Lassan ezen a turnén is túl leszünk. Már csak 5 buli van hátra, ha a mait nem számolom.
Nem igazán volt jó! A cégen belüli kommunikáció hiánya miatt szinte mindenkinek többet kellett dolgoznia a kelleténél, és mivel a legtöbb zenekarunk is problémás, mindenki olyan feszült volt, hogy sokszor eldurvult a helyzet. Pedig nem szoktunk kiabálni egymással, főleg azok nem, akik mindig együtt vagyunk.
Szerencsére mindenki nagyon igyekezett, és a munka átszervezésével legalább már egymást nem tartjuk fel, elsimultak a viták.
Vásárlók és vásárlás szempontjából sem ez a legjobb köröm. Sok unalmas napon vagyunk túl. Ráadásul olyan helyzetekbe keveredtünk, amibe még soha.
Például (több is van sajnos):
Katowicébe készültünk, egy olyan promóter kötötte a bulit, akivel még soha nem dolgoztunk, de nem jó a híre Európa szerte, sok bulit lemond, néha nem fizet. Hát, a buli előtt megtudtuk, hogy a helyzet most is hasonló, nem utalt... Szóval reggel bementünk, és addig nem kezdtünk el pakolni, míg nem volt ott minden pénz. Így történt meg, hogy egy órával az ajtónyitás előtt indult el a Load in. Közben a helyi stagehandek olyan szinten berúgtak, hogy volt egy, akit fel sem tudtunk ébreszteni. Mivel még angolul sem nagyon beszéltek... Hát, érdekes volt.
Egyébként a vásárók között is több a részeg és kevesebb az angolul beszélő, mint általában... Pff!
Szlovákiában pl többször megkaptam (tökéletes angolsággal), hogy én beszélek angolul, de mivel ez Szlovákia, csak szlovákul beszélek ezentúl. És tényleg.
Nagyon tartottam Horvátországtól is. Még soha nem dolgoztam ott. Mivel a szlovák tapasztalatok nem a legjobbak (kevés eladás, sok barom, rossz helyek, rossz kaja, max 1 zuhany), a legrosszabbra készültem.
És a tour legjobb bulija lett! MINDENKI beszélt angolul, sőt, azonnal angolul kezdték. Sokat vettek. Kedvesek és udvariasak voltak. Voltak ugyan részegek, de még azokat is rendre szólították a körülöttük állók. Egész este csak mosolyogtam. Nemcsak Szlovákia, de Németország is példát vehetne! (Egyébként ment a TV a szomszédos kávézóban, minden eredeti nyelven, felirattal. Hát ennyi!)
A kaja jó volt.
Jah, azt nem is meséltem még... Annyira elegem lett a rizs+csirke turnékból, hogy vegetáriánusnak számoltattam magam a kaja riderben. Gondoltam, ha akarok majd reggel eszek felvágottat, vagy, ha olyan a nem vega kaja, akkor szedek abból is, de jobb a másikra ráállni.
Kicsit egyébként meg vagyok fázva (Essen óta...), de minden ok. Viszont! Ilyen még soha nem volt. Nagyon brutál vírust nyeltünk be.
A helyiek mondták tegnap is, ma is, hogy iskolák, óvodák vannak zárva egy járvány miatt (Horvátország, Szlovénia). Néhány nap alatt lemegy, csak hányás a tünete.
Éjjel már 4-en hánytak a buszunkon (mind húsevő, akkor még a kajára fogtuk). Ami különösen azért volt vicces, mert csak 2 szemetesünk van, és 1 WC. Ugye értitek?
Hát, én reggel erős émelygéssel keltem (hallgatni sem volt jó...), és megtudtam, hogy minden buszon hasonló a helyzet, vegák is betegek lettek. Óráról órára dőlnek ki az emberek. Most szerintem már 20 felett járunk. (mondanom sem kell, ugye, hogy ennyi mosdó, szemetes, vödör, stb a helyen és a buszokon összesen sincs....), de aki tegnap az első volt mostanra kezd a faltól eltérő színű lenni.
Kicsit én is furán vagyok. Vodka, Coca-Cola, Poweraid, banán diétára álltam (fertőtlenít és sok van belőle, hasmenés ellen használ, rehidratál), még eddig megvagyok.
Szóval, tessék erősen szorítani, hogy 6 nap múlva egészségesen érjek haza!
2011. december 13., kedd
2011. november 29., kedd
Thrashfest Classics - München
Hello Kedves Mindenki,
már a Thrashfesten tolom, ma van az 5. nap. Jó ideje nem jelentkeztem, rengeteg dolog történt.
A Neckbreaker pl egy nappal hamarabb ért véget! Az utolsó bulit törölték, ami csak kb 4 nappal korábban derült ki. Persze a repülőt már nem lehetett áttenni, így egy napra Düsseldorfban ragadtam, Mike-kal, Daviddel, az egyik zenekarral egy szállodában. Eredetileg egy egész napos pihenést terveztem, de az utolsó buliban megtudtuk, hogy Essenben (40 perc vonattal Düsseldorfból) Vader és Gorgoroth buli lesz.... Szóval fél nap pihenés egy hatalmas buli kerekedett az egészből. Mikekal és Borissal (Legion Of The Damned fénytechnikus, Düsseldorfban lakik) mentünk. Ismertük a szervezőt (jegy megoldva).
Nem is tudom, mikor buliztam utoljára ilyen hatalmasat! Nem dolgoztam, nem vezettem, tudtam, hogy a turné hibátlanul befejezve... Kellemesen becsíptünk, ezer ismerőssel találkoztunk. Még ilyet! Sokat!
Másnap repülés haza. Nagyon vicces volt, egy teremben vártam a Dark Tranquillity fiúkkal. Nem tudtunk elszakadni. :)
Nem egészen 2,5 napot voltam otthon. Többet rohangáltam, jobban elfáradtam, mint a turnén. :)
Essenben kicsit meg is fáztam, szóval a hátam közepére sem kívántam a kapkodást, sem az újabb turnéra indulást. De ha menni kell... :)
A mostani turné egyébként a legrosszabbakból való. Tele primadonna, hisztis zenészekkel, technikai problémákkal, késéssel. Ezeket nem is akarom részletezni, a lényeg, hogy minden napot hibátlanul megcsinálunk, senkinek sem lehet egy szava sem. Meg egyébként is: nem lehet minden kör tele barátokkal és jó bulikkal. A szakmai kapcsolatokat így is begyűjtöm, bajom nem lehet, hamarosan megyek haza! Végre! :)
már a Thrashfesten tolom, ma van az 5. nap. Jó ideje nem jelentkeztem, rengeteg dolog történt.
A Neckbreaker pl egy nappal hamarabb ért véget! Az utolsó bulit törölték, ami csak kb 4 nappal korábban derült ki. Persze a repülőt már nem lehetett áttenni, így egy napra Düsseldorfban ragadtam, Mike-kal, Daviddel, az egyik zenekarral egy szállodában. Eredetileg egy egész napos pihenést terveztem, de az utolsó buliban megtudtuk, hogy Essenben (40 perc vonattal Düsseldorfból) Vader és Gorgoroth buli lesz.... Szóval fél nap pihenés egy hatalmas buli kerekedett az egészből. Mikekal és Borissal (Legion Of The Damned fénytechnikus, Düsseldorfban lakik) mentünk. Ismertük a szervezőt (jegy megoldva).
Nem is tudom, mikor buliztam utoljára ilyen hatalmasat! Nem dolgoztam, nem vezettem, tudtam, hogy a turné hibátlanul befejezve... Kellemesen becsíptünk, ezer ismerőssel találkoztunk. Még ilyet! Sokat!
Másnap repülés haza. Nagyon vicces volt, egy teremben vártam a Dark Tranquillity fiúkkal. Nem tudtunk elszakadni. :)
Nem egészen 2,5 napot voltam otthon. Többet rohangáltam, jobban elfáradtam, mint a turnén. :)
Essenben kicsit meg is fáztam, szóval a hátam közepére sem kívántam a kapkodást, sem az újabb turnéra indulást. De ha menni kell... :)
A mostani turné egyébként a legrosszabbakból való. Tele primadonna, hisztis zenészekkel, technikai problémákkal, késéssel. Ezeket nem is akarom részletezni, a lényeg, hogy minden napot hibátlanul megcsinálunk, senkinek sem lehet egy szava sem. Meg egyébként is: nem lehet minden kör tele barátokkal és jó bulikkal. A szakmai kapcsolatokat így is begyűjtöm, bajom nem lehet, hamarosan megyek haza! Végre! :)
2011. november 12., szombat
Neckbreakers Ball IV - Geiselwind
Hello Kedves Mindenki,
egy unalmas geiselwindi buli közben írok Nektek. Nem sok dolog történt velem, mióta utoljára írtam, de úgy vagyok vele, hogy ki tudja mikor lesz időm legközelebb mesélni, és, ahogy látom a reakciókat, azért vagytok páran, akik örülnek a híreknek.
Igen, most meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a leveleket és az sms-eket. Sajnálom, hogy szinte soha sem jut időm egyenként válaszolni, és így, egy nagy kollektív pusszantással tudom csak kifejezni, de tudjátok meg Mind, nagyon-nagyon köszönöm. Jó hallani az otthoni dolgokat, jó tudni, hogy megvagytok még. Már mindenki nagyon hiányzik...
Néhány napja fel is merült, hogy nem a Thrashfestet, hanem a Hatefestet fogom legközelebb csinálni. Ez azt jelentette volna, hogy 3 helyett 10 egész napot Magyarországon tölthettem volna. Már beleéltem magam, hogy mennyi emberrel fogok találkozni, hogy hazamegyek az Ősökhoz, kicsit kipihenem magam... erre tegnap kiderült, hogy mégis maradok a Thrashnél. Persze az legyen a legnagyobb bajom, hogy a Sepulturával KELL turnéra mennem... De azért sajnálom.
Ami még a napokban történt: egy héttel korábbra került a Suicide Girls premierem, nem tudom miért, de remélem jó oka van a dolognak. :D
Az idő egyre hidegebb, a kaja még mindig tűrhető, a társaság még mindig hibátlan.
Még nem is írtam a busz társaságomról!!
Most 3 busszal nyomulunk, ebból 2 singledecker (egy emeletes) és van egy doubledecker is, tehát 2 szintes. A duplán van 4 zenekar, és senki más. Az amolyan toxikáló-detoxikáló jelleggel üzemel, éjjel-nappal. :)
Az egyik szimplában utazik, az Eluveitie, egy technikusuk, David a tourmanager, Marci, Simon, Stijn. A másik szimplán van a Dark Tranquillity, 2 technikusuk, Dominik, Mike, Krisztián és én. Jó a hangulat a buszon is. A zenekar kifejezetten közvetlen, nagyon aranyosak szerintem örülnek is neki, hogy nem csak maguk vannak. Főleg a basszer Daniel és a szintis Martin vegyülnek. A 2 technikus pedig egyenesen zseniális. Mindketten nagyon viccesek, csinálják a műsort folyamatosan. :) Ők portugálok. (Na, ki tud mondani egy híres portugál zenekart?? Én csak egyet tudnék nagy hirtelen: Moonspell)
Mindketten a Moonspell állandó emberei, a hangtechnikus csávó a buszon szabad idejében most keveri a hamarosan megjelenő lemezt. Hallottam már pár számot, nagyon jó lesz! És, ha minden jól megy, a lemez megjelenést követő turnén magyar mörcsös lánnyal fognak dolgozni. :D:D:D
Mi hitte volna 6-7 éve?! Haha. Minden nap ámulok. :)
Jah, és, hogy Ti is ámuljatok, csináltam egy listát arról, hogy mi az, amit tanultam a turnék alatt. Amit sehol máshol nem tanultam volna, amit nem éltem volna át:
Közvetlenül felkelés után, (délben) mikróban melegített egy napos kínai kaját enni, melegítő nadrágban, és pizsama felsőben, a benzinkúton álló buszon, közben a Soilwork / DT basszer másnaposan mossa a fogát a fűben állva.
Az időt földrajzban mérni. (Mióta van rajtam ez a pulcsi? Milánó óta.)
Fedeles kávés pohárból sört inni, sprittal.
... meg egyébként is: Sprittal, kólával és Red Bullal mindent lehet keverni. Sőt, kell is.
Rengeteg nyelven mondani: Egészségedre.
Villával kenyeret vajazni, késsel kávét kevergetni.
A porcelán bögre és tányér, az üveg pohár, a fém evőeszköz... mind-mind kincs!
Mozgó buszon, 5 perc alatt tökéletes sminket varázsolni.
Maximum egy óra alatt egy hónapra bepakolni.
Bőröndből élni, koporsóban aludni.
Zuhany, hajmosással: 5 perc alatt. Hideg vízben is.
Majdnem minden európai bankjegyet elölről hátra, hátulról előre, sötétben is jól felismerni. Aprók: folyamatban.
Karácsonykor és szülinapokon olyan zenészek köszöntenek fel, akik lemezeit tiniként hallgattam....
:D
egy unalmas geiselwindi buli közben írok Nektek. Nem sok dolog történt velem, mióta utoljára írtam, de úgy vagyok vele, hogy ki tudja mikor lesz időm legközelebb mesélni, és, ahogy látom a reakciókat, azért vagytok páran, akik örülnek a híreknek.
Igen, most meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a leveleket és az sms-eket. Sajnálom, hogy szinte soha sem jut időm egyenként válaszolni, és így, egy nagy kollektív pusszantással tudom csak kifejezni, de tudjátok meg Mind, nagyon-nagyon köszönöm. Jó hallani az otthoni dolgokat, jó tudni, hogy megvagytok még. Már mindenki nagyon hiányzik...
Néhány napja fel is merült, hogy nem a Thrashfestet, hanem a Hatefestet fogom legközelebb csinálni. Ez azt jelentette volna, hogy 3 helyett 10 egész napot Magyarországon tölthettem volna. Már beleéltem magam, hogy mennyi emberrel fogok találkozni, hogy hazamegyek az Ősökhoz, kicsit kipihenem magam... erre tegnap kiderült, hogy mégis maradok a Thrashnél. Persze az legyen a legnagyobb bajom, hogy a Sepulturával KELL turnéra mennem... De azért sajnálom.
Ami még a napokban történt: egy héttel korábbra került a Suicide Girls premierem, nem tudom miért, de remélem jó oka van a dolognak. :D
Az idő egyre hidegebb, a kaja még mindig tűrhető, a társaság még mindig hibátlan.
Még nem is írtam a busz társaságomról!!
Most 3 busszal nyomulunk, ebból 2 singledecker (egy emeletes) és van egy doubledecker is, tehát 2 szintes. A duplán van 4 zenekar, és senki más. Az amolyan toxikáló-detoxikáló jelleggel üzemel, éjjel-nappal. :)
Az egyik szimplában utazik, az Eluveitie, egy technikusuk, David a tourmanager, Marci, Simon, Stijn. A másik szimplán van a Dark Tranquillity, 2 technikusuk, Dominik, Mike, Krisztián és én. Jó a hangulat a buszon is. A zenekar kifejezetten közvetlen, nagyon aranyosak szerintem örülnek is neki, hogy nem csak maguk vannak. Főleg a basszer Daniel és a szintis Martin vegyülnek. A 2 technikus pedig egyenesen zseniális. Mindketten nagyon viccesek, csinálják a műsort folyamatosan. :) Ők portugálok. (Na, ki tud mondani egy híres portugál zenekart?? Én csak egyet tudnék nagy hirtelen: Moonspell)
Mindketten a Moonspell állandó emberei, a hangtechnikus csávó a buszon szabad idejében most keveri a hamarosan megjelenő lemezt. Hallottam már pár számot, nagyon jó lesz! És, ha minden jól megy, a lemez megjelenést követő turnén magyar mörcsös lánnyal fognak dolgozni. :D:D:D
Mi hitte volna 6-7 éve?! Haha. Minden nap ámulok. :)
Jah, és, hogy Ti is ámuljatok, csináltam egy listát arról, hogy mi az, amit tanultam a turnék alatt. Amit sehol máshol nem tanultam volna, amit nem éltem volna át:
Közvetlenül felkelés után, (délben) mikróban melegített egy napos kínai kaját enni, melegítő nadrágban, és pizsama felsőben, a benzinkúton álló buszon, közben a Soilwork / DT basszer másnaposan mossa a fogát a fűben állva.
Az időt földrajzban mérni. (Mióta van rajtam ez a pulcsi? Milánó óta.)
Fedeles kávés pohárból sört inni, sprittal.
... meg egyébként is: Sprittal, kólával és Red Bullal mindent lehet keverni. Sőt, kell is.
Rengeteg nyelven mondani: Egészségedre.
Villával kenyeret vajazni, késsel kávét kevergetni.
A porcelán bögre és tányér, az üveg pohár, a fém evőeszköz... mind-mind kincs!
Mozgó buszon, 5 perc alatt tökéletes sminket varázsolni.
Maximum egy óra alatt egy hónapra bepakolni.
Bőröndből élni, koporsóban aludni.
Zuhany, hajmosással: 5 perc alatt. Hideg vízben is.
Majdnem minden európai bankjegyet elölről hátra, hátulról előre, sötétben is jól felismerni. Aprók: folyamatban.
Karácsonykor és szülinapokon olyan zenészek köszöntenek fel, akik lemezeit tiniként hallgattam....
:D
2011. november 9., szerda
Neckbreakers Ball IV - Saarbrücken
Nagy Pusszantás Saarbrückenből,
az előző alkalommal megtanultuk a fogalmat, Tour- mama. Hát most itt a következő lecke: Merch- olasz módra.
Mert olaszorsazágban a merch sem ugyanaz.
Első eset: Fizetsz, hogy árulhass. Nem keveset. Közben a forgalmat a koncert helyszíne előtt sorakozó póló hamisítók gyengítik, akik, mint egy vásárban, rendesen sátorral érkeznek a helyszínre (és valószínűleg kb annyit fizetnek a szervezőnek, mint a turné, ha éppen nem a szervező emberei...).
Második eset: A helynek megvannak a saját emberei, akik árulnak. Persze, ez sem olcsó. Reggel jönnek a hely emberei, közösen megszámoljátok az árut, este visszaadják és kifizetik kb azeredeti ár 65%-át, mert ugye ÁFA, munkadíj... Jah, és a hamisítók sem hiányoznak a képletből.
Bolognában általában egy szép kerek számmal meg lehet venni a helyieket (meg persze pár póló az embereinek...), de most Milánóban voltunk. Néhány ritka esetről hallottam, amikor a turné úgy döntött, inkább nem árulnak semmit, vagy olyat, hogy a hamisítók mellett, traierről árultak. Hát, mi egyiket sem csináltuk, szépen hagytuk a helyieket dolgozni. Szóval volt egy nap pihenőm. A reggeli és az esti kb 2-3 órát leszámítva. Nagyon jól telt. Kicsit berúgtam, délután aludtam, este Mike-kal és Jarkoval (Korpiklaani énekes), és Bettinával (Jarko felesége, Milanóban lakik) buliztunk.
Másnap Klagenfurt. A hely nagyon jó volt, a meló elment. Ott meg Pete, az Ensiferum énekese látogatott meg minket (ő ott él, mióta elvett egy osztrák lányt. :)).
A hangulatom nagyon jó. Talán jobb is, mint az előző turné alatt. Nincs bűntudatom, hogy valakit egyedül hagytam. Nagyon jó a társaság. Annyit nevetünk, mint nem is tudom mikor. Egyik reggel (mikor már kb 10 perce kacagtunk mindenféle agyatlan dolgon) Simon oda is jött, hogy mi az a vidámság, reggel nem illik. :D
Nem vagyok beteg, rendesen eszem :D (Anyának)
Az idő elég jó. Persze esténként néha már csípős, de loadodni még mindig pulcsiban szoktam (persze ki is melegszem tőle)
JAHH, Londont ki ne hagyjam!!! Krisztián és Viki meglátogattak. Mint mindig: házi hazai ízek, sok mosoly. Köszönöm. :D És megkaptam a világ legjobb pólóját:
Queen Of The Fucking World
Egyébként túl vagyunk a tour felén. Várom, hogy otthon legyünk. Kanapé, konyha, ágy, NEM műanyag pohár és evőeszközök... Jajj, de jó lesz. :D
Már ennyi voltam. Még jelentkezem.
Pussz Mindenkinek
az előző alkalommal megtanultuk a fogalmat, Tour- mama. Hát most itt a következő lecke: Merch- olasz módra.
Mert olaszorsazágban a merch sem ugyanaz.
Első eset: Fizetsz, hogy árulhass. Nem keveset. Közben a forgalmat a koncert helyszíne előtt sorakozó póló hamisítók gyengítik, akik, mint egy vásárban, rendesen sátorral érkeznek a helyszínre (és valószínűleg kb annyit fizetnek a szervezőnek, mint a turné, ha éppen nem a szervező emberei...).
Második eset: A helynek megvannak a saját emberei, akik árulnak. Persze, ez sem olcsó. Reggel jönnek a hely emberei, közösen megszámoljátok az árut, este visszaadják és kifizetik kb azeredeti ár 65%-át, mert ugye ÁFA, munkadíj... Jah, és a hamisítók sem hiányoznak a képletből.
Bolognában általában egy szép kerek számmal meg lehet venni a helyieket (meg persze pár póló az embereinek...), de most Milánóban voltunk. Néhány ritka esetről hallottam, amikor a turné úgy döntött, inkább nem árulnak semmit, vagy olyat, hogy a hamisítók mellett, traierről árultak. Hát, mi egyiket sem csináltuk, szépen hagytuk a helyieket dolgozni. Szóval volt egy nap pihenőm. A reggeli és az esti kb 2-3 órát leszámítva. Nagyon jól telt. Kicsit berúgtam, délután aludtam, este Mike-kal és Jarkoval (Korpiklaani énekes), és Bettinával (Jarko felesége, Milanóban lakik) buliztunk.
Másnap Klagenfurt. A hely nagyon jó volt, a meló elment. Ott meg Pete, az Ensiferum énekese látogatott meg minket (ő ott él, mióta elvett egy osztrák lányt. :)).
A hangulatom nagyon jó. Talán jobb is, mint az előző turné alatt. Nincs bűntudatom, hogy valakit egyedül hagytam. Nagyon jó a társaság. Annyit nevetünk, mint nem is tudom mikor. Egyik reggel (mikor már kb 10 perce kacagtunk mindenféle agyatlan dolgon) Simon oda is jött, hogy mi az a vidámság, reggel nem illik. :D
Nem vagyok beteg, rendesen eszem :D (Anyának)
Az idő elég jó. Persze esténként néha már csípős, de loadodni még mindig pulcsiban szoktam (persze ki is melegszem tőle)
JAHH, Londont ki ne hagyjam!!! Krisztián és Viki meglátogattak. Mint mindig: házi hazai ízek, sok mosoly. Köszönöm. :D És megkaptam a világ legjobb pólóját:
Queen Of The Fucking World
Egyébként túl vagyunk a tour felén. Várom, hogy otthon legyünk. Kanapé, konyha, ágy, NEM műanyag pohár és evőeszközök... Jajj, de jó lesz. :D
Már ennyi voltam. Még jelentkezem.
Pussz Mindenkinek
2011. november 2., szerda
Neckbreakers Ball IV - Ljubljana
Tour-mama:
Olyan lány, aki sokat van úton. Senkinek sem "célpont", mindenki tudja, hogy minden helyzetben számíthat rá: leveszi a cipődet, ha részegen zuhansz az ágyadba, gyógyszert ad, ha beteg vagy, mindenkit meghallgat, este rendet tesz a buszon... egy szóval tour-mama.
Ezen a turnén rám (is) ragadt ez a név. A fenti dolgok miatt büszke is vagyok rá (ráadásul rögtön 44 idióta gyerekem lett), de azért jelenti ez azt is, hogy annyit vagyunk úton, hogy már itt is kialakult egy családom.
Mindegy is.
Jó a csapat most is, egy-két összezördülést leszámítva minden remek. A kaja eddig mindenhol elment, vagy jó volt. Csináltam pár képet is. (még az előző turné végével is tartozom), de a buszon maradt a fényképezőm, szerintem holnap, Milánóban lesz időm feltölteni őket.
A hangulatom egyébként egészen jó. Már annyira belejöttem a melóba, hogy szinte nem is érzem, ahogy elszállnak a napok. Megyünk előre, megállás nélkül. A holtponton túl pedig már nem számít, hogy mennyi van mögötted és mit kell még megtenni.
Tegnap konfirmáltak egy új turnét. Most úgy tűnik, hogy a NBB után otthon leszek 3 napot, aztán Thrashfest, 24 nap, 24 buli. December 19-én érek haza, a legnagyobb őrületben igyekszem elintézni a karácsonyt és még egy csomó hivatalos dolgot. Egy kis pihi, (dec. 26 Rock Karácsony: KÖTELEZŐ), december 27-én egy kis Depi-Ossian, még egy hét pihenés, és 11 nap alatt 11 buli a Grand Magussal (és még 4 másik zenekarral). Rekord: január végén 2 hét munka nélkül!! Február és március: 2 nagy turné egymás után, szintén 3 nap szünettel közöttük. Szóval március végéig ismét elfoglalt vagyok. Nem is olyan rossz. A januári 2 hétben német nyelvtanfolyamot tervezek, szerintem annyi idő alatt ismét jó szintre tudom rángatni a passzív tudást. :)
Nem is írtam még a budapesti buliról! Pedig nagyon jó volt. Sajnos nem eladásilag... Voltam otthon (megöntöztem a virágokat, kiürítettem a postaládát), zuhanyoztam a fürdőszobámban (!!!!!) és mentem vissza a 202-be. Emberként. Hihetetlen! :) Az este vége felé tesóm és unokatesóm is megjelent. Kipletykáltuk magunkat, kaptam hazai sütit, megölelgettük egymást, és mentek haza. Ez rengeteget számít. Tudni, hogy honnan jössz. Persze, rengeteget gondolok az otthoniakra, de, ha mindig csak gondolsz és gondolsz és közben folyamatos a rohanás és kapkodás, és 24 munkanap, napi 16 munkaórával... szóval néha jó tapasztalni is. Tesómmal csináltunk egy képet. Tipikus fényképezzük le magunkat. Szar fények, idióta árnyék itt-ott, kicsit csálé. De olyan szuper élet-íze van, hogy be is állítottam a telefonomon háttér képnek. :)
Hamarosan ismét jelentkezem a képekkel. Addig is egyetek túró-rudit helyettem is. Millió puszi.
Ave,
Anita
Olyan lány, aki sokat van úton. Senkinek sem "célpont", mindenki tudja, hogy minden helyzetben számíthat rá: leveszi a cipődet, ha részegen zuhansz az ágyadba, gyógyszert ad, ha beteg vagy, mindenkit meghallgat, este rendet tesz a buszon... egy szóval tour-mama.
Ezen a turnén rám (is) ragadt ez a név. A fenti dolgok miatt büszke is vagyok rá (ráadásul rögtön 44 idióta gyerekem lett), de azért jelenti ez azt is, hogy annyit vagyunk úton, hogy már itt is kialakult egy családom.
Mindegy is.
Jó a csapat most is, egy-két összezördülést leszámítva minden remek. A kaja eddig mindenhol elment, vagy jó volt. Csináltam pár képet is. (még az előző turné végével is tartozom), de a buszon maradt a fényképezőm, szerintem holnap, Milánóban lesz időm feltölteni őket.
A hangulatom egyébként egészen jó. Már annyira belejöttem a melóba, hogy szinte nem is érzem, ahogy elszállnak a napok. Megyünk előre, megállás nélkül. A holtponton túl pedig már nem számít, hogy mennyi van mögötted és mit kell még megtenni.
Tegnap konfirmáltak egy új turnét. Most úgy tűnik, hogy a NBB után otthon leszek 3 napot, aztán Thrashfest, 24 nap, 24 buli. December 19-én érek haza, a legnagyobb őrületben igyekszem elintézni a karácsonyt és még egy csomó hivatalos dolgot. Egy kis pihi, (dec. 26 Rock Karácsony: KÖTELEZŐ), december 27-én egy kis Depi-Ossian, még egy hét pihenés, és 11 nap alatt 11 buli a Grand Magussal (és még 4 másik zenekarral). Rekord: január végén 2 hét munka nélkül!! Február és március: 2 nagy turné egymás után, szintén 3 nap szünettel közöttük. Szóval március végéig ismét elfoglalt vagyok. Nem is olyan rossz. A januári 2 hétben német nyelvtanfolyamot tervezek, szerintem annyi idő alatt ismét jó szintre tudom rángatni a passzív tudást. :)
Nem is írtam még a budapesti buliról! Pedig nagyon jó volt. Sajnos nem eladásilag... Voltam otthon (megöntöztem a virágokat, kiürítettem a postaládát), zuhanyoztam a fürdőszobámban (!!!!!) és mentem vissza a 202-be. Emberként. Hihetetlen! :) Az este vége felé tesóm és unokatesóm is megjelent. Kipletykáltuk magunkat, kaptam hazai sütit, megölelgettük egymást, és mentek haza. Ez rengeteget számít. Tudni, hogy honnan jössz. Persze, rengeteget gondolok az otthoniakra, de, ha mindig csak gondolsz és gondolsz és közben folyamatos a rohanás és kapkodás, és 24 munkanap, napi 16 munkaórával... szóval néha jó tapasztalni is. Tesómmal csináltunk egy képet. Tipikus fényképezzük le magunkat. Szar fények, idióta árnyék itt-ott, kicsit csálé. De olyan szuper élet-íze van, hogy be is állítottam a telefonomon háttér képnek. :)
Hamarosan ismét jelentkezem a képekkel. Addig is egyetek túró-rudit helyettem is. Millió puszi.
Ave,
Anita
2011. október 31., hétfő
Neckbreakers Ball IV - Wien
Hello Kedves Mindenki,
már nagyon rég' nem írtam. Elég borongós volt at utolsó bejegyzés. Sokan írtak és kerestek utána, hogy lelket öntsenek belém, ez nagyon kedves és nagyon sokat jelent. Kicsit tényleg azért voltam kiborulva, mert kezdtem elveszíteni a kapcsolatot az otthonnal. Volt pár nap, amikor senki sem írt, és elsüllyedtem kicsit a munkában. Sajnos, akitől a legjobban kellett volna, még a legnehezebb napokban sem kaptam támogatást. Nem meglepő, azóta már hivatalosan sem számíthatok rá. Egyedül ismét.
Hiába történt egy csomó dolog velem (Heidenfest budapesti showja, találkozás rokonokkal, barátokkal, Heidenfest tour befejezés, búcsú az én drága Trolljaimtól, 3 nap otthon, Neckbreaker utazás, elő napok, stb) most mégis ez határozza meg legjobban a hangulatomat. Tudom, hogy ha a turnézást és a vele járó kellemetlenségeket nem tudja kezelni valaki, akkor az nem nekem való, de vajon helyesen döntöttem-e 2 éve, amikor belevágtam ebbe az egészbe. Most azt csinálom, amit akarok, amit imádok, azon a szinten vagyok, ahova szerettem volna eljutni, olyan embereket ismerek, olyanokat mondhatok közeli barátomnak, akikkel sok magyar a találkozást sem tudná elképzelni...DE, ha később már más akarok, lesz-e még visszaút, van-e átjárás ez az élet és a "normális" között...
Ezekre a kérdésekre majd a jövő megadja a választ. Nem is érdemes sokat ezen agyalni, ami nem öl meg, az úgyis megerősít. Szerencsére most is egy nagyon jó turnén vagyok. Sok a barát. Itt van Stijn, a belga hangos, Marci, a magyar monitortechnikus, Mike az én lengyel bátyám, Shymon, akivel szintén már 2 éve koptatjuk együtt azokat a bizonyos Road-okat. Mindenki segít, azon vannak, hogy ne legyek egyedül, szóval baj nem lehet. :)
Holnap egyébként ismét otthon leszek egy egész napot. Már alig várom. :)
már nagyon rég' nem írtam. Elég borongós volt at utolsó bejegyzés. Sokan írtak és kerestek utána, hogy lelket öntsenek belém, ez nagyon kedves és nagyon sokat jelent. Kicsit tényleg azért voltam kiborulva, mert kezdtem elveszíteni a kapcsolatot az otthonnal. Volt pár nap, amikor senki sem írt, és elsüllyedtem kicsit a munkában. Sajnos, akitől a legjobban kellett volna, még a legnehezebb napokban sem kaptam támogatást. Nem meglepő, azóta már hivatalosan sem számíthatok rá. Egyedül ismét.
Hiába történt egy csomó dolog velem (Heidenfest budapesti showja, találkozás rokonokkal, barátokkal, Heidenfest tour befejezés, búcsú az én drága Trolljaimtól, 3 nap otthon, Neckbreaker utazás, elő napok, stb) most mégis ez határozza meg legjobban a hangulatomat. Tudom, hogy ha a turnézást és a vele járó kellemetlenségeket nem tudja kezelni valaki, akkor az nem nekem való, de vajon helyesen döntöttem-e 2 éve, amikor belevágtam ebbe az egészbe. Most azt csinálom, amit akarok, amit imádok, azon a szinten vagyok, ahova szerettem volna eljutni, olyan embereket ismerek, olyanokat mondhatok közeli barátomnak, akikkel sok magyar a találkozást sem tudná elképzelni...DE, ha később már más akarok, lesz-e még visszaút, van-e átjárás ez az élet és a "normális" között...
Ezekre a kérdésekre majd a jövő megadja a választ. Nem is érdemes sokat ezen agyalni, ami nem öl meg, az úgyis megerősít. Szerencsére most is egy nagyon jó turnén vagyok. Sok a barát. Itt van Stijn, a belga hangos, Marci, a magyar monitortechnikus, Mike az én lengyel bátyám, Shymon, akivel szintén már 2 éve koptatjuk együtt azokat a bizonyos Road-okat. Mindenki segít, azon vannak, hogy ne legyek egyedül, szóval baj nem lehet. :)
Holnap egyébként ismét otthon leszek egy egész napot. Már alig várom. :)
2011. október 19., szerda
Heidenfest 2011 - Ljubljana
Hello Kedves Mindenki,
már jó ideje nem írtam. Mondhatnám, hogy már megint jó ideje nem írtam. :D
Még mindig a Heidenfesten vagyok. Ebből a turnából már csak 4 nap van hátra, idén még 52...
