Pozsonyban vagyunk. Most harmadszor járok itt. Az első alkalomhoz képest sokat fejlődtek, de még most is kritikán aluli MINDEN. Egy zuhany, függönnyel elkerítve. Ajtaja nincs, viszont a függönyre éppen rálátni A Szobából. Ugyanis egy szobából áll a backstage, ez az étkező, mindenki öltözője és az iroda is. Kevés volt a kaja, viszont egy csomó mindenhez hozzá sem tudtunk nyúlni, mert kb 5-5-5 kést, villát és kanalat számtak a jelen levő 40 embernek... A joghurtomat például kávé kevergető pálcikával ettem meg. :D Ja, és vajazáshoz os olyat használtam.
Net elvileg van, de hiába kapcsolódtam a hálózathoz, nem működik. Cserébe kb 10 fok van a standban. Az épületben van egy kávézó, ezért bárki besétálhat, így esélyem sincs elhagyni a helyem.
Az elmúlt napok jól teltek. A nem olyan vidám bécsi nap után észvesztett bulit tartottunk, fél 9-kor feküdünk le. Szegény Tibi azóta is haldoklik. Szerencsére én tegnap is képes voltam nemcsak, hogy élni, de mosolyogni is, szóval minden rendben volt. Bár, megfogadtam, hogy a turné végéig (már csak 8 nap, asszem) maximum még egyszer fogok lealjasodni. :D
Tegnap lefekvés előtt beszélgettem az Átkozottak Seregével. Nagyon elégedettek. Felkértek, hogy a későbbiekben amikor lehet, csináljam a merchüket. ATYAÉG! Jó, nem egy turné zenekar (mindegyiküknek van civil munkája, most pl. szabadságon vannak), de azért ez mégis nagy dolog (nekem).
Más nem nagyon történt. Minden nap egyforma. De most jó passzban vagyok, szóval nincs ezzel semmi gáz.
Kicsit kezdek beteg lenni, fáj a torkom. Tegnap is a kijárat mellett árultunk (folyamatosan ránk nyitották az ajtót), és ahogy írtam, ma sincs melegem. De tolom a rakás vitamint, immun erősítőt, amit hoztam, szóval ki fogom bírni ezt a pár napot, ebben biztos vagyok.
Az izületeim már kb egy hete kivannak. Könyök, térd, csukló, derék. Fáj mindenem. Ami persze nem csoda, ha figyelembe vesszük a naponta megmozgatott súlyt. Mindig ez van, szóval felkészülten érkeztem. Fásli, sport krém... Ha melegen tartom, nem olyan vészes.
Már vágyom haza. Sokan hiányoznak. A hétköznapokat persze a hátam közepére sem kívánom, de ez van. Remélem néhány éven belül eljutok egy következő szintre, ahol a turnék mellett nem az irodában fogok melózni. Aki közel áll hozzám, ismeri a terveket. Ezért is örültem annyira a Legion felkérésnek. Ráadásul tegnap a RTN fő-fő-fönök is jelen volt, tetszett neki a stand, és a Légiósok állítólag hosszan áradoztak neki, szóval remélem ő is többet fog hívni. :)
Szuper.
Leírom, mi hiányzik nagyon. Csak, hogy tudjátok, mi az ami része az otthoni hétköznapoknak, magától értetődőnek tűnik, de nem az! Mindenki örüljön, hogy zuhanyozás után nem kell rögtön cipőt húznia, hogy nem a táskájában van az élete, hogy ülve, ehet, anélkül, hogy valaki elkezdene beszélni hozzá, illetve ajánlatot tenne a kajája megvásárlására. Az is nagy dolog lenne, ha reggel ott találnám a cuccaimat, ahol hagytam őket. Van még aztán a mozgó buszon ásványvízzel fogmosás, meg, hogy mindent úgy kell hagyni, hogy fékezés esetén nem essen (nagyot).
Persze, ez mind-mind rosszul hangzik, de én nem utálom. Inkább arra jó, hogy otthon jobban értékeljem ezeket a dolgokat. Nem az a negatív, mig az otthoni az alap, hanem ez az alap, otthon pedig minden plusz. :) Szóval ezért is lesz jó lesz hazamenni.
Meg a sok-sok barát és családtag mellett már alig várom, hogy megölelgessem az én kis Gordi mutyámat. :) Már ezer éve nem láttam a kis kancsi fejét. :) Ja, meg akarok menni fodrászhoz, haha. Ilyen hétköznapi dolgok foglalkoztatnak! :)
Remélem mindenki nagyon jól van odahaza, sokat dolgolok Rátok. Millió puszit küldök.
