Hello Kedves Mindenki,
már nagyon rég' nem írtam. Elég borongós volt at utolsó bejegyzés. Sokan írtak és kerestek utána, hogy lelket öntsenek belém, ez nagyon kedves és nagyon sokat jelent. Kicsit tényleg azért voltam kiborulva, mert kezdtem elveszíteni a kapcsolatot az otthonnal. Volt pár nap, amikor senki sem írt, és elsüllyedtem kicsit a munkában. Sajnos, akitől a legjobban kellett volna, még a legnehezebb napokban sem kaptam támogatást. Nem meglepő, azóta már hivatalosan sem számíthatok rá. Egyedül ismét.
Hiába történt egy csomó dolog velem (Heidenfest budapesti showja, találkozás rokonokkal, barátokkal, Heidenfest tour befejezés, búcsú az én drága Trolljaimtól, 3 nap otthon, Neckbreaker utazás, elő napok, stb) most mégis ez határozza meg legjobban a hangulatomat. Tudom, hogy ha a turnézást és a vele járó kellemetlenségeket nem tudja kezelni valaki, akkor az nem nekem való, de vajon helyesen döntöttem-e 2 éve, amikor belevágtam ebbe az egészbe. Most azt csinálom, amit akarok, amit imádok, azon a szinten vagyok, ahova szerettem volna eljutni, olyan embereket ismerek, olyanokat mondhatok közeli barátomnak, akikkel sok magyar a találkozást sem tudná elképzelni...DE, ha később már más akarok, lesz-e még visszaút, van-e átjárás ez az élet és a "normális" között...
Ezekre a kérdésekre majd a jövő megadja a választ. Nem is érdemes sokat ezen agyalni, ami nem öl meg, az úgyis megerősít. Szerencsére most is egy nagyon jó turnén vagyok. Sok a barát. Itt van Stijn, a belga hangos, Marci, a magyar monitortechnikus, Mike az én lengyel bátyám, Shymon, akivel szintén már 2 éve koptatjuk együtt azokat a bizonyos Road-okat. Mindenki segít, azon vannak, hogy ne legyek egyedül, szóval baj nem lehet. :)
Holnap egyébként ismét otthon leszek egy egész napot. Már alig várom. :)