Volt pár igen húzós napunk, de pársszor azért unatkoztam is. Csak a sok hajtás mellett jól esett semmit sem tenni... így lehet, hogy erről a turnéról nem (sem??) sokat meséltem.
Hamarosan teszek fel pár képet picasara, például a buszról, meg a tártsaságról, az egy kicsit segít elképzelni, hogy hogyan is élünk.
Jah, busz!! A szokásos Finntroll átok (hogy minden busz lerobban) másodszor is lecsapott ránk, így sajnom ismét otthont kellett váltanunk. Másodszor visszakaptuk az első buszunkat. Megjavították a csomagtartót, így már azon is használjuk a hátsó nappalit. Viszont szerencsére elfáradtak a srácok, már nincs nagy üvoltözés. :)
Nem tudom mit írhatnék. Kimerült vagyok, sok olyan kérdés kavarog bennem, amit nem fogok tudni soha megválaszolni. Még feltenni sem kellene... Egy lelketlen és érzéketlen turnézó, dobozpakoló, pénzszámoló gépnek érzem magam. Holnap Budapest. Talán egy napra ismét ember lehetek...
már jó ideje nem írtam. Mondhatnám, hogy már megint jó ideje nem írtam. :D
Még mindig a Heidenfesten vagyok. Ebből a turnából már csak 4 nap van hátra, idén még 52...
Volt pár igen húzós napunk, de pársszor azért unatkoztam is. Csak a sok hajtás mellett jól esett semmit sem tenni... így lehet, hogy erről a turnéról nem (sem??) sokat meséltem.
Hamarosan teszek fel pár képet picasara, például a buszról, meg a tártsaságról, az egy kicsit segít elképzelni, hogy hogyan is élünk.
Jah, busz!! A szokásos Finntroll átok (hogy minden busz lerobban) másodszor is lecsapott ránk, így sajnom ismét otthont kellett váltanunk. Másodszor visszakaptuk az első buszunkat. Megjavították a csomagtartót, így már azon is használjuk a hátsó nappalit. Viszont szerencsére elfáradtak a srácok, már nincs nagy üvoltözés. :)
Nem tudom mit írhatnék. Kimerült vagyok, sok olyan kérdés kavarog bennem, amit nem fogok tudni soha megválaszolni. Még feltenni sem kellene... Egy lelketlen és érzéketlen turnézó, dobozpakoló, pénzszámoló gépnek érzem magam. Holnap Budapest. Talán egy napra ismét ember lehetek...
2011. október 10., hétfő
Heidenfest 2011 - Leeuwarden
Leeuwardenben, Hollandiában vagyunk. Ez a turné 11-edik napja.
Tegnap még őrületes extended napunk volt, 9 zenekarral, és minden kifosztó vásárlókkal. 12 doboz kiürítve! Ma pedig itt ülök egy kupac póló tetején, a co-headliner (a második legnagyobb zenekar) játszik és nem történik semmi.
Teljesen nyugodtan írok, már a blog kinézetét is átmókoltam (bár, néhány dolog nem sikerült), kilakkoztam a körmöm (!!!), stb.
Most éppen jó passzban vagyok, bár az elmúlt néhány nap elég megterhelő volt. A szokásos napi mindenféle mellett buszt kellett cserélnünk (ezt majdnem olyan, mint egy költözés.. minden cuccodnak megvan a helye, megvan a napi ritmus, megtalálsz mindent... erre össze kell pakolni és egy új otthont berendezni.)
Mert most a busz és az ágyunk az otthonunk!
Ágy: Van egy sarok a telefonnal, egy sarok, ahova a zsepit rejtem, e-book reader, fülhallgató, és a többi. És minden úgy, hogy elsőre megvan (a legnagyobb sötétben is), és nem zavar az alvásban.
Ha sokáig nem turnézok hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen nagy is tud lenni (egy egyébként nagyon kicsi) bunk. (Mert ez a neve neki angolul... Amit én magyarul is használok, hiszen nem ágy, de azért mégis... és sehol máshol nincs olyan, csak a nightlineren.)
Busz: megvan, hogy ki hova ül. Este hova teszed le a kézi poggyászt úgy, hogy reggel ne kelljen 10 később érkező és később távozó cucca alól kiásni. Na meg a többi apróság.
Már azért kezd rend lenni az új buszon is. Bár, ha lehet mondani még jobban megszívtam...
Eddig nem használtuk a (régi) busz hátsó (backlounge) nappali részét. Minden bőrönd ott volt, mert a csomagtartót nem lehetett zárni. Hát, most lehet. Minden bőrönd kiment, így hátul (a fejemtől 2 cm-re és egy nem létező falnyira) hajnal 5-ig üvölt a zene (és az emberek), akik esetleg úgy döntenek, hogy aludni térnek távozáskor még könyökig kivágják az ajtót (tehát a fejemtől 1cm-re és egy függöny távolságra csapódik a kilincs) Szerencsére Hamburgban vettem egy nagyon spéci fülhallgatót (szerintem más kb mp3 lejátszót vesz ennyiért), ami nagyon jól szigetel, így alig szűrődik be a zaj. Tegnap például már fél 4 felé szenderegtem, fél 5-kor lehet, hogy már aludtam is. 15 óra munka után felüdülés! :) De nem panaszkodom, azért dolgoztam az elmúlt években, hogy minél többet itt lehessek. Hát, most meg is kaptam. 4 turné egyben. :)
A kaja egyébként majdnem minden nap OK volt, az idő az elmúlt 3-4 napban lett hideg (hosszú gatya, meleg mellény, pulcsi) és a megfázásom is javul. :)
Mindenki nagyon hiányzik, szóval írjatok mailt, hogy tudjam, otthon milyen az idő, milyen a kaja, a főnök, a szomszéd, a villanyszámla (és hogy tudjam, ezek a dolgok tényleg léteznek, valahol, messze...)
Tegnap még őrületes extended napunk volt, 9 zenekarral, és minden kifosztó vásárlókkal. 12 doboz kiürítve! Ma pedig itt ülök egy kupac póló tetején, a co-headliner (a második legnagyobb zenekar) játszik és nem történik semmi.
Teljesen nyugodtan írok, már a blog kinézetét is átmókoltam (bár, néhány dolog nem sikerült), kilakkoztam a körmöm (!!!), stb.
Most éppen jó passzban vagyok, bár az elmúlt néhány nap elég megterhelő volt. A szokásos napi mindenféle mellett buszt kellett cserélnünk (ezt majdnem olyan, mint egy költözés.. minden cuccodnak megvan a helye, megvan a napi ritmus, megtalálsz mindent... erre össze kell pakolni és egy új otthont berendezni.)
Mert most a busz és az ágyunk az otthonunk!
Ágy: Van egy sarok a telefonnal, egy sarok, ahova a zsepit rejtem, e-book reader, fülhallgató, és a többi. És minden úgy, hogy elsőre megvan (a legnagyobb sötétben is), és nem zavar az alvásban.
Ha sokáig nem turnézok hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen nagy is tud lenni (egy egyébként nagyon kicsi) bunk. (Mert ez a neve neki angolul... Amit én magyarul is használok, hiszen nem ágy, de azért mégis... és sehol máshol nincs olyan, csak a nightlineren.)
Busz: megvan, hogy ki hova ül. Este hova teszed le a kézi poggyászt úgy, hogy reggel ne kelljen 10 később érkező és később távozó cucca alól kiásni. Na meg a többi apróság.
Már azért kezd rend lenni az új buszon is. Bár, ha lehet mondani még jobban megszívtam...
Eddig nem használtuk a (régi) busz hátsó (backlounge) nappali részét. Minden bőrönd ott volt, mert a csomagtartót nem lehetett zárni. Hát, most lehet. Minden bőrönd kiment, így hátul (a fejemtől 2 cm-re és egy nem létező falnyira) hajnal 5-ig üvölt a zene (és az emberek), akik esetleg úgy döntenek, hogy aludni térnek távozáskor még könyökig kivágják az ajtót (tehát a fejemtől 1cm-re és egy függöny távolságra csapódik a kilincs) Szerencsére Hamburgban vettem egy nagyon spéci fülhallgatót (szerintem más kb mp3 lejátszót vesz ennyiért), ami nagyon jól szigetel, így alig szűrődik be a zaj. Tegnap például már fél 4 felé szenderegtem, fél 5-kor lehet, hogy már aludtam is. 15 óra munka után felüdülés! :) De nem panaszkodom, azért dolgoztam az elmúlt években, hogy minél többet itt lehessek. Hát, most meg is kaptam. 4 turné egyben. :)
A kaja egyébként majdnem minden nap OK volt, az idő az elmúlt 3-4 napban lett hideg (hosszú gatya, meleg mellény, pulcsi) és a megfázásom is javul. :)
Mindenki nagyon hiányzik, szóval írjatok mailt, hogy tudjam, otthon milyen az idő, milyen a kaja, a főnök, a szomszéd, a villanyszámla (és hogy tudjam, ezek a dolgok tényleg léteznek, valahol, messze...)
2011. október 4., kedd
Hedienfest 2011 - elkezdődött
Hello Mindenki,
ha jól nézem, körülbelül ezer éve nem blogoltam. Igaz, március óra "csendes" volt az élet. A 24 nap alatt 24 bulit lecserélétem heti 1-2-ra, átlagban. A papír, amin írom, hogy mennyi bulim volt eddig otthon van, de most járhatok kb 100-nál. Pontosan nem is tudom, csak azt, hogy még 67 van hátra idén.
Egy kis áttekintés a lamaradottaknak:
Paganfest óta lement egy 11 nap, 11 bulis Power Of Metal tour. Nem írtam róla semmit, 2 okból.
1. Video blogot szerettem volna csinálni, de nem vitt rá a lélek, hogy nagy magányomban egy Ipodnak kezdjek el az életemről beszélni, miközben a saját arcomat nézem a kijelzőn.
2. Az közvetlen családnak írtam 3-4 e-mailt és már vége is lett a 11 napnak.
De azért annyit elárulok róla, hogy 2 buszos, kis turné volt. Én a Grave Diggerrel, a Skull Fisttel és a Powerwolffal voltam egy buszon, egy magyar crew-taggal együtt. A kanadaiak minden este úgy kiütötték magukat, hogy azonnal mentek aludni, amint a buszra estek, a németek pedig egymás között dumáltak, így (ahogy egyébként eredetileg is terveztem) minden este korán (2 körül) mentem aludni.
Otthon töltöttem (ha jól számolom) 10 napot. Nagyon jól esett. Az irodában keveset voltam. Igyekeztem minél több dolgot előre elintézni, hiszen mostantól december 18-áig csak 6 napot leszek otthon, amiben az ide-oda utazások is benne vannak!
Most éppen a Heidenfest 2011 stábját boldogítom jelenlétemmel. Már 5 napot letoltunk. Az első három (egyébként is legnehezebb) napon 3 vendégzenekarral bővült a turné, minden nap 14:30 - 00:30 volt nyitva a stand, ehhez még a reggeli előkészületek és az esti pakolás... Szóval, még az sem zavart annyira, hogy az egyik legrosszabb (leghangosabb és legkisebb) ágy jutott csak nekem, a leghangosabban horkoló Troll felett. Az első este még hallottam Mikaelt, azóta azt sem venném észre, ha véletlenül elhallgatna (ami persze nem fog megtörténni. :D)
A 3 őrületes buli után 2 csendes napunk volt, mindkettő Lengyelországban. Ugyanaz a szervező kötötte őket. A most márciusi Paganfestet is ők szervezték. Nagyon kedves, lelkes és lelkiismeretes arcok. A helyek nem a legjobbak (érdemes megnézni ezeket a képeket, Varsóban csináltam. Ilyen volt a fürdőszoba. Én voltam az első a helyen, tehát a szemetet még az előző brigád hagyta ott, ki tudja mikor).
Éppen a buszban ülök, körülöttem már ébredeznek az emberek (ami nem csoda, 13:40 van). Hosszú út ez a mai. Éjjel 2 előtt indultunk. Végre volt időm sokat aludni, amit nem is bánok, mert kezdek megbetegedni. Torokfájás, nátha. Tolom a vitaminokat ezerrel, sok tea, korai (2 körüli...) alvás. Rendeltem Davidtől egy fajta immunerősítőt. Ő szokta tolni, egyet-egyet szoktam néha kérni tőle. Elég drága, de tényleg jó. Az 50-es csomag (ami elvileg 25-50 napra elég) kb 60-80 EUR, de nem bánom, ha megúszom komolyabb betegség nélkül.
Már beértünk a városba, szóval megyek. Kicsit várost nézek az ablakon át. :) Puszi mindenkinek, néha írok majd!
Jah, nem tudom, hogy ki mennyire emlékszik, képeket itt lehet kukkolni, néha töltök fel úgy is, hogy nincs komment a blogon. :)
ha jól nézem, körülbelül ezer éve nem blogoltam. Igaz, március óra "csendes" volt az élet. A 24 nap alatt 24 bulit lecserélétem heti 1-2-ra, átlagban. A papír, amin írom, hogy mennyi bulim volt eddig otthon van, de most járhatok kb 100-nál. Pontosan nem is tudom, csak azt, hogy még 67 van hátra idén.
Egy kis áttekintés a lamaradottaknak:
Paganfest óta lement egy 11 nap, 11 bulis Power Of Metal tour. Nem írtam róla semmit, 2 okból.
1. Video blogot szerettem volna csinálni, de nem vitt rá a lélek, hogy nagy magányomban egy Ipodnak kezdjek el az életemről beszélni, miközben a saját arcomat nézem a kijelzőn.
2. Az közvetlen családnak írtam 3-4 e-mailt és már vége is lett a 11 napnak.
De azért annyit elárulok róla, hogy 2 buszos, kis turné volt. Én a Grave Diggerrel, a Skull Fisttel és a Powerwolffal voltam egy buszon, egy magyar crew-taggal együtt. A kanadaiak minden este úgy kiütötték magukat, hogy azonnal mentek aludni, amint a buszra estek, a németek pedig egymás között dumáltak, így (ahogy egyébként eredetileg is terveztem) minden este korán (2 körül) mentem aludni.
Otthon töltöttem (ha jól számolom) 10 napot. Nagyon jól esett. Az irodában keveset voltam. Igyekeztem minél több dolgot előre elintézni, hiszen mostantól december 18-áig csak 6 napot leszek otthon, amiben az ide-oda utazások is benne vannak!
Most éppen a Heidenfest 2011 stábját boldogítom jelenlétemmel. Már 5 napot letoltunk. Az első három (egyébként is legnehezebb) napon 3 vendégzenekarral bővült a turné, minden nap 14:30 - 00:30 volt nyitva a stand, ehhez még a reggeli előkészületek és az esti pakolás... Szóval, még az sem zavart annyira, hogy az egyik legrosszabb (leghangosabb és legkisebb) ágy jutott csak nekem, a leghangosabban horkoló Troll felett. Az első este még hallottam Mikaelt, azóta azt sem venném észre, ha véletlenül elhallgatna (ami persze nem fog megtörténni. :D)
A 3 őrületes buli után 2 csendes napunk volt, mindkettő Lengyelországban. Ugyanaz a szervező kötötte őket. A most márciusi Paganfestet is ők szervezték. Nagyon kedves, lelkes és lelkiismeretes arcok. A helyek nem a legjobbak (érdemes megnézni ezeket a képeket, Varsóban csináltam. Ilyen volt a fürdőszoba. Én voltam az első a helyen, tehát a szemetet még az előző brigád hagyta ott, ki tudja mikor).
Éppen a buszban ülök, körülöttem már ébredeznek az emberek (ami nem csoda, 13:40 van). Hosszú út ez a mai. Éjjel 2 előtt indultunk. Végre volt időm sokat aludni, amit nem is bánok, mert kezdek megbetegedni. Torokfájás, nátha. Tolom a vitaminokat ezerrel, sok tea, korai (2 körüli...) alvás. Rendeltem Davidtől egy fajta immunerősítőt. Ő szokta tolni, egyet-egyet szoktam néha kérni tőle. Elég drága, de tényleg jó. Az 50-es csomag (ami elvileg 25-50 napra elég) kb 60-80 EUR, de nem bánom, ha megúszom komolyabb betegség nélkül.
Már beértünk a városba, szóval megyek. Kicsit várost nézek az ablakon át. :) Puszi mindenkinek, néha írok majd!
Jah, nem tudom, hogy ki mennyire emlékszik, képeket itt lehet kukkolni, néha töltök fel úgy is, hogy nincs komment a blogon. :)
2011. március 10., csütörtök
Elkezdődött a Paganfest 2011 is....
Hell-o Kedves Mindenkim,
már 6 napja vagyok úton, gyakorlatilag a hetedik bulit nyomjuk. Sajnos eddig nem nagyon volt időm írni (vagyis hogy egyáltalán nem), már fel is adtam a reményt, hogy esetleg írásban is tudósíthatok a 2011-es Pagangfestről.
