2011. január 30. - Pozsony

 Pozsonyban vagyunk. Most harmadszor járok itt. Az első alkalomhoz képest sokat fejlődtek, de még most is kritikán aluli MINDEN. Egy zuhany, függönnyel elkerítve. Ajtaja nincs, viszont a függönyre éppen rálátni A Szobából. Ugyanis egy szobából áll a backstage, ez az étkező, mindenki öltözője és az iroda is. Kevés volt a kaja, viszont egy csomó mindenhez hozzá sem tudtunk nyúlni, mert kb 5-5-5 kést, villát és kanalat számtak a jelen levő 40 embernek... A joghurtomat például kávé kevergető pálcikával ettem meg. :D Ja, és vajazáshoz os olyat használtam.
 Net elvileg van, de hiába kapcsolódtam a hálózathoz, nem működik. Cserébe kb 10 fok van a standban. Az épületben van egy kávézó, ezért bárki besétálhat, így esélyem sincs elhagyni a helyem.
 Az elmúlt napok jól teltek. A nem olyan vidám bécsi nap után észvesztett bulit tartottunk,  fél 9-kor feküdünk le. Szegény Tibi azóta is haldoklik. Szerencsére én tegnap is képes voltam nemcsak, hogy élni, de mosolyogni is, szóval minden rendben volt. Bár, megfogadtam, hogy a turné végéig (már csak 8 nap, asszem) maximum még egyszer fogok lealjasodni. :D
 Tegnap lefekvés előtt beszélgettem az Átkozottak Seregével. Nagyon elégedettek. Felkértek, hogy a későbbiekben amikor lehet, csináljam a merchüket. ATYAÉG! Jó, nem egy turné zenekar (mindegyiküknek van civil munkája, most pl. szabadságon vannak), de azért ez mégis nagy dolog (nekem).
 Más nem nagyon történt. Minden nap egyforma. De most jó passzban vagyok, szóval nincs ezzel semmi gáz.
 Kicsit kezdek beteg lenni, fáj a torkom. Tegnap is a kijárat mellett árultunk (folyamