Köszöntelek...



Kedves Ismerősöm, Ide Tévedt Ismeretlen!

Szeretettel köszöntelek frissen induló blogomon!
Azért kezdek internetes napló írásába, mert az elmúlt időszakban sokan kérdezték, hogy pontosan mi is történik egy-egy turnén, amire van szerencsém eljutni.
Sok-sok vicces, érdekes és megismételhetetlen emlékkel gazdagabban szoktam visszatérni Hozzád, de mindent persze lehetetlen elmesélni, főleg, ahogy az idő múlásával fakulnak az emlékek.
Hát, most ismét útra keltem, és igyekszem mindent feljegyezni!
Most talán minden lényeges információ eljut Hozzád, és nekem sem kell mindent, mindenkinek elmondanom. :-)
Remélem minden este lesz időm egy rövig beszámolót készítenem az adott napról, és, ha valahol nem is lehetőségem frissíteni az oldalt, utólag mindent feltöltök majd...
Jó olvasást kívánok!

Ancsy

(2010)

2011. január 22., szombat

2011. január 21. - Bochum

 Kedves Olvasó,
 ezúton tudatom Veled, jó ez a Neckbreakersball Tour. Ma nagyon problémás, nagyon kapkodós napunk volt, a szokottnál később értünk ide, tovább tartott a load és hamarabb nyitották az ajtókat, mégis van időm, hogy blogot írjak. Igaz, net nincs a standban, így marad a jegyzettömb.
 Bochumban vagyunk, az általam eddig nem ismert (eddig mindig nagyobb turnékkal jártam itt) Matrix nevű klubban. Marha jól néz ki. Hatalmas pince épület, több koncert terem, gothic kialakítás, méghozzá nem is akármilyen módon. Minden részletre figyeltek.. Ahogy Tibi mondta, ez ilyen denevérbaszós hely. :)
 Reggel láttam, hogy Hati, az Equilibrium dobos fényképezett egy csomót (nekem nem volt időm rá), szerintem a turné végén el fogom kérni a képeit. Ahogy figyelem, ő minden nap bejárja a helyeket, szóval, lehet, hogy minden klubot be tudnék mutatni képekkel. Hogy kitérjek a szokásos dolgokra, a kaja jó volt, a catering minden szempontból igényes. Csak 2 zuhany van, de reggel sikerült bejutnom. Nem is ártott. Eddig ezen a turnén nem írtam, hogy elhajlottam volna, inkább csak bulisra ittam magam, de tegnap sikerült. (Kedves Édesanyám, ugorj pár sort szemeddel!) Reggel még részegen keltem fel. Persze ez azért lehet, mert 7 után még sms-t írtam, viszont 11-kor már bent voltam a klubban. Szóval ahogy beértem toltam egy egész liter üdítőt, elhúztam zuhanyozni, ettem egy keveset (azzal azért küzdeni kellett), és már ment is a meló.
 A Legion sajnos nem 10 körüli, 20ínál is több dobozt kapott, de mivel olyan későn ért ide az áru, nem is volt időm átnézni a dobozokat, elhittem, ami a matricára került a gyárban (eddig még soha nem volt más a dobozban), majd valamikor átnézem. Biztosan nem holnap. Az lesz az eddigi legnagyobb szívás.
 A buszvezetőnk 24 órás szünetet tart. Mivel reggel 7 körül értünk ide (utána, mert amikor lefeküdtem még ment), csak reggel 7-8 között indulunk. Mivel 6-7 óra utazás áll előttünk, 2-3 körül érünk oda. Ajtót pedig 4-kor nyitnak. Szóval örülök, ha végzünk időben... Ami még jobban bonyolítja a helyzetet, Julia ma van utoljára, tehát holnap kezd az új lány. Aki emiatt azt sem tudja, mi merre van a trailerben, stb.
 Azt tervezem este megcsinálok minden melót, hiszen időm lesz rá, reggelig. Így holnap sokáig alszom, és az ébredés után még akár otthonra is melózhatok. Jól hangzik. :)
 Stuttgartban egyébként mindig jó a kaja, bár bepakolni szívás, és fura a zuhany. 2 rózsa van, de egymás mellett, egy nagy vályúban. A 2-t nem választja el semmi egymástól, a vályút pedig egy igénytelen függöny (ha megvan még) szeparálja el a szoba többi részétől. Asszem' itt van megoldva úgy, hogy még WC is jut a helyiségbe... Haha, nagyon remek. Remélem zuhanyozni is lesz időm még itt. Az időmet sem nagyon vesztegetném holnap ezzel (na jó, mondjuk ki, ha itt nem jön össze, ott lemondhatok róla), meg jobb lenne tisztán lefeküdni. Nem mintha az ágyam tiszta lenne, hiszen minden tök koszos a buszon. Elég leülni egyszer alvós ruhában és már oda is minden. Igaz, a Behemoth turnén egyszer sem kitakarított összesen 37 napig forgalomban levő buszhoz képest sehol sem járunk. Ebben már egyszer porszívózott és felmosott a sofőr.
 Zuhanyról jut eszembe. Vettem tusfürdőt. Pont a klub mellett van egy kisebb bevásárlóközpont, oda mentem be. Tök jó volt normális embereket látni, normális dolgok végzése közben. :) Persze, nem fogható a "fura emberek, érdekes dolgokkal foglalkozva" érzésnél. De néha jó visszalépni a normál dolgokba, máris jobban érződik a kontraszt és, ha lehet még jobban szeretem a turnét.
 Igaz, tegnap este nem voltam jó passzban. Kellett már egy kis bulizás, mert kezdtem megkattanni. Vannak ennek az életnek hátrányai is. Tegnap pedig jobban előtérbe kerültek, mint korábban. Este még bőgtem is, de el ne mondd senkinek!
 Persze nem volt olyan vészes a helyzet, csak egy kicsit le kellett engedni a feszültséget. Elvégre már 7 napot toltunk le, sőt, a nyolcadik is a végéhez közeledik. Pihenés nélkül sok ez. És még 17 van vissza. :D
 Ma már megint egyensúlyban vagyok, minden rendben, mosolygok a világra. Smiley-face is back. (David ragasztotta rám ezt a nevet és nagyon büszke vagyok rá)
 Ami kicsit zavar, hogy olyan mélyen vagyunk, hogy nincs térerő a telefonomon, így nem tudom, keresett-e valaki. Neteznék is, jól jönne egy kis skype. No mindegy, majd talán holnap (sem). :)
  Millió pussz haza!