Viszont az a kivételes helyzet állt elő, hogy éppen gyenge napunk van, és net sincs (így otthonra nem tudok dolgozni, viszont jegyzettömbbe tudok írni Nektek, amit majd feltöltök valamikor)
Szóval itt egy 7 napról szóló gyorsjelentés... Ha pedig felszívódnék ismét, nézegessétek a https://picasaweb.google.com/kasler.anita oldalt, oda igyekszem gyakran töltögetni a képeimet. (2 zenekarom managere miatt a standról mindenképpen kell fotóznom...)
Kezdem hát az elején... Mint a mesében: Egyszer volt, hol nem volt. És mégis!
Szerintem évekig fogom hallgatni a többiektől, hogy az a bizonyos 2011-es Pagan!! Ugyanis lekéstem a turné elejét. Haha. Nem is, csak kicsit! A lényeg, hogy egy kellemesen átmulatott éjszaka után 7:20-kor sikerült felébrednem, a buszom pedig 7:00-kor indult.
Telefonálgatás, intézkedés (még bódult röhögések) után sikerült kitalálni, hogy vonattal megyek (a részeg ember szerencséje, hogy csak Bécsig kellett eljutnom), így csak 1 órát késtem a get in-hez képest.
4 zenekarom van (Varg, Arafel, Korpiklaani és a turnémörcs), Vivi (akivel otthon is együtt dolgozom) kapott 3-at. Az első nap olyan mennyiségű árúval nyitottam, hogy egy trailer túlsúlyosan csak ez én dolgaimmal volt tele (és most nem a smink készletemre gondolok).
Az első 2 nap nagyon erős volt, még turné közepén is nehezen tudtam volna lépést tartani a tömeggel, így viszont esélyem sem volt. Csak árultam, és árultam, a szükséges adminisztrációt papíron végeztem el, szerencsére minden rendben volt.
A harmadik napon végre egy kicsit szusszantunk, így sikerült minden szükséges excell elkészítenem, mindent rögzítettem.
Olyannyira fellélegeztem, hogy fél 6-ig le sem feküdtem. Kissé bemulattunk, de nem volt vészes. Megvettem a turné első tetováló magazinját. Azt mindig veszek, ha már nem dohányzom, valamire nekem is költenem kell... :) Az a vicces, hogy sok helyen még azok a magazinok vannak kirakva, amiket az előző turnén már megvettem. Úgy tűnik 3,5 hét otthon tényleg nem sok.
Vissza a buszos bulira: A tavalyi Paganfesten is én voltam a Varg srácok embere, utána Metalfesten és Rockmaratonon is dolgoztunk együtt, így lehet mondani, hogy nagyon közeli barátok vagyunk. Folyamatos skypeolással és e-mailezéssel szoktuk tudósítani egymást a körülöttünk zajló eseményeiről, viszont nekik most jelent meg az új lemezük (elég elfoglaltak voltak) és nálam sem nagyon volt megállás, így egy ideje már nem tudtunk semmit egymásról. Szóval Philippel, Timoval és Sille-vel átbeszélgettük az éjszakát (a többiek kihaltak időközben).
Másnap nagyon jó hangulatban és nagyon jó fizikai állapotban ébredtem. Szerencsére nem volt semmi bajom, indulhatott a napi mókuskerék. Get in- load in- póló számolás - rendezés- ajtó nyitás, stb.
A napok egyébként nem csak erről szólnak.
Minden nap volt valami olyan extra, ami nem része a szokásos menetrendnek, így elég nehezen tudom utolérni magam. Például a második éjszaka megrogyasztottunk egy trailert (túlsúlyos volt az is, el is törött). Az volt a nagy szerencsénk, hogy nem szabadult el az autópályán, a sofőr pedig azonnal észlelte a hibát.
Szóval most eggyel kevesebb trailerünk van (javítják még azt a bizonyosat...), nehezen férünk el, többet kell megmozgatni, mint alapból kellene. Ami még ront a helyzetemen, hogy Vivi még egy félig pakolt dobozt sem bír el (én nem tudom, hogy hogy tud így élni... fél literes üvegből nem is tud inni?! Na mindegy), így naponta kétszer loadolok egyedül. A kezem már bedurrant (általában a 10. napig szokta bírni), remélem valamelyik nap ki tudok küldeni valakit venni egy csuklómerevítőt, mert legalább éjjel jó lenne használni. Az enyémet persze otthon hagytam, azt is tudom, hogy hol van... A gépelés, ujj mozgatás nagyon nehezemre esik, kézzel írni nem megy sokat egyszerre...
No, de nem panaszkodom. Nem basztat senki, minden zenekarom nagggyon elégedett, sorra kapom a dicséreteket, a jó híreket. Merch fronton. Otthon gázok vannak a melóban, de azért remélem még lesz hova visszamennem, ha hazaértem. Ha nem... megoldom azt is.
Ami igazán bánt az otthoni témában, hogy nem is bánt igazán semmi. Tudom, hogy most aztán nagyon kellene hajtanom és igyekeznem, és azon aggódni, hogy mi is lesz... De olyan sok pozitív dolog ért a mostani turnén (is), hogy bízom a legjobbakban, és a sorsban. (Bocs, drága Édesanyám, de én még hiszek abban, hogy csak erre is építhetek :D)
Persze jobb nekem is, ha van otthon is tennivalóm, így nem fogok semmi hülyeséget csinálni, de nem fogom magam hülyének nézni sem.
Ami az általános dolgokat illeti, eddig minden nap ehető volt a kaja (volt ahol kifejezetten jó...), mindenhol tudtam zuhanyozni. Jó a buszunk. Jó az ágyam (igaz, Nick Barker szomszédjaként egy kis horkolással számolnom kell). Jó a sofőrünk, szépen vezet. Van fűtés az ágyakban (igaz, konnektor nincs). Alsó ágy jutott nekem (jobban szeretem, mert ha az oldalára borulna a busz, nem esnék akkorát, bár ne adja a jó ég). Ablakom nincs. (úgyis mindig azt szoktam mondani, hogy csak a koporsóban fogok pihenni, hát ez most majdnem olyan is)
A crew most is jó. Egy fiú kivételével már mindenkivel turnéztam (igaz Nick zenész volt a korábbin) Aki nem tudja kiről beszélek (és rocker) az szégyellje magát, aki nem tudja, hogy kiről beszélek és nem rocker (tehát a szüleim) azoknak mondom, hogy a bácsi már sokat letett az asztalra, mondhatni egy élő legenda. Tessék kiguglizni. :D Konfrontáció csak egyszer fordult elő, éppen Nick és Vivi között. Én az Óriásnak adtam igazat, kifejezetten jól esett, amit gondolt a dolgokról.
A koncert helyszínt eddig csak egyszer hagytam el, Hamburgban, akkor kiugrottam a Saturnba, ami egy sarokra van.
Holnap és az azt követő 3 napban 2 másik zenekar is beugrik vendégnek (velük is voltam már turnén) így délután 2-től éjjel 1-ig lesznek vevőink, már 9kor bent kell lennünk a helyen, szóval nem lesz egyszerű. Hosszú és fárasztó napok mindenkinek.
Ha addig le nem betegszem (fáj a torkom), vasárnap előre megfontolt módon, különös kegyetlenséggel be fogunk rúgni az arcokkal...
Azt hiszem nagyjából mindent leírtam. Kicsit fáradt vagyok, így nem sok egyéb dolog jut eszembe. Épp a turné eleji mélypontot élem, szóval inkább nézem a Korpit (már őt játszanak, totál kész vannal, szóval elég szórakoztató), mielőtt elkezdenék panaszkodni.
Mindenki nagyon hiányzik, sok puszi Nektek. Vigyázzatok magatokra és március 22-ére ne csináljatok programot. Mindenkitől túrórudit kérek! :D:D
A
már 6 napja vagyok úton, gyakorlatilag a hetedik bulit nyomjuk. Sajnos eddig nem nagyon volt időm írni (vagyis hogy egyáltalán nem), már fel is adtam a reményt, hogy esetleg írásban is tudósíthatok a 2011-es Pagangfestről.
Viszont az a kivételes helyzet állt elő, hogy éppen gyenge napunk van, és net sincs (így otthonra nem tudok dolgozni, viszont jegyzettömbbe tudok írni Nektek, amit majd feltöltök valamikor)
Szóval itt egy 7 napról szóló gyorsjelentés... Ha pedig felszívódnék ismét, nézegessétek a https://picasaweb.google.com/kasler.anita oldalt, oda igyekszem gyakran töltögetni a képeimet. (2 zenekarom managere miatt a standról mindenképpen kell fotóznom...)
Kezdem hát az elején... Mint a mesében: Egyszer volt, hol nem volt. És mégis!
Szerintem évekig fogom hallgatni a többiektől, hogy az a bizonyos 2011-es Pagan!! Ugyanis lekéstem a turné elejét. Haha. Nem is, csak kicsit! A lényeg, hogy egy kellemesen átmulatott éjszaka után 7:20-kor sikerült felébrednem, a buszom pedig 7:00-kor indult.
Telefonálgatás, intézkedés (még bódult röhögések) után sikerült kitalálni, hogy vonattal megyek (a részeg ember szerencséje, hogy csak Bécsig kellett eljutnom), így csak 1 órát késtem a get in-hez képest.
4 zenekarom van (Varg, Arafel, Korpiklaani és a turnémörcs), Vivi (akivel otthon is együtt dolgozom) kapott 3-at. Az első nap olyan mennyiségű árúval nyitottam, hogy egy trailer túlsúlyosan csak ez én dolgaimmal volt tele (és most nem a smink készletemre gondolok).
Az első 2 nap nagyon erős volt, még turné közepén is nehezen tudtam volna lépést tartani a tömeggel, így viszont esélyem sem volt. Csak árultam, és árultam, a szükséges adminisztrációt papíron végeztem el, szerencsére minden rendben volt.
A harmadik napon végre egy kicsit szusszantunk, így sikerült minden szükséges excell elkészítenem, mindent rögzítettem.
Olyannyira fellélegeztem, hogy fél 6-ig le sem feküdtem. Kissé bemulattunk, de nem volt vészes. Megvettem a turné első tetováló magazinját. Azt mindig veszek, ha már nem dohányzom, valamire nekem is költenem kell... :) Az a vicces, hogy sok helyen még azok a magazinok vannak kirakva, amiket az előző turnén már megvettem. Úgy tűnik 3,5 hét otthon tényleg nem sok.
Vissza a buszos bulira: A tavalyi Paganfesten is én voltam a Varg srácok embere, utána Metalfesten és Rockmaratonon is dolgoztunk együtt, így lehet mondani, hogy nagyon közeli barátok vagyunk. Folyamatos skypeolással és e-mailezéssel szoktuk tudósítani egymást a körülöttünk zajló eseményeiről, viszont nekik most jelent meg az új lemezük (elég elfoglaltak voltak) és nálam sem nagyon volt megállás, így egy ideje már nem tudtunk semmit egymásról. Szóval Philippel, Timoval és Sille-vel átbeszélgettük az éjszakát (a többiek kihaltak időközben).
Másnap nagyon jó hangulatban és nagyon jó fizikai állapotban ébredtem. Szerencsére nem volt semmi bajom, indulhatott a napi mókuskerék. Get in- load in- póló számolás - rendezés- ajtó nyitás, stb.
A napok egyébként nem csak erről szólnak.
Minden nap volt valami olyan extra, ami nem része a szokásos menetrendnek, így elég nehezen tudom utolérni magam. Például a második éjszaka megrogyasztottunk egy trailert (túlsúlyos volt az is, el is törött). Az volt a nagy szerencsénk, hogy nem szabadult el az autópályán, a sofőr pedig azonnal észlelte a hibát.
Szóval most eggyel kevesebb trailerünk van (javítják még azt a bizonyosat...), nehezen férünk el, többet kell megmozgatni, mint alapból kellene. Ami még ront a helyzetemen, hogy Vivi még egy félig pakolt dobozt sem bír el (én nem tudom, hogy hogy tud így élni... fél literes üvegből nem is tud inni?! Na mindegy), így naponta kétszer loadolok egyedül. A kezem már bedurrant (általában a 10. napig szokta bírni), remélem valamelyik nap ki tudok küldeni valakit venni egy csuklómerevítőt, mert legalább éjjel jó lenne használni. Az enyémet persze otthon hagytam, azt is tudom, hogy hol van... A gépelés, ujj mozgatás nagyon nehezemre esik, kézzel írni nem megy sokat egyszerre...
No, de nem panaszkodom. Nem basztat senki, minden zenekarom nagggyon elégedett, sorra kapom a dicséreteket, a jó híreket. Merch fronton. Otthon gázok vannak a melóban, de azért remélem még lesz hova visszamennem, ha hazaértem. Ha nem... megoldom azt is.
Ami igazán bánt az otthoni témában, hogy nem is bánt igazán semmi. Tudom, hogy most aztán nagyon kellene hajtanom és igyekeznem, és azon aggódni, hogy mi is lesz... De olyan sok pozitív dolog ért a mostani turnén (is), hogy bízom a legjobbakban, és a sorsban. (Bocs, drága Édesanyám, de én még hiszek abban, hogy csak erre is építhetek :D)
Persze jobb nekem is, ha van otthon is tennivalóm, így nem fogok semmi hülyeséget csinálni, de nem fogom magam hülyének nézni sem.
Ami az általános dolgokat illeti, eddig minden nap ehető volt a kaja (volt ahol kifejezetten jó...), mindenhol tudtam zuhanyozni. Jó a buszunk. Jó az ágyam (igaz, Nick Barker szomszédjaként egy kis horkolással számolnom kell). Jó a sofőrünk, szépen vezet. Van fűtés az ágyakban (igaz, konnektor nincs). Alsó ágy jutott nekem (jobban szeretem, mert ha az oldalára borulna a busz, nem esnék akkorát, bár ne adja a jó ég). Ablakom nincs. (úgyis mindig azt szoktam mondani, hogy csak a koporsóban fogok pihenni, hát ez most majdnem olyan is)
A crew most is jó. Egy fiú kivételével már mindenkivel turnéztam (igaz Nick zenész volt a korábbin) Aki nem tudja kiről beszélek (és rocker) az szégyellje magát, aki nem tudja, hogy kiről beszélek és nem rocker (tehát a szüleim) azoknak mondom, hogy a bácsi már sokat letett az asztalra, mondhatni egy élő legenda. Tessék kiguglizni. :D Konfrontáció csak egyszer fordult elő, éppen Nick és Vivi között. Én az Óriásnak adtam igazat, kifejezetten jól esett, amit gondolt a dolgokról.
A koncert helyszínt eddig csak egyszer hagytam el, Hamburgban, akkor kiugrottam a Saturnba, ami egy sarokra van.
Holnap és az azt követő 3 napban 2 másik zenekar is beugrik vendégnek (velük is voltam már turnén) így délután 2-től éjjel 1-ig lesznek vevőink, már 9kor bent kell lennünk a helyen, szóval nem lesz egyszerű. Hosszú és fárasztó napok mindenkinek.
Ha addig le nem betegszem (fáj a torkom), vasárnap előre megfontolt módon, különös kegyetlenséggel be fogunk rúgni az arcokkal...
Azt hiszem nagyjából mindent leírtam. Kicsit fáradt vagyok, így nem sok egyéb dolog jut eszembe. Épp a turné eleji mélypontot élem, szóval inkább nézem a Korpit (már őt játszanak, totál kész vannal, szóval elég szórakoztató), mielőtt elkezdenék panaszkodni.
Mindenki nagyon hiányzik, sok puszi Nektek. Vigyázzatok magatokra és március 22-ére ne csináljatok programot. Mindenkitől túrórudit kérek! :D:D
A
2011. január 30., vasárnap
2011. január 30. - Pozsony
Pozsonyban vagyunk. Most harmadszor járok itt. Az első alkalomhoz képest sokat fejlődtek, de még most is kritikán aluli MINDEN. Egy zuhany, függönnyel elkerítve. Ajtaja nincs, viszont a függönyre éppen rálátni A Szobából. Ugyanis egy szobából áll a backstage, ez az étkező, mindenki öltözője és az iroda is. Kevés volt a kaja, viszont egy csomó mindenhez hozzá sem tudtunk nyúlni, mert kb 5-5-5 kést, villát és kanalat számtak a jelen levő 40 embernek... A joghurtomat például kávé kevergető pálcikával ettem meg. :D Ja, és vajazáshoz os olyat használtam.
Net elvileg van, de hiába kapcsolódtam a hálózathoz, nem működik. Cserébe kb 10 fok van a standban. Az épületben van egy kávézó, ezért bárki besétálhat, így esélyem sincs elhagyni a helyem.
Az elmúlt napok jól teltek. A nem olyan vidám bécsi nap után észvesztett bulit tartottunk, fél 9-kor feküdünk le. Szegény Tibi azóta is haldoklik. Szerencsére én tegnap is képes voltam nemcsak, hogy élni, de mosolyogni is, szóval minden rendben volt. Bár, megfogadtam, hogy a turné végéig (már csak 8 nap, asszem) maximum még egyszer fogok lealjasodni. :D
Tegnap lefekvés előtt beszélgettem az Átkozottak Seregével. Nagyon elégedettek. Felkértek, hogy a későbbiekben amikor lehet, csináljam a merchüket. ATYAÉG! Jó, nem egy turné zenekar (mindegyiküknek van civil munkája, most pl. szabadságon vannak), de azért ez mégis nagy dolog (nekem).
