Olyan lány, aki sokat van úton. Senkinek sem "célpont", mindenki tudja, hogy minden helyzetben számíthat rá: leveszi a cipődet, ha részegen zuhansz az ágyadba, gyógyszert ad, ha beteg vagy, mindenkit meghallgat, este rendet tesz a buszon... egy szóval tour-mama.
Ezen a turnén rám (is) ragadt ez a név. A fenti dolgok miatt büszke is vagyok rá (ráadásul rögtön 44 idióta gyerekem lett), de azért jelenti ez azt is, hogy annyit vagyunk úton, hogy már itt is kialakult egy családom.
Mindegy is.
Jó a csapat most is, egy-két összezördülést leszámítva minden remek. A kaja eddig mindenhol elment, vagy jó volt. Csináltam pár képet is. (még az előző turné végével is tartozom), de a buszon maradt a fényképezőm, szerintem holnap, Milánóban lesz időm feltölteni őket.
A hangulatom egyébként egészen jó. Már annyira belejöttem a melóba, hogy szinte nem is érzem, ahogy elszállnak a napok. Megyünk előre, megállás nélkül. A holtponton túl pedig már nem számít, hogy mennyi van mögötted és mit kell még megtenni.
Tegnap konfirmáltak egy új turnét. Most úgy tűnik, hogy a NBB után otthon leszek 3 napot, aztán Thrashfest, 24 nap, 24 buli. December 19-én érek haza, a legnagyobb őrületben igyekszem elintézni a karácsonyt és még egy csomó hivatalos dolgot. Egy kis pihi, (dec. 26 Rock Karácsony: KÖTELEZŐ), december 27-én egy kis Depi-Ossian, még egy hét pihenés, és 11 nap alatt 11 buli a Grand Magussal (és még 4 másik zenekarral). Rekord: január végén 2 hét munka nélkül!! Február és március: 2 nagy turné egymás után, szintén 3 nap szünettel közöttük. Szóval március végéig ismét elfoglalt vagyok. Nem is olyan rossz. A januári 2 hétben német nyelvtanfolyamot tervezek, szerintem annyi idő alatt ismét jó szintre tudom rángatni a passzív tudást. :)
Nem is írtam még a budapesti buliról! Pedig nagyon jó volt. Sajnos nem eladásilag... Voltam otthon (megöntöztem a virágokat, kiürítettem a postaládát), zuhanyoztam a fürdőszobámban (!!!!!) és mentem vissza a 202-be. Emberként. Hihetetlen! :) Az este vége felé tesóm és unokatesóm is megjelent. Kipletykáltuk magunkat, kaptam hazai sütit, megölelgettük egymást, és mentek haza. Ez rengeteget számít. Tudni, hogy honnan jössz. Persze, rengeteget gondolok az otthoniakra, de, ha mindig csak gondolsz és gondolsz és közben folyamatos a rohanás és kapkodás, és 24 munkanap, napi 16 munkaórával... szóval néha jó tapasztalni is. Tesómmal csináltunk egy képet. Tipikus fényképezzük le magunkat. Szar fények, idióta árnyék itt-ott, kicsit csálé. De olyan szuper élet-íze van, hogy be is állítottam a telefonomon háttér képnek. :)
Hamarosan ismét jelentkezem a képekkel. Addig is egyetek túró-rudit helyettem is. Millió puszi.
Ave,
Anita
