Köszöntelek...



Kedves Ismerősöm, Ide Tévedt Ismeretlen!

Szeretettel köszöntelek frissen induló blogomon!
Azért kezdek internetes napló írásába, mert az elmúlt időszakban sokan kérdezték, hogy pontosan mi is történik egy-egy turnén, amire van szerencsém eljutni.
Sok-sok vicces, érdekes és megismételhetetlen emlékkel gazdagabban szoktam visszatérni Hozzád, de mindent persze lehetetlen elmesélni, főleg, ahogy az idő múlásával fakulnak az emlékek.
Hát, most ismét útra keltem, és igyekszem mindent feljegyezni!
Most talán minden lényeges információ eljut Hozzád, és nekem sem kell mindent, mindenkinek elmondanom. :-)
Remélem minden este lesz időm egy rövig beszámolót készítenem az adott napról, és, ha valahol nem is lehetőségem frissíteni az oldalt, utólag mindent feltöltök majd...
Jó olvasást kívánok!

Ancsy

(2010)

2011. január 16., vasárnap

2011. január 16. - Berlin

 Hello Kedves Olvasó!
 Éppen Berlinben vagyunk, és olyan vasárnapi bulit tolunk, hogy az akár hétfő is lehetne. Hétfőnként ugyanis legendásan nem történik semmi.
 Így most van időm írni kicsit. Úgyis megígértem, hogy elmesélek egy aranyos sztorit Geiselwindről.
 Amikor turnén vagyunk mindig azon szoktunk viccelődni, hogy ez a város annyira kicsi, a club pedig annyira a világ végén van, hogy nincs is ott más semmi, csak a club, egy hotel és egy benzinkút (azok a szomszédos épületek).
 Amikor megérkeztem Würzburgba felvett az állomáson egy helyi csóka (az előirányzott és valóravált bonyodalmak miatt a fiúk késésben voltak), hát gondoltam megkérdezem tőle, hogy mégis mi van a városban. Megtudtam, hogy ez Európa legnagyobb kamionos pihenője, szóval a fontos dolgok ezt hivatottak kiszolgálni. Van kamion mosó, parkoló, Mc Donald's, Burger King, az a bizonyos hotel, a klub, a benzinkút és egy templom. :D Haha, hát ennyi kell a kamionosoknak! :)
 Ami a turné nyitányt illeti, volt ár jobb is, rosszabb is. Az első napon tudtam meg, hogy a raktárból eltűntek a display-eim (olyan karton táblák, amikre az első napon ki szoktam tűzni a pólókat és utána minden nap csak azokat kell kitenni), így elég nehezen tudtam szépen kitenni (az amúgy nem kevés) cuccot. Legionéken láttam is, hogy elégedetlenek... Szerencsére azóta szereztem magamnak (vagyis hát Tibi és Dominik szereztek nekem) hungarocell táblákat, és így végre mosolygó zenészeim vannak. :) Csináltam is pár képet a standról, azokat linkelem később.
 Ami a csapatot illeti Juliával dolgozom. Aki szokott koncertre járni vagy ilyen körökben mozog, biztosan látta már. Death Angel, Exodus, Sodom, Kataklysm állandó ember. Elég mogorva feje van, de a harmadik napon bizton állíthatom, nem olyan vészes, ahogy elsőre kinéz. Attól nem tartok, hogy valaha is puszi-haverom lesz, de nem kellemetlen vele dolgozni.
 Tegnap írtam, hogy kezdek beteg lenni. Ma kifejezetten jobban érzem magam. A lipcsei after-party nem volt olyan vészes. Kellemesen bebulizott mindenki. Én fél 5-kor mentem aludni, voltak, akik 7-ig tolták.
 8-ig nagyon jól aludtam, utána kevésbé. A sofőrünk (mondjuk úgy) dinamikusan vezet, és szerintem a kátyúba hajtás Guiness-rekordjára gyúr, szóval nem egyszerű vele. :) De normális csóka, ma reggel beszélgettem vele. Egyébként meg este nagyon szórakoztató, ébredés után kb 1 órára van szüksége, hogy életre keljen. :)
 A mai hely egyébként nagyon tré. Koszos is, kicsi is, hideg is. A kaja kevés volt és nagyon rossz. A hely mellett van egy hot-dog stand, remélem egy körül nyitva lesz még, mert egyénként éhen veszek. Holnap Dániában leszünk, a közlekedési viszonyoktól függően 9-11 órát fogunk a buszon tölteni, szóval még a benzin-kutas éjszakai kolbász is beleférhet. :)
 Azt hiszem mára ennyi.
 Ja, és mindenki tudja meg, hogy nekem (és a tesómnak, persze) van a legjobb anyukám, aki aggódik (mert van miért), de nem nagyon, mert olyan fasza csaj. :P
 Pussz!