Más nem nagyon történt. Minden nap egyforma. De most jó passzban vagyok, szóval nincs ezzel semmi gáz.
Kicsit kezdek beteg lenni, fáj a torkom. Tegnap is a kijárat mellett árultunk (folyamatosan ránk nyitották az ajtót), és ahogy írtam, ma sincs melegem. De tolom a rakás vitamint, immun erősítőt, amit hoztam, szóval ki fogom bírni ezt a pár napot, ebben biztos vagyok.
Az izületeim már kb egy hete kivannak. Könyök, térd, csukló, derék. Fáj mindenem. Ami persze nem csoda, ha figyelembe vesszük a naponta megmozgatott súlyt. Mindig ez van, szóval felkészülten érkeztem. Fásli, sport krém... Ha melegen tartom, nem olyan vészes.
Már vágyom haza. Sokan hiányoznak. A hétköznapokat persze a hátam közepére sem kívánom, de ez van. Remélem néhány éven belül eljutok egy következő szintre, ahol a turnék mellett nem az irodában fogok melózni. Aki közel áll hozzám, ismeri a terveket. Ezért is örültem annyira a Legion felkérésnek. Ráadásul tegnap a RTN fő-fő-fönök is jelen volt, tetszett neki a stand, és a Légiósok állítólag hosszan áradoztak neki, szóval remélem ő is többet fog hívni. :)
Szuper.
Leírom, mi hiányzik nagyon. Csak, hogy tudjátok, mi az ami része az otthoni hétköznapoknak, magától értetődőnek tűnik, de nem az! Mindenki örüljön, hogy zuhanyozás után nem kell rögtön cipőt húznia, hogy nem a táskájában van az élete, hogy ülve, ehet, anélkül, hogy valaki elkezdene beszélni hozzá, illetve ajánlatot tenne a kajája megvásárlására. Az is nagy dolog lenne, ha reggel ott találnám a cuccaimat, ahol hagytam őket. Van még aztán a mozgó buszon ásványvízzel fogmosás, meg, hogy mindent úgy kell hagyni, hogy fékezés esetén nem essen (nagyot).
Persze, ez mind-mind rosszul hangzik, de én nem utálom. Inkább arra jó, hogy otthon jobban értékeljem ezeket a dolgokat. Nem az a negatív, mig az otthoni az alap, hanem ez az alap, otthon pedig minden plusz. :) Szóval ezért is lesz jó lesz hazamenni.
Meg a sok-sok barát és családtag mellett már alig várom, hogy megölelgessem az én kis Gordi mutyámat. :) Már ezer éve nem láttam a kis kancsi fejét. :) Ja, meg akarok menni fodrászhoz, haha. Ilyen hétköznapi dolgok foglalkoztatnak! :)
Remélem mindenki nagyon jól van odahaza, sokat dolgolok Rátok. Millió puszit küldök.
Net elvileg van, de hiába kapcsolódtam a hálózathoz, nem működik. Cserébe kb 10 fok van a standban. Az épületben van egy kávézó, ezért bárki besétálhat, így esélyem sincs elhagyni a helyem.
Az elmúlt napok jól teltek. A nem olyan vidám bécsi nap után észvesztett bulit tartottunk, fél 9-kor feküdünk le. Szegény Tibi azóta is haldoklik. Szerencsére én tegnap is képes voltam nemcsak, hogy élni, de mosolyogni is, szóval minden rendben volt. Bár, megfogadtam, hogy a turné végéig (már csak 8 nap, asszem) maximum még egyszer fogok lealjasodni. :D
Tegnap lefekvés előtt beszélgettem az Átkozottak Seregével. Nagyon elégedettek. Felkértek, hogy a későbbiekben amikor lehet, csináljam a merchüket. ATYAÉG! Jó, nem egy turné zenekar (mindegyiküknek van civil munkája, most pl. szabadságon vannak), de azért ez mégis nagy dolog (nekem).
Más nem nagyon történt. Minden nap egyforma. De most jó passzban vagyok, szóval nincs ezzel semmi gáz.
Kicsit kezdek beteg lenni, fáj a torkom. Tegnap is a kijárat mellett árultunk (folyamatosan ránk nyitották az ajtót), és ahogy írtam, ma sincs melegem. De tolom a rakás vitamint, immun erősítőt, amit hoztam, szóval ki fogom bírni ezt a pár napot, ebben biztos vagyok.
Az izületeim már kb egy hete kivannak. Könyök, térd, csukló, derék. Fáj mindenem. Ami persze nem csoda, ha figyelembe vesszük a naponta megmozgatott súlyt. Mindig ez van, szóval felkészülten érkeztem. Fásli, sport krém... Ha melegen tartom, nem olyan vészes.
Már vágyom haza. Sokan hiányoznak. A hétköznapokat persze a hátam közepére sem kívánom, de ez van. Remélem néhány éven belül eljutok egy következő szintre, ahol a turnék mellett nem az irodában fogok melózni. Aki közel áll hozzám, ismeri a terveket. Ezért is örültem annyira a Legion felkérésnek. Ráadásul tegnap a RTN fő-fő-fönök is jelen volt, tetszett neki a stand, és a Légiósok állítólag hosszan áradoztak neki, szóval remélem ő is többet fog hívni. :)
Szuper.
Leírom, mi hiányzik nagyon. Csak, hogy tudjátok, mi az ami része az otthoni hétköznapoknak, magától értetődőnek tűnik, de nem az! Mindenki örüljön, hogy zuhanyozás után nem kell rögtön cipőt húznia, hogy nem a táskájában van az élete, hogy ülve, ehet, anélkül, hogy valaki elkezdene beszélni hozzá, illetve ajánlatot tenne a kajája megvásárlására. Az is nagy dolog lenne, ha reggel ott találnám a cuccaimat, ahol hagytam őket. Van még aztán a mozgó buszon ásványvízzel fogmosás, meg, hogy mindent úgy kell hagyni, hogy fékezés esetén nem essen (nagyot).
Persze, ez mind-mind rosszul hangzik, de én nem utálom. Inkább arra jó, hogy otthon jobban értékeljem ezeket a dolgokat. Nem az a negatív, mig az otthoni az alap, hanem ez az alap, otthon pedig minden plusz. :) Szóval ezért is lesz jó lesz hazamenni.
Meg a sok-sok barát és családtag mellett már alig várom, hogy megölelgessem az én kis Gordi mutyámat. :) Már ezer éve nem láttam a kis kancsi fejét. :) Ja, meg akarok menni fodrászhoz, haha. Ilyen hétköznapi dolgok foglalkoztatnak! :)
Remélem mindenki nagyon jól van odahaza, sokat dolgolok Rátok. Millió puszit küldök.
2011. január 28. - Bécs
Hello Mindenki,
Tudom, kicsit eltűntem, de vagy nagyon pörgős, vagy net nélküli napok vannak mögöttem. Mondjuk net most sincs a standban, de legalább van pár percem leírni, hogy mi történt mostanában.
Fogom is a passzom és nézem a napokat. (Már kicsit összefölyik minden)
Ja, persze jó lenne emlékezni arra is, hogy hol tartottam az írásban... Asszem Strasburban írtam utoljára, mintha rémlene, h Párizst nem várom.
Hát, tényleg nagyon szar is volt. Zuhany... Jobb, hogy le sem fényképeztem, olyan gusztustalan volt. Kaja. Nevetségesen kevés, nevetségesen szegényes választék, nevetségesen ehetetlen dolgok. A klubban nagyon hideg volt egész nap, a helyiek pofákat vágtak, ha kértünk valamit. Nagyon rossz nap volt. És a nagyon rossz nap végén kellett mindent előkészíteni a svájci határra.
Szerencsére viszonlag hamar megvoltam vele, de azért mégis valamiféle extra dologról beszélünk.
Svájc. IMMMÁDOM azt a helyet. Rengeteg szuper kaja. Kaja előtt zuhanyoztam. Mosógép!!!! :D Már csak 2 pólóm volt (ha nem vesszük azt amit a trailerben tárolok), szuper forgalom, normális helyiek. Minden egyben. A zenekaraim elégedettek voltak, mindenki mosolygott.
Onnan Innsbruck. Erről a helyről (ha a zuhanyt nem veszem) csak nagyon jót tudok írni. Szintén jó kaja, rengeteg segítőkész szervező. A zuhanyra visszatérve: egy zuhany (régen volt ugyan, de most) függöny nélkül, egy olyan helyiségben, amin keresztül tudsz bemenni a backstage WC-kbe. Erinnel az ajtó előtt ülve vártuk meg, míg a másik elkészül, szóval csapatmunkával megoldottuk.
A fogyások nem voltak olyan jó, de mivel a nézőszám sem volt kiugró, elégedettek voltak a zenekarok.
Tegnap 2 kellemetlen inzultul is érte a turnét. Az egyik engem. Hihetetlen, de egy részeg csóka az asztal alatt bemászva akarta ellopni a hozzá legközelebb eső póló köteget. Persze kidobattuk... csak ilyen még soha nem történt velem.
Kicsivel ezután (szerintünk ugyanaz lehetett) valaki kinyitotta a buszunk rakodó terét is kivette a legelső táskát. Tibi a buszban volt, és hallotta, ahogy becsapják az ajtót. Mivel tudta, hogy minden emberünk dolgozik még, kiugrott, és szerencsére pont keresztezte az arra rohanó ember útját, aki eldobta a táskát. (Azt senki semtudja, ki hagyta nyitva az ajtót. Nekem mindenesetre szerencsém volt a beköltözéskor, nekem mindenem a buszon van.
Ma Bécs. Minden remek ma is, leszámítva egyet.
Mivel minden nap sokat ettem (vagy unatkoztam, vagy nagyon jó volt a kaja), már látszik is a hatás. Szóval tegnap előtt megfogadtam, hogy evés helyett inni fogok. Mármint üdítőt, kávét, stb. Így sikerült tegnap 7 fél literes kávét meginnom kb 4 óra alatt... Éjjel gyomorfájásra ébredtem. Gyógyszerrel jobb, de nem az igazi.
A melóval hamar végeztem egyébként, minden stimmel, folyamatosan ellenőrzök.
Ami viszont a képhez tartozik, totál befásult vagyok. Azt hiszem eddig azért bírtam jobban a turnékat, mert nagyobb volt a pörgés. Viszont most túl sok az unalmas buli. Idegesítő, hogy ugyanannyit kell előkészülettel töltelni, miközben tudom, hogy szinte semmi nem fog történni. Szerencsére egy zenekar sem reklamál, ők is látják, hogy mennyien vannak, de mégis.. nem jó ez így.
Na, mindegy, nem kesergek, inkább megyek és dolgozom egy keveset.
Pussz Mindenkinek!
Tudom, kicsit eltűntem, de vagy nagyon pörgős, vagy net nélküli napok vannak mögöttem. Mondjuk net most sincs a standban, de legalább van pár percem leírni, hogy mi történt mostanában.
Fogom is a passzom és nézem a napokat. (Már kicsit összefölyik minden)
Ja, persze jó lenne emlékezni arra is, hogy hol tartottam az írásban... Asszem Strasburban írtam utoljára, mintha rémlene, h Párizst nem várom.
Hát, tényleg nagyon szar is volt. Zuhany... Jobb, hogy le sem fényképeztem, olyan gusztustalan volt. Kaja. Nevetségesen kevés, nevetségesen szegényes választék, nevetségesen ehetetlen dolgok. A klubban nagyon hideg volt egész nap, a helyiek pofákat vágtak, ha kértünk valamit. Nagyon rossz nap volt. És a nagyon rossz nap végén kellett mindent előkészíteni a svájci határra.
Szerencsére viszonlag hamar megvoltam vele, de azért mégis valamiféle extra dologról beszélünk.
Svájc. IMMMÁDOM azt a helyet. Rengeteg szuper kaja. Kaja előtt zuhanyoztam. Mosógép!!!! :D Már csak 2 pólóm volt (ha nem vesszük azt amit a trailerben tárolok), szuper forgalom, normális helyiek. Minden egyben. A zenekaraim elégedettek voltak, mindenki mosolygott.
Onnan Innsbruck. Erről a helyről (ha a zuhanyt nem veszem) csak nagyon jót tudok írni. Szintén jó kaja, rengeteg segítőkész szervező. A zuhanyra visszatérve: egy zuhany (régen volt ugyan, de most) függöny nélkül, egy olyan helyiségben, amin keresztül tudsz bemenni a backstage WC-kbe. Erinnel az ajtó előtt ülve vártuk meg, míg a másik elkészül, szóval csapatmunkával megoldottuk.
A fogyások nem voltak olyan jó, de mivel a nézőszám sem volt kiugró, elégedettek voltak a zenekarok.
Tegnap 2 kellemetlen inzultul is érte a turnét. Az egyik engem. Hihetetlen, de egy részeg csóka az asztal alatt bemászva akarta ellopni a hozzá legközelebb eső póló köteget. Persze kidobattuk... csak ilyen még soha nem történt velem.
Kicsivel ezután (szerintünk ugyanaz lehetett) valaki kinyitotta a buszunk rakodó terét is kivette a legelső táskát. Tibi a buszban volt, és hallotta, ahogy becsapják az ajtót. Mivel tudta, hogy minden emberünk dolgozik még, kiugrott, és szerencsére pont keresztezte az arra rohanó ember útját, aki eldobta a táskát. (Azt senki semtudja, ki hagyta nyitva az ajtót. Nekem mindenesetre szerencsém volt a beköltözéskor, nekem mindenem a buszon van.
Ma Bécs. Minden remek ma is, leszámítva egyet.
Mivel minden nap sokat ettem (vagy unatkoztam, vagy nagyon jó volt a kaja), már látszik is a hatás. Szóval tegnap előtt megfogadtam, hogy evés helyett inni fogok. Mármint üdítőt, kávét, stb. Így sikerült tegnap 7 fél literes kávét meginnom kb 4 óra alatt... Éjjel gyomorfájásra ébredtem. Gyógyszerrel jobb, de nem az igazi.
A melóval hamar végeztem egyébként, minden stimmel, folyamatosan ellenőrzök.
Ami viszont a képhez tartozik, totál befásult vagyok. Azt hiszem eddig azért bírtam jobban a turnékat, mert nagyobb volt a pörgés. Viszont most túl sok az unalmas buli. Idegesítő, hogy ugyanannyit kell előkészülettel töltelni, miközben tudom, hogy szinte semmi nem fog történni. Szerencsére egy zenekar sem reklamál, ők is látják, hogy mennyien vannak, de mégis.. nem jó ez így.
Na, mindegy, nem kesergek, inkább megyek és dolgozom egy keveset.
Pussz Mindenkinek!
2011. január 24., hétfő
2011. január 24 - Strasburg
Hello Mindenki,
néhány nap hallgatás után ismét jelentem, jól vagyok. Írok egy gyors beszámolót, megnézem, hogy mi a helyzet kis hazánkban (hírportálok) és lassan vége is az este nyugis részének.
Ugyanis az itteni, strasburgi vásárlókról azt kell tudni, hogy gyakorlatilag nem vesznek semmit a koncert alatt, viszont utána rohamléptekkel támadják a standot. Szóval addigra nagyon helyre akarom pofozni magam.
Bochum estéjénél tartottam utoljára. Hát, az nagyon durva party volt. A denevérbaszós helyen összegyűltek a denevérbaszók. Egy szociológiai tanulmányt fél óra alatt képekkel alátámasztva össze lehetett volna hozni. Nagyon durva arcok voltak. Mivel nekünk reggel 8-ra tették az indulást, a magunk szakadt turné cuccában vegyülve (jól sikerült) indult a buli a latex gótok között. Konkrétan 8:30 körül mentem aludni, minket raktak ki utoljára a helyről és még utána a buszon, a városban is ment tovább az őrület. Nagyon jó buli volt. Másnap (vagyis hát aznap) fáradtan, de jól indult a nap.
A hosszú út miatt 1,5 óra alatt kellet elkészülnünk azzal, ami általában 4 óra. De sikerült nagyjából. Szerencsére minden maximálisan előkészítve várt minket, így könnyű dolgunk volt.
Bochumban és Stuttgartban is nagyon jó volt a kaja, kedvesek a helyiek. Ami nagyon fura volt, hogy ismét hétvége volt... kaptam a híreket otthonról. Ki, mit csinál. Takarítás, pecázás, stb. Nekünk meg minden olyan volt, mint a többi napon. Ha nem szólnak a többiek, rá sem jövök...
Stuttgartban megfogadtam magamnak (ismét), hogy korán megyek aludni. Így már fél 5-kor ágyban is voltam. :) Ez volt az első este, hogy a Kataklysm tagok "vegyültek", normálisnak tűntek. A dobos azóta is minden este lejön hozzánk dumálni, a többiek inkább maradnak maguknak. :)
Persze tegnap is sokáig beszélgettünk, de bulinak nem lehet nevezni.
Ma hétfő van. Már mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Ráadásul a tegnapi kis nézőszám után ma is egy ilyen bulink van. Szóval volt idő mindenre, amire akartam.
Nagyon jó volt a kaja, nagyon sok zuhanyon osztoztunk, nagyon segítőkészek a helyiek, szóval minden ok. Remélem a nap végén tényleg felpörög az eladás is.
A sok display miatt 2 standot építettünk, így még beszélgetni sem tudok senkivel.
Az új csajt egyébként nagyon aranyos. Az első este kifejezetten ellenszenves volt, de néhány óra alatt megváltozott róla a véleményem. Viszonylag sokat beszélgettünk eddig. Amerikai csaj, Dortmundban van a lakása, de ideje nagy részét Stockholmban tölti, ugyanis ott él a pasija. (Az Opeth billentyűse...Kicsi a világ)
Holnap Párizs. Nem várom. Nem szeretem azt a várost. Lehet, hogy turistaként jó lenne, de turnéistának nem jó ott lenni. Majd írok arról is. :)
Addig is puszi mindenkinek.
néhány nap hallgatás után ismét jelentem, jól vagyok. Írok egy gyors beszámolót, megnézem, hogy mi a helyzet kis hazánkban (hírportálok) és lassan vége is az este nyugis részének.
Ugyanis az itteni, strasburgi vásárlókról azt kell tudni, hogy gyakorlatilag nem vesznek semmit a koncert alatt, viszont utána rohamléptekkel támadják a standot. Szóval addigra nagyon helyre akarom pofozni magam.
Bochum estéjénél tartottam utoljára. Hát, az nagyon durva party volt. A denevérbaszós helyen összegyűltek a denevérbaszók. Egy szociológiai tanulmányt fél óra alatt képekkel alátámasztva össze lehetett volna hozni. Nagyon durva arcok voltak. Mivel nekünk reggel 8-ra tették az indulást, a magunk szakadt turné cuccában vegyülve (jól sikerült) indult a buli a latex gótok között. Konkrétan 8:30 körül mentem aludni, minket raktak ki utoljára a helyről és még utána a buszon, a városban is ment tovább az őrület. Nagyon jó buli volt. Másnap (vagyis hát aznap) fáradtan, de jól indult a nap.
A hosszú út miatt 1,5 óra alatt kellet elkészülnünk azzal, ami általában 4 óra. De sikerült nagyjából. Szerencsére minden maximálisan előkészítve várt minket, így könnyű dolgunk volt.
Bochumban és Stuttgartban is nagyon jó volt a kaja, kedvesek a helyiek. Ami nagyon fura volt, hogy ismét hétvége volt... kaptam a híreket otthonról. Ki, mit csinál. Takarítás, pecázás, stb. Nekünk meg minden olyan volt, mint a többi napon. Ha nem szólnak a többiek, rá sem jövök...
Stuttgartban megfogadtam magamnak (ismét), hogy korán megyek aludni. Így már fél 5-kor ágyban is voltam. :) Ez volt az első este, hogy a Kataklysm tagok "vegyültek", normálisnak tűntek. A dobos azóta is minden este lejön hozzánk dumálni, a többiek inkább maradnak maguknak. :)
Persze tegnap is sokáig beszélgettünk, de bulinak nem lehet nevezni.
Ma hétfő van. Már mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Ráadásul a tegnapi kis nézőszám után ma is egy ilyen bulink van. Szóval volt idő mindenre, amire akartam.
Nagyon jó volt a kaja, nagyon sok zuhanyon osztoztunk, nagyon segítőkészek a helyiek, szóval minden ok. Remélem a nap végén tényleg felpörög az eladás is.
A sok display miatt 2 standot építettünk, így még beszélgetni sem tudok senkivel.
Az új csajt egyébként nagyon aranyos. Az első este kifejezetten ellenszenves volt, de néhány óra alatt megváltozott róla a véleményem. Viszonylag sokat beszélgettünk eddig. Amerikai csaj, Dortmundban van a lakása, de ideje nagy részét Stockholmban tölti, ugyanis ott él a pasija. (Az Opeth billentyűse...Kicsi a világ)
Holnap Párizs. Nem várom. Nem szeretem azt a várost. Lehet, hogy turistaként jó lenne, de turnéistának nem jó ott lenni. Majd írok arról is. :)
Addig is puszi mindenkinek.
2011. január 22., szombat
2011. január 21. - Bochum
Kedves Olvasó,
ezúton tudatom Veled, jó ez a Neckbreakersball Tour. Ma nagyon problémás, nagyon kapkodós napunk volt, a szokottnál később értünk ide, tovább tartott a load és hamarabb nyitották az ajtókat, mégis van időm, hogy blogot írjak. Igaz, net nincs a standban, így marad a jegyzettömb.
Bochumban vagyunk, az általam eddig nem ismert (eddig mindig nagyobb turnékkal jártam itt) Matrix nevű klubban. Marha jól néz ki. Hatalmas pince épület, több koncert terem, gothic kialakítás, méghozzá nem is akármilyen módon. Minden részletre figyeltek.. Ahogy Tibi mondta, ez ilyen denevérbaszós hely. :)
Reggel láttam, hogy Hati, az Equilibrium dobos fényképezett egy csomót (nekem nem volt időm rá), szerintem a turné végén el fogom kérni a képeit. Ahogy figyelem, ő minden nap bejárja a helyeket, szóval, lehet, hogy minden klubot be tudnék mutatni képekkel. Hogy kitérjek a szokásos dolgokra, a kaja jó volt, a catering minden szempontból igényes. Csak 2 zuhany van, de reggel sikerült bejutnom. Nem is ártott. Eddig ezen a turnén nem írtam, hogy elhajlottam volna, inkább csak bulisra ittam magam, de tegnap sikerült. (Kedves Édesanyám, ugorj pár sort szemeddel!) Reggel még részegen keltem fel. Persze ez azért lehet, mert 7 után még sms-t írtam, viszont 11-kor már bent voltam a klubban. Szóval ahogy beértem toltam egy egész liter üdítőt, elhúztam zuhanyozni, ettem egy keveset (azzal azért küzdeni kellett), és már ment is a meló.
A Legion sajnos nem 10 körüli, 20ínál is több dobozt kapott, de mivel olyan későn ért ide az áru, nem is volt időm átnézni a dobozokat, elhittem, ami a matricára került a gyárban (eddig még soha nem volt más a dobozban), majd valamikor átnézem. Biztosan nem holnap. Az lesz az eddigi legnagyobb szívás.
A buszvezetőnk 24 órás szünetet tart. Mivel reggel 7 körül értünk ide (utána, mert amikor lefeküdtem még ment), csak reggel 7-8 között indulunk. Mivel 6-7 óra utazás áll előttünk, 2-3 körül érünk oda. Ajtót pedig 4-kor nyitnak. Szóval örülök, ha végzünk időben... Ami még jobban bonyolítja a helyzetet, Julia ma van utoljára, tehát holnap kezd az új lány. Aki emiatt azt sem tudja, mi merre van a trailerben, stb.
Azt tervezem este megcsinálok minden melót, hiszen időm lesz rá, reggelig. Így holnap sokáig alszom, és az ébredés után még akár otthonra is melózhatok. Jól hangzik. :)
Stuttgartban egyébként mindig jó a kaja, bár bepakolni szívás, és fura a zuhany. 2 rózsa van, de egymás mellett, egy nagy vályúban. A 2-t nem választja el semmi egymástól, a vályút pedig egy igénytelen függöny (ha megvan még) szeparálja el a szoba többi részétől. Asszem' itt van megoldva úgy, hogy még WC is jut a helyiségbe... Haha, nagyon remek. Remélem zuhanyozni is lesz időm még itt. Az időmet sem nagyon vesztegetném holnap ezzel (na jó, mondjuk ki, ha itt nem jön össze, ott lemondhatok róla), meg jobb lenne tisztán lefeküdni. Nem mintha az ágyam tiszta lenne, hiszen minden tök koszos a buszon. Elég leülni egyszer alvós ruhában és már oda is minden. Igaz, a Behemoth turnén egyszer sem kitakarított összesen 37 napig forgalomban levő buszhoz képest sehol sem járunk. Ebben már egyszer porszívózott és felmosott a sofőr.
Zuhanyról jut eszembe. Vettem tusfürdőt. Pont a klub mellett van egy kisebb bevásárlóközpont, oda mentem be. Tök jó volt normális embereket látni, normális dolgok végzése közben. :) Persze, nem fogható a "fura emberek, érdekes dolgokkal foglalkozva" érzésnél. De néha jó visszalépni a normál dolgokba, máris jobban érződik a kontraszt és, ha lehet még jobban szeretem a turnét.
Igaz, tegnap este nem voltam jó passzban. Kellett már egy kis bulizás, mert kezdtem megkattanni. Vannak ennek az életnek hátrányai is. Tegnap pedig jobban előtérbe kerültek, mint korábban. Este még bőgtem is, de el ne mondd senkinek!
Persze nem volt olyan vészes a helyzet, csak egy kicsit le kellett engedni a feszültséget. Elvégre már 7 napot toltunk le, sőt, a nyolcadik is a végéhez közeledik. Pihenés nélkül sok ez. És még 17 van vissza. :D
Ma már megint egyensúlyban vagyok, minden rendben, mosolygok a világra. Smiley-face is back. (David ragasztotta rám ezt a nevet és nagyon büszke vagyok rá)
Ami kicsit zavar, hogy olyan mélyen vagyunk, hogy nincs térerő a telefonomon, így nem tudom, keresett-e valaki. Neteznék is, jól jönne egy kis skype. No mindegy, majd talán holnap (sem). :)
Millió pussz haza!
ezúton tudatom Veled, jó ez a Neckbreakersball Tour. Ma nagyon problémás, nagyon kapkodós napunk volt, a szokottnál később értünk ide, tovább tartott a load és hamarabb nyitották az ajtókat, mégis van időm, hogy blogot írjak. Igaz, net nincs a standban, így marad a jegyzettömb.
Bochumban vagyunk, az általam eddig nem ismert (eddig mindig nagyobb turnékkal jártam itt) Matrix nevű klubban. Marha jól néz ki. Hatalmas pince épület, több koncert terem, gothic kialakítás, méghozzá nem is akármilyen módon. Minden részletre figyeltek.. Ahogy Tibi mondta, ez ilyen denevérbaszós hely. :)
Reggel láttam, hogy Hati, az Equilibrium dobos fényképezett egy csomót (nekem nem volt időm rá), szerintem a turné végén el fogom kérni a képeit. Ahogy figyelem, ő minden nap bejárja a helyeket, szóval, lehet, hogy minden klubot be tudnék mutatni képekkel. Hogy kitérjek a szokásos dolgokra, a kaja jó volt, a catering minden szempontból igényes. Csak 2 zuhany van, de reggel sikerült bejutnom. Nem is ártott. Eddig ezen a turnén nem írtam, hogy elhajlottam volna, inkább csak bulisra ittam magam, de tegnap sikerült. (Kedves Édesanyám, ugorj pár sort szemeddel!) Reggel még részegen keltem fel. Persze ez azért lehet, mert 7 után még sms-t írtam, viszont 11-kor már bent voltam a klubban. Szóval ahogy beértem toltam egy egész liter üdítőt, elhúztam zuhanyozni, ettem egy keveset (azzal azért küzdeni kellett), és már ment is a meló.
A Legion sajnos nem 10 körüli, 20ínál is több dobozt kapott, de mivel olyan későn ért ide az áru, nem is volt időm átnézni a dobozokat, elhittem, ami a matricára került a gyárban (eddig még soha nem volt más a dobozban), majd valamikor átnézem. Biztosan nem holnap. Az lesz az eddigi legnagyobb szívás.
A buszvezetőnk 24 órás szünetet tart. Mivel reggel 7 körül értünk ide (utána, mert amikor lefeküdtem még ment), csak reggel 7-8 között indulunk. Mivel 6-7 óra utazás áll előttünk, 2-3 körül érünk oda. Ajtót pedig 4-kor nyitnak. Szóval örülök, ha végzünk időben... Ami még jobban bonyolítja a helyzetet, Julia ma van utoljára, tehát holnap kezd az új lány. Aki emiatt azt sem tudja, mi merre van a trailerben, stb.
Azt tervezem este megcsinálok minden melót, hiszen időm lesz rá, reggelig. Így holnap sokáig alszom, és az ébredés után még akár otthonra is melózhatok. Jól hangzik. :)
Stuttgartban egyébként mindig jó a kaja, bár bepakolni szívás, és fura a zuhany. 2 rózsa van, de egymás mellett, egy nagy vályúban. A 2-t nem választja el semmi egymástól, a vályút pedig egy igénytelen függöny (ha megvan még) szeparálja el a szoba többi részétől. Asszem' itt van megoldva úgy, hogy még WC is jut a helyiségbe... Haha, nagyon remek. Remélem zuhanyozni is lesz időm még itt. Az időmet sem nagyon vesztegetném holnap ezzel (na jó, mondjuk ki, ha itt nem jön össze, ott lemondhatok róla), meg jobb lenne tisztán lefeküdni. Nem mintha az ágyam tiszta lenne, hiszen minden tök koszos a buszon. Elég leülni egyszer alvós ruhában és már oda is minden. Igaz, a Behemoth turnén egyszer sem kitakarított összesen 37 napig forgalomban levő buszhoz képest sehol sem járunk. Ebben már egyszer porszívózott és felmosott a sofőr.
Zuhanyról jut eszembe. Vettem tusfürdőt. Pont a klub mellett van egy kisebb bevásárlóközpont, oda mentem be. Tök jó volt normális embereket látni, normális dolgok végzése közben. :) Persze, nem fogható a "fura emberek, érdekes dolgokkal foglalkozva" érzésnél. De néha jó visszalépni a normál dolgokba, máris jobban érződik a kontraszt és, ha lehet még jobban szeretem a turnét.
Igaz, tegnap este nem voltam jó passzban. Kellett már egy kis bulizás, mert kezdtem megkattanni. Vannak ennek az életnek hátrányai is. Tegnap pedig jobban előtérbe kerültek, mint korábban. Este még bőgtem is, de el ne mondd senkinek!
Persze nem volt olyan vészes a helyzet, csak egy kicsit le kellett engedni a feszültséget. Elvégre már 7 napot toltunk le, sőt, a nyolcadik is a végéhez közeledik. Pihenés nélkül sok ez. És még 17 van vissza. :D
Ma már megint egyensúlyban vagyok, minden rendben, mosolygok a világra. Smiley-face is back. (David ragasztotta rám ezt a nevet és nagyon büszke vagyok rá)
Ami kicsit zavar, hogy olyan mélyen vagyunk, hogy nincs térerő a telefonomon, így nem tudom, keresett-e valaki. Neteznék is, jól jönne egy kis skype. No mindegy, majd talán holnap (sem). :)
Millió pussz haza!
2011. január 20., csütörtök
2011. január 20. - Lingen
Hello Kedves Olvasó,
Lingenben, egy német kis városban, egy 500 fős, kicsit jobban mint félig megtöltött helyen ücsörgök. Sokan ácsorognak körülöttem, de, csak azért, mert a koncert teremben van a merch, nem mintha venni akarnának bármit is. :) Kezd meleg lenni...
Tegnap még ennél is jobb volt! Tegnap a koncert terem galériáján voltunk. Egy élmény volt oda felpakolni, onnan lepakolni, a koncert közben pedig a 40 fokban ülni. Az a buli teltház volt, kb 500-550 fő. Fogyásban nem volt vészes, szóval akár blogolni, skypeolni is lett volna időm, de olyan instabil volt a net, hogy inkább eltettem a gépet.
Tegnap éjjel nagyon lehűlt az idő, azóta is az eddiginél hidegebb. A buszon éjjel nem volt fűtés (technikai okok), szóval éjjel 5-ig kb 15 fokban aludtam. Tegnap és tegnap előtt sem volt buli. Krisztián megbetegedett, tegnap előtt én akartam korán aludni, tegnap pedig Tibi döntött úgy, hogy fél 5-ig melózik. Nem bánom, tudok én buli nélkül is élni, csak az a jó, hogy most szarabbul indul be a napom, mint egyébként. Milyen fura! De igaz, sokkal kómásabb vagyok.
A hidegre visszatérve, mostantól rossz időre számítunk, szóval kénytelen leszek feltúrni a buszt, mert a beköltötés óta nem találom a kabátomat. Eddig vastag pulcsi, téli mellény elég volt.
Ma lenne kedvem egy kis partyzáshoz, de igazán csak mértékkel, mert holnap 10 doboz Legion Of The Damned árut kapok. Úgy tudom, nem lesz benne új minta, ma pedig nagyon szépen feltöltöttem a készleteimet (a trailerből nem mindent hozok be, a bent tartott mennyiségeket pedig kellően megemeltem), így, ha szerencsém van, csak a beérkező készletet kell ellenőriznem, gépbe vinnem.
Azért úgy készülök, hogy holnap sem kómára, sem lassúságra nem lesz időm. Bár, lehet, hogy megint befigyel majd a sűrű napon többet teljesítés esete.
Tegnap szerencsés, ma vicces reggelünk volt. Tegnap reggel a load in után azonnal szakadni kezdett az eső, de szerencsére éppen megúsztuk. (Szerencse tovább, éppen a load out előtt kicsivel állt el)
Ma reggel egy óvoda előtt állt meg a busz, néztük a címet, de egyezett. Kiderült, hogy egy épületről van szó, 2 oldalán különböző bejárat. Az egyik egy oviba, a másik ebbe a klubba vezet, de ezt az ajtót csak este nyitják, szóval az óvodán keresztül közlekedtünk. Volt pár vicces mozzanat. A legjobb: Reggeli kómásan, félig berúgva, szétálló hajjal, elfeküdt fejjel jött be a Legion gitárosa. Vele szembe 3 visítva rohanó fogócskázó gyerek. Amikor meglátta a gyerekeket (akkor jött rá, hogy egy óvodában van) olyan Reszkessetek betörők módjára gyakorlatilag az arcukba visított ő is, amire a gyerekek még hangosabban ordítva azonnal elszaladtak a másik irányba. Hát, nem kell mondani, hogy kb 10 percig hullottak a könnyeim a nevetéstől. :D
A napunk egyébként ma is elég jó volt. Annak ellenére, hogy nem egy tapasztalt szervező a mai promóter, a kaja és a szervezés jobb volt, mint egy-két másik helyen.
Ma először a turnén elhagytam a helyet. Ugyanis már az első este kiderült, hogy mit nem hoztam magammal. Fésűt. Szóval 8 nap után elmentem és vettem egyet. Utána mentem zuhanyozni, és észrevettem, hogy tegnap a Hannoverben felejtettem a tusfürdőmet, szóval éjjel lesz egy benzinkutas köröm, vagy holnap DM ismét. :)
Azt hiszem elmondtam mindent. Holnap biztosan nem lesz időm írni az áru miatt, de szombaton Stuttgart elvileg egyszerű lesz, akkor igyekszem jelentkezni.
Millió puszi mindenkinek!
Lingenben, egy német kis városban, egy 500 fős, kicsit jobban mint félig megtöltött helyen ücsörgök. Sokan ácsorognak körülöttem, de, csak azért, mert a koncert teremben van a merch, nem mintha venni akarnának bármit is. :) Kezd meleg lenni...
Tegnap még ennél is jobb volt! Tegnap a koncert terem galériáján voltunk. Egy élmény volt oda felpakolni, onnan lepakolni, a koncert közben pedig a 40 fokban ülni. Az a buli teltház volt, kb 500-550 fő. Fogyásban nem volt vészes, szóval akár blogolni, skypeolni is lett volna időm, de olyan instabil volt a net, hogy inkább eltettem a gépet.
Tegnap éjjel nagyon lehűlt az idő, azóta is az eddiginél hidegebb. A buszon éjjel nem volt fűtés (technikai okok), szóval éjjel 5-ig kb 15 fokban aludtam. Tegnap és tegnap előtt sem volt buli. Krisztián megbetegedett, tegnap előtt én akartam korán aludni, tegnap pedig Tibi döntött úgy, hogy fél 5-ig melózik. Nem bánom, tudok én buli nélkül is élni, csak az a jó, hogy most szarabbul indul be a napom, mint egyébként. Milyen fura! De igaz, sokkal kómásabb vagyok.
A hidegre visszatérve, mostantól rossz időre számítunk, szóval kénytelen leszek feltúrni a buszt, mert a beköltötés óta nem találom a kabátomat. Eddig vastag pulcsi, téli mellény elég volt.
Ma lenne kedvem egy kis partyzáshoz, de igazán csak mértékkel, mert holnap 10 doboz Legion Of The Damned árut kapok. Úgy tudom, nem lesz benne új minta, ma pedig nagyon szépen feltöltöttem a készleteimet (a trailerből nem mindent hozok be, a bent tartott mennyiségeket pedig kellően megemeltem), így, ha szerencsém van, csak a beérkező készletet kell ellenőriznem, gépbe vinnem.
Azért úgy készülök, hogy holnap sem kómára, sem lassúságra nem lesz időm. Bár, lehet, hogy megint befigyel majd a sűrű napon többet teljesítés esete.
Tegnap szerencsés, ma vicces reggelünk volt. Tegnap reggel a load in után azonnal szakadni kezdett az eső, de szerencsére éppen megúsztuk. (Szerencse tovább, éppen a load out előtt kicsivel állt el)
Ma reggel egy óvoda előtt állt meg a busz, néztük a címet, de egyezett. Kiderült, hogy egy épületről van szó, 2 oldalán különböző bejárat. Az egyik egy oviba, a másik ebbe a klubba vezet, de ezt az ajtót csak este nyitják, szóval az óvodán keresztül közlekedtünk. Volt pár vicces mozzanat. A legjobb: Reggeli kómásan, félig berúgva, szétálló hajjal, elfeküdt fejjel jött be a Legion gitárosa. Vele szembe 3 visítva rohanó fogócskázó gyerek. Amikor meglátta a gyerekeket (akkor jött rá, hogy egy óvodában van) olyan Reszkessetek betörők módjára gyakorlatilag az arcukba visított ő is, amire a gyerekek még hangosabban ordítva azonnal elszaladtak a másik irányba. Hát, nem kell mondani, hogy kb 10 percig hullottak a könnyeim a nevetéstől. :D
A napunk egyébként ma is elég jó volt. Annak ellenére, hogy nem egy tapasztalt szervező a mai promóter, a kaja és a szervezés jobb volt, mint egy-két másik helyen.
Ma először a turnén elhagytam a helyet. Ugyanis már az első este kiderült, hogy mit nem hoztam magammal. Fésűt. Szóval 8 nap után elmentem és vettem egyet. Utána mentem zuhanyozni, és észrevettem, hogy tegnap a Hannoverben felejtettem a tusfürdőmet, szóval éjjel lesz egy benzinkutas köröm, vagy holnap DM ismét. :)
Azt hiszem elmondtam mindent. Holnap biztosan nem lesz időm írni az áru miatt, de szombaton Stuttgart elvileg egyszerű lesz, akkor igyekszem jelentkezni.
Millió puszi mindenkinek!
2011. január 18., kedd
2011. január 18. - Hamburg
Hell-o Kedves Olvasó,
Örömmel jelentem, eljutottam a nyugodt napokig. Lekopogom, minden rendben. Már vagy 20 perce netezgetek és még 20 percem van az ajtó nyitásig. Minden átszámolva, készlet feltöltve, zenekarok kifizetve. Szóval titta öröm, bódottá :)
Jó kedvem van. Azt hiszem ennyi éppen elég is lenne napi beszámolónak, de azért írok tovább. :)
Tegnap Aarchusban voltunk (igen, Slayer, nem Koppenhágában, írtam is 2x :P ). Nagyon kevés nézőnek még kevesebb cuccot adtunk el. Ahogy mondtam, hétfő... És büszkén jelentem, tegnap NEM CSINÁLTAM SEMMIT. Na jó, ez ebben a formában nem igaz, mert dolgoztam egy kicsit haza, neteztem és skypeoltam egy csomót (jót is tett a lelki világomnak), de ide nem melóztam szinte semmit. Hát igen, ez nagyon sokszor van így. Ha unalom van, kevesebbet halad az ember, mint amikor őrület és kapkodás. Egyszerűen úgy bealudtunk, Juliával, hogy szavakba önteni nehéz lenne. :)
És tegnap is jó napom volt. Hajat mostam, reményteli híreket kaptam otthonról, jó volt a kaja... Mi kell még?
Mivel szinte mindenki a kómáig unatkozta magát, este úgy döntöttünk, felpörgetjük az eseményeket. Haha. Vodka-redbullal rögtön vidámra itattuk a Legiont (és magunkat). Éjjel benzinkút, minden ami kell. :) Igazi turné feeling. Nincs is jobb a pizsamás, papucsos benzinkutas jégkrém evésnél. :) Persze megfejtettük a világ összes fontos kérdését, forradalmasítottuk a turné bizniszt, összeállítottuk a legnyerőbb turné csomagokat... Volt minden, ami kellhet. :) Fél 8 körül már mentem is aludni. (Ami, ha belegondolunk, nem olyan vészes, hiszen 2-kor kezdődött a buli, addig azért mindig melózunk)
A szokásos 11-es get in (helyre bejutás, reggeli, kávé, stb) és deles load in (értsd, ahogy írva van, bepakolás) miatt persze kelni kellett. Mindig ez van. Amíg a munkádat megcsinálod senki sem szól be, ha sokáig bulizol.
11-kor azért tudtam volna még aludni (vagy 20 percet, haha), de sikerült magam kivakarni az ágyból.
Tök jól vagyok, sem fejfájás, sem álmosság nem gyötör. Megvan azért ennek a pszichológiája! Otthon ennyi után meghalnék, de most, hogy NEM LEHET lebetegedni, lelassulni, legyengülni, nincs is semmi bajom. És tudom, hogy nem is lesz. Behemoth turnén ennél sokkal-sokkal keményebben ment a metal.Ez ahhoz képest nyugdíjas járat. :)
Este Astrid is meglátogat. Már várom, sok dologról kell beszélnünk, személyesen a Heidenfest óta nem találkoztunk.
A standokat egyébként igyekszem lefényképezgetni, hátha egyszer jól jön még. :) Valamikor majd veszem arra is a fáradtságot, hogy ide töltsek képeket. A buszban is csináltam párat, hogy könnyebb legyen elképzelni.
Mára ennyi voltam. Millió puszi mindenkinek. :)
Örömmel jelentem, eljutottam a nyugodt napokig. Lekopogom, minden rendben. Már vagy 20 perce netezgetek és még 20 percem van az ajtó nyitásig. Minden átszámolva, készlet feltöltve, zenekarok kifizetve. Szóval titta öröm, bódottá :)
Jó kedvem van. Azt hiszem ennyi éppen elég is lenne napi beszámolónak, de azért írok tovább. :)
Tegnap Aarchusban voltunk (igen, Slayer, nem Koppenhágában, írtam is 2x :P ). Nagyon kevés nézőnek még kevesebb cuccot adtunk el. Ahogy mondtam, hétfő... És büszkén jelentem, tegnap NEM CSINÁLTAM SEMMIT. Na jó, ez ebben a formában nem igaz, mert dolgoztam egy kicsit haza, neteztem és skypeoltam egy csomót (jót is tett a lelki világomnak), de ide nem melóztam szinte semmit. Hát igen, ez nagyon sokszor van így. Ha unalom van, kevesebbet halad az ember, mint amikor őrület és kapkodás. Egyszerűen úgy bealudtunk, Juliával, hogy szavakba önteni nehéz lenne. :)
És tegnap is jó napom volt. Hajat mostam, reményteli híreket kaptam otthonról, jó volt a kaja... Mi kell még?
Mivel szinte mindenki a kómáig unatkozta magát, este úgy döntöttünk, felpörgetjük az eseményeket. Haha. Vodka-redbullal rögtön vidámra itattuk a Legiont (és magunkat). Éjjel benzinkút, minden ami kell. :) Igazi turné feeling. Nincs is jobb a pizsamás, papucsos benzinkutas jégkrém evésnél. :) Persze megfejtettük a világ összes fontos kérdését, forradalmasítottuk a turné bizniszt, összeállítottuk a legnyerőbb turné csomagokat... Volt minden, ami kellhet. :) Fél 8 körül már mentem is aludni. (Ami, ha belegondolunk, nem olyan vészes, hiszen 2-kor kezdődött a buli, addig azért mindig melózunk)
A szokásos 11-es get in (helyre bejutás, reggeli, kávé, stb) és deles load in (értsd, ahogy írva van, bepakolás) miatt persze kelni kellett. Mindig ez van. Amíg a munkádat megcsinálod senki sem szól be, ha sokáig bulizol.
11-kor azért tudtam volna még aludni (vagy 20 percet, haha), de sikerült magam kivakarni az ágyból.
Tök jól vagyok, sem fejfájás, sem álmosság nem gyötör. Megvan azért ennek a pszichológiája! Otthon ennyi után meghalnék, de most, hogy NEM LEHET lebetegedni, lelassulni, legyengülni, nincs is semmi bajom. És tudom, hogy nem is lesz. Behemoth turnén ennél sokkal-sokkal keményebben ment a metal.Ez ahhoz képest nyugdíjas járat. :)
Este Astrid is meglátogat. Már várom, sok dologról kell beszélnünk, személyesen a Heidenfest óta nem találkoztunk.
A standokat egyébként igyekszem lefényképezgetni, hátha egyszer jól jön még. :) Valamikor majd veszem arra is a fáradtságot, hogy ide töltsek képeket. A buszban is csináltam párat, hogy könnyebb legyen elképzelni.
Mára ennyi voltam. Millió puszi mindenkinek. :)
2011. január 16., vasárnap
2011. január 16. - Berlin
Hello Kedves Olvasó!
Éppen Berlinben vagyunk, és olyan vasárnapi bulit tolunk, hogy az akár hétfő is lehetne. Hétfőnként ugyanis legendásan nem történik semmi.
Így most van időm írni kicsit. Úgyis megígértem, hogy elmesélek egy aranyos sztorit Geiselwindről.
Amikor turnén vagyunk mindig azon szoktunk viccelődni, hogy ez a város annyira kicsi, a club pedig annyira a világ végén van, hogy nincs is ott más semmi, csak a club, egy hotel és egy benzinkút (azok a szomszédos épületek).
Amikor megérkeztem Würzburgba felvett az állomáson egy helyi csóka (az előirányzott és valóravált bonyodalmak miatt a fiúk késésben voltak), hát gondoltam megkérdezem tőle, hogy mégis mi van a városban. Megtudtam, hogy ez Európa legnagyobb kamionos pihenője, szóval a fontos dolgok ezt hivatottak kiszolgálni. Van kamion mosó, parkoló, Mc Donald's, Burger King, az a bizonyos hotel, a klub, a benzinkút és egy templom. :D Haha, hát ennyi kell a kamionosoknak! :)
Ami a turné nyitányt illeti, volt ár jobb is, rosszabb is. Az első napon tudtam meg, hogy a raktárból eltűntek a display-eim (olyan karton táblák, amikre az első napon ki szoktam tűzni a pólókat és utána minden nap csak azokat kell kitenni), így elég nehezen tudtam szépen kitenni (az amúgy nem kevés) cuccot. Legionéken láttam is, hogy elégedetlenek... Szerencsére azóta szereztem magamnak (vagyis hát Tibi és Dominik szereztek nekem) hungarocell táblákat, és így végre mosolygó zenészeim vannak. :) Csináltam is pár képet a standról, azokat linkelem később.
Ami a csapatot illeti Juliával dolgozom. Aki szokott koncertre járni vagy ilyen körökben mozog, biztosan látta már. Death Angel, Exodus, Sodom, Kataklysm állandó ember. Elég mogorva feje van, de a harmadik napon bizton állíthatom, nem olyan vészes, ahogy elsőre kinéz. Attól nem tartok, hogy valaha is puszi-haverom lesz, de nem kellemetlen vele dolgozni.
Tegnap írtam, hogy kezdek beteg lenni. Ma kifejezetten jobban érzem magam. A lipcsei after-party nem volt olyan vészes. Kellemesen bebulizott mindenki. Én fél 5-kor mentem aludni, voltak, akik 7-ig tolták.
8-ig nagyon jól aludtam, utána kevésbé. A sofőrünk (mondjuk úgy) dinamikusan vezet, és szerintem a kátyúba hajtás Guiness-rekordjára gyúr, szóval nem egyszerű vele. :) De normális csóka, ma reggel beszélgettem vele. Egyébként meg este nagyon szórakoztató, ébredés után kb 1 órára van szüksége, hogy életre keljen. :)
A mai hely egyébként nagyon tré. Koszos is, kicsi is, hideg is. A kaja kevés volt és nagyon rossz. A hely mellett van egy hot-dog stand, remélem egy körül nyitva lesz még, mert egyénként éhen veszek. Holnap Dániában leszünk, a közlekedési viszonyoktól függően 9-11 órát fogunk a buszon tölteni, szóval még a benzin-kutas éjszakai kolbász is beleférhet. :)
Azt hiszem mára ennyi.
Ja, és mindenki tudja meg, hogy nekem (és a tesómnak, persze) van a legjobb anyukám, aki aggódik (mert van miért), de nem nagyon, mert olyan fasza csaj. :P
Pussz!
Éppen Berlinben vagyunk, és olyan vasárnapi bulit tolunk, hogy az akár hétfő is lehetne. Hétfőnként ugyanis legendásan nem történik semmi.
Így most van időm írni kicsit. Úgyis megígértem, hogy elmesélek egy aranyos sztorit Geiselwindről.
Amikor turnén vagyunk mindig azon szoktunk viccelődni, hogy ez a város annyira kicsi, a club pedig annyira a világ végén van, hogy nincs is ott más semmi, csak a club, egy hotel és egy benzinkút (azok a szomszédos épületek).
Amikor megérkeztem Würzburgba felvett az állomáson egy helyi csóka (az előirányzott és valóravált bonyodalmak miatt a fiúk késésben voltak), hát gondoltam megkérdezem tőle, hogy mégis mi van a városban. Megtudtam, hogy ez Európa legnagyobb kamionos pihenője, szóval a fontos dolgok ezt hivatottak kiszolgálni. Van kamion mosó, parkoló, Mc Donald's, Burger King, az a bizonyos hotel, a klub, a benzinkút és egy templom. :D Haha, hát ennyi kell a kamionosoknak! :)
Ami a turné nyitányt illeti, volt ár jobb is, rosszabb is. Az első napon tudtam meg, hogy a raktárból eltűntek a display-eim (olyan karton táblák, amikre az első napon ki szoktam tűzni a pólókat és utána minden nap csak azokat kell kitenni), így elég nehezen tudtam szépen kitenni (az amúgy nem kevés) cuccot. Legionéken láttam is, hogy elégedetlenek... Szerencsére azóta szereztem magamnak (vagyis hát Tibi és Dominik szereztek nekem) hungarocell táblákat, és így végre mosolygó zenészeim vannak. :) Csináltam is pár képet a standról, azokat linkelem később.
Ami a csapatot illeti Juliával dolgozom. Aki szokott koncertre járni vagy ilyen körökben mozog, biztosan látta már. Death Angel, Exodus, Sodom, Kataklysm állandó ember. Elég mogorva feje van, de a harmadik napon bizton állíthatom, nem olyan vészes, ahogy elsőre kinéz. Attól nem tartok, hogy valaha is puszi-haverom lesz, de nem kellemetlen vele dolgozni.
Tegnap írtam, hogy kezdek beteg lenni. Ma kifejezetten jobban érzem magam. A lipcsei after-party nem volt olyan vészes. Kellemesen bebulizott mindenki. Én fél 5-kor mentem aludni, voltak, akik 7-ig tolták.
8-ig nagyon jól aludtam, utána kevésbé. A sofőrünk (mondjuk úgy) dinamikusan vezet, és szerintem a kátyúba hajtás Guiness-rekordjára gyúr, szóval nem egyszerű vele. :) De normális csóka, ma reggel beszélgettem vele. Egyébként meg este nagyon szórakoztató, ébredés után kb 1 órára van szüksége, hogy életre keljen. :)
A mai hely egyébként nagyon tré. Koszos is, kicsi is, hideg is. A kaja kevés volt és nagyon rossz. A hely mellett van egy hot-dog stand, remélem egy körül nyitva lesz még, mert egyénként éhen veszek. Holnap Dániában leszünk, a közlekedési viszonyoktól függően 9-11 órát fogunk a buszon tölteni, szóval még a benzin-kutas éjszakai kolbász is beleférhet. :)
Azt hiszem mára ennyi.
Ja, és mindenki tudja meg, hogy nekem (és a tesómnak, persze) van a legjobb anyukám, aki aggódik (mert van miért), de nem nagyon, mert olyan fasza csaj. :P
Pussz!
2011. január 15., szombat
2011. január 15. - Lipcse
Hello Mindenki,
3 perc múlva le kell lépnem (mert még fél órám van a vacsiig és elterveztem, hogy megcsinálok még valamit), de azért gyorsan mindenki tudtára adom, hogy élek.
Lipcsében vagyunk. Hideg van, mint mindig, itt. Kezdek beteg lenni, de nagyon igyekszem rendbe hozni magam.
A meló persze nem egyszerű, hiszen ez még csak a második nap, de sztem holnap már egyenesben leszek. A csapat még nem állt össze, de azért alakul. Tegnap 4-ig ittunk. Nem volt nagy elhajlás, csak szolid borozgatás, de már legalább nagyjából mindenki megismeri a turnén dolgozókat.
Mindenki tartogatta az energiát mára. Ugyanis holnap Berlinben leszünk, csak reggel 8-kor indulunk (!!!!). Lipcsében mindig veszélyesek a bulik, a 2 egymás mellett parkoló busz pedig soha nem jelent korai alvást. :)
Azért holnap remélem lesz időm írni, mert van egy aranyos, vicces sztorim Geiselwind városáról, ahol tegnap voltunk.
Millió puszi mindenkinek!
3 perc múlva le kell lépnem (mert még fél órám van a vacsiig és elterveztem, hogy megcsinálok még valamit), de azért gyorsan mindenki tudtára adom, hogy élek.
Lipcsében vagyunk. Hideg van, mint mindig, itt. Kezdek beteg lenni, de nagyon igyekszem rendbe hozni magam.
A meló persze nem egyszerű, hiszen ez még csak a második nap, de sztem holnap már egyenesben leszek. A csapat még nem állt össze, de azért alakul. Tegnap 4-ig ittunk. Nem volt nagy elhajlás, csak szolid borozgatás, de már legalább nagyjából mindenki megismeri a turnén dolgozókat.
Mindenki tartogatta az energiát mára. Ugyanis holnap Berlinben leszünk, csak reggel 8-kor indulunk (!!!!). Lipcsében mindig veszélyesek a bulik, a 2 egymás mellett parkoló busz pedig soha nem jelent korai alvást. :)
Azért holnap remélem lesz időm írni, mert van egy aranyos, vicces sztorim Geiselwind városáról, ahol tegnap voltunk.
Millió puszi mindenkinek!
2011. január 13.
Mondhatnám ismét: Megint útra keltem.
Vonattal tartok a németországi Würzburg felé, dolgozom, teszem, amit net nélkül tenni tudok. Pihenés képpen kicsit írok (jegyzettömbbe) blogot is.
Az előző turné óta sok dolog változott körülöttem. Így ez a mostani sok tekintetben egy teljesen új szituáció. A munkám azonos, nagyjából ugyanazok az emberek vesznek majd körül (mármint, ami a crew-t illeti), viszont ez az első turném "egyedülállóként". Haha, fura ezt leírni. Nem vár otthon senki, nem aggódik senki páromként értem. Nem, mintha ez eddig olyan nagy nyomásként jelentkezett volna (bár, lehet hogy csak én nem vettem elég komolyan és ezért tartok itt?!), de most mégis valahogy jobban esett elindulni. Nincs az a bűntudat-szerű motoszkálás, hogy egy ilyen sokak számára irigylésre méltó szituációba indulva hátra hagyok valakit a hétköznapok megszokott mókoskerekében.
Tegnap este fejeztem be a pakolást. Eddig nem jutott eszembe semmi, amit elfelejtettem, bár elég idegesítő, hogy nem találom a fülhallgatómat. :S Pedig tudom, hogy eltettem.
Van egy óriási (ruhás, mindenes) bőröndöm, egy kisebb a melóban használatos cuccaimnak, egy kicsi táskám a sokat kelló holmiknak (iratok, vonatjegy, telefon... a fülesnek is itt kellene lennie) meg egy szatyrom, amiben a mai kajám utazik, meg T papucsa. :D
Élmény volt így közlekedni, bár jobban ment, mint gondoltam.
Most délután 4 körül jár az idő, este fél 9 körül fogok leszállni erről a vonatról, ahonnan még autóval kb 30 km-t kell megtennem a holnapi buli helyszínéig.
De hiszen még nem is mondtam, hogy hova tartok. Bár, tudom, hogy, aki ismer, tudja, hogy most miért utazom, de tegyük fel, hogy van olyan olvasó, aki nem. :)
Neckbeakersball Tour 2011! Kataklysm, Legion Of The Damned, Equilibrium, Manegarm és Milking The Goatmachine. 24 nap, 24 buli. Előtte és utána egy-egy nap utazás. Észak-Európa, főként Németország, Ausztria vár ránk, néhány kivételtől eltekintve (van francia, dán, holland, belga buli is). Nagyjából 40 ember, kettő, két szintes nightlineren. Sok ismerős arc, remélhetőleg jó társaság. :) Én a "csendes" buszon kaptam helyet a Kataklysm, a Legion, és sok crew-tag társaságában. Holnap reggel érkeznek a többiek, utolsóként szállunk fel. Biztos jó helyünk lesz! :D
De, hogy kivel is szállUNK fel? Würzburgban Tibor és Krisztián kollégáim (rajtam kívül ők a magyarok) és Dominik (a turnépénzügyes, Bécsből) várnak majd rám. Ma egy hotelban alszunk, holnap pedig már korán nekilátunk a melónak.
Én leszek a Legion, az Equilibrium pólósa, és a hivatalos turné merch tartozik még hozzám. Turné és Equilibrium terén már minden infót megkaptam a nyitó készletekre vonatkozóan (már minden szükséges adminisztrációt elvégeztem), Legion-ék háza táján viszont kaotikus a helyzet, ők velem együtt holnap reggel fogják megszámolni az árut...
Azért bízom a gördülékeny kezdetben, sok tekintetben előrébb járok, mint máskor.
Csináltam pár (értelmetlen képet ma -is), azokat linkelem később.
Igyekszem minden nap írni pár sort. Nem ígérem. (Hiszen eddig soha nem sikerült betartani.) De azért azt mindig ki fogom hirdetni, hogy élek még. :)
Azt hiszem nyitásként ennyi... Este lehet, hogy leírom, milyen bonyodalmak nehezítették a napunkat. Hiszen soha, semmi sem megy úgy, ahogy elterveztük. Addig is puszi mindenkinek. :)
A
Igaz, hogy elköszöntem, és -őszintén szólva- nem is akartam ma újabb írással vesztegetni az időmet (nem haladok olyan jól a munkával, mint ahogy azt terveztem), de olyan dolog történt velem, ami eddig még soha, és megérdemel pár sort.
Ma a Keletiből Bécsig utaztam, ott szálltam át erre a vonatra. Sréhen szemben, pár sorral arrébb ült egy öreg pasas, mivel a székeink ellenkező irányba ültek, láttam, hogy folyamatosan bámul. De nem nagyon vettem magamra. Piercinsgek, tetoválások... már megszoktam. Meg arra is gondoltam, hogy a kis nő, a sok, nagy bőrönddel... talán az is fura neki.
Bécsben ő is átszállt erre a vonatra, még találkozott is a tekintetünk egy pillanatra.
Na, lehet, hogy ez volt a végső hiba, haha.
A krapek ugyanis rám hívta valami miatt a rendőröket (mert határőrség ugyanis már nincs). Na, persze nem biztos, hogy ő volt, de mindenesetre 2 rendőr nagyon határozott léptekkel érkezett mellém, és megkértek hogy fáradjak ki velük beszélgetni kicsit, utána minden bőröndömet szétszedték (a behajtogatott pulcsi zsebét is megnézték), vmi indikátor szarral megnézték a kezemet, hog nem érintettem-e meg füvet mostanában, stb. És az őreg móker éppen véletlenül arra járt, amikor mindez történt. Csak engem ellenőriztek, persze...és csak annyi időt töltöttek 2 megálló között a vonaton, amíg engem ellenőriztek.
Megkérdezték, hogy hova, merre, miért, kivel, meddig, aztán elköszöntek. (Mert, ugye, minden rendben volt... a tetovált ugyanis nem jelenti azt is, hogy drogos, csempész, bűnöző, stb)
Viszont most már biztos forrásból tudom, hogy a 2 karton cigi, amit Dominiknek viszek nem több a megengedettnél. :P
Ja, és a legjobbat nem is mondtam! Meglett a fülhallgatóm is, szóval végre tudok zenét hallgatni a gépről is. (A telefon fülese eddig megvolt...)
Vonattal tartok a németországi Würzburg felé, dolgozom, teszem, amit net nélkül tenni tudok. Pihenés képpen kicsit írok (jegyzettömbbe) blogot is.
Az előző turné óta sok dolog változott körülöttem. Így ez a mostani sok tekintetben egy teljesen új szituáció. A munkám azonos, nagyjából ugyanazok az emberek vesznek majd körül (mármint, ami a crew-t illeti), viszont ez az első turném "egyedülállóként". Haha, fura ezt leírni. Nem vár otthon senki, nem aggódik senki páromként értem. Nem, mintha ez eddig olyan nagy nyomásként jelentkezett volna (bár, lehet hogy csak én nem vettem elég komolyan és ezért tartok itt?!), de most mégis valahogy jobban esett elindulni. Nincs az a bűntudat-szerű motoszkálás, hogy egy ilyen sokak számára irigylésre méltó szituációba indulva hátra hagyok valakit a hétköznapok megszokott mókoskerekében.
Tegnap este fejeztem be a pakolást. Eddig nem jutott eszembe semmi, amit elfelejtettem, bár elég idegesítő, hogy nem találom a fülhallgatómat. :S Pedig tudom, hogy eltettem.
Van egy óriási (ruhás, mindenes) bőröndöm, egy kisebb a melóban használatos cuccaimnak, egy kicsi táskám a sokat kelló holmiknak (iratok, vonatjegy, telefon... a fülesnek is itt kellene lennie) meg egy szatyrom, amiben a mai kajám utazik, meg T papucsa. :D
Élmény volt így közlekedni, bár jobban ment, mint gondoltam.
Most délután 4 körül jár az idő, este fél 9 körül fogok leszállni erről a vonatról, ahonnan még autóval kb 30 km-t kell megtennem a holnapi buli helyszínéig.
De hiszen még nem is mondtam, hogy hova tartok. Bár, tudom, hogy, aki ismer, tudja, hogy most miért utazom, de tegyük fel, hogy van olyan olvasó, aki nem. :)
Neckbeakersball Tour 2011! Kataklysm, Legion Of The Damned, Equilibrium, Manegarm és Milking The Goatmachine. 24 nap, 24 buli. Előtte és utána egy-egy nap utazás. Észak-Európa, főként Németország, Ausztria vár ránk, néhány kivételtől eltekintve (van francia, dán, holland, belga buli is). Nagyjából 40 ember, kettő, két szintes nightlineren. Sok ismerős arc, remélhetőleg jó társaság. :) Én a "csendes" buszon kaptam helyet a Kataklysm, a Legion, és sok crew-tag társaságában. Holnap reggel érkeznek a többiek, utolsóként szállunk fel. Biztos jó helyünk lesz! :D
De, hogy kivel is szállUNK fel? Würzburgban Tibor és Krisztián kollégáim (rajtam kívül ők a magyarok) és Dominik (a turnépénzügyes, Bécsből) várnak majd rám. Ma egy hotelban alszunk, holnap pedig már korán nekilátunk a melónak.
Én leszek a Legion, az Equilibrium pólósa, és a hivatalos turné merch tartozik még hozzám. Turné és Equilibrium terén már minden infót megkaptam a nyitó készletekre vonatkozóan (már minden szükséges adminisztrációt elvégeztem), Legion-ék háza táján viszont kaotikus a helyzet, ők velem együtt holnap reggel fogják megszámolni az árut...
Azért bízom a gördülékeny kezdetben, sok tekintetben előrébb járok, mint máskor.
Csináltam pár (értelmetlen képet ma -is), azokat linkelem később.
Igyekszem minden nap írni pár sort. Nem ígérem. (Hiszen eddig soha nem sikerült betartani.) De azért azt mindig ki fogom hirdetni, hogy élek még. :)
Azt hiszem nyitásként ennyi... Este lehet, hogy leírom, milyen bonyodalmak nehezítették a napunkat. Hiszen soha, semmi sem megy úgy, ahogy elterveztük. Addig is puszi mindenkinek. :)
A
Igaz, hogy elköszöntem, és -őszintén szólva- nem is akartam ma újabb írással vesztegetni az időmet (nem haladok olyan jól a munkával, mint ahogy azt terveztem), de olyan dolog történt velem, ami eddig még soha, és megérdemel pár sort.
Ma a Keletiből Bécsig utaztam, ott szálltam át erre a vonatra. Sréhen szemben, pár sorral arrébb ült egy öreg pasas, mivel a székeink ellenkező irányba ültek, láttam, hogy folyamatosan bámul. De nem nagyon vettem magamra. Piercinsgek, tetoválások... már megszoktam. Meg arra is gondoltam, hogy a kis nő, a sok, nagy bőrönddel... talán az is fura neki.
Bécsben ő is átszállt erre a vonatra, még találkozott is a tekintetünk egy pillanatra.
Na, lehet, hogy ez volt a végső hiba, haha.
A krapek ugyanis rám hívta valami miatt a rendőröket (mert határőrség ugyanis már nincs). Na, persze nem biztos, hogy ő volt, de mindenesetre 2 rendőr nagyon határozott léptekkel érkezett mellém, és megkértek hogy fáradjak ki velük beszélgetni kicsit, utána minden bőröndömet szétszedték (a behajtogatott pulcsi zsebét is megnézték), vmi indikátor szarral megnézték a kezemet, hog nem érintettem-e meg füvet mostanában, stb. És az őreg móker éppen véletlenül arra járt, amikor mindez történt. Csak engem ellenőriztek, persze...és csak annyi időt töltöttek 2 megálló között a vonaton, amíg engem ellenőriztek.
Megkérdezték, hogy hova, merre, miért, kivel, meddig, aztán elköszöntek. (Mert, ugye, minden rendben volt... a tetovált ugyanis nem jelenti azt is, hogy drogos, csempész, bűnöző, stb)
Viszont most már biztos forrásból tudom, hogy a 2 karton cigi, amit Dominiknek viszek nem több a megengedettnél. :P
Ja, és a legjobbat nem is mondtam! Meglett a fülhallgatóm is, szóval végre tudok zenét hallgatni a gépről is. (A telefon fülese eddig megvolt...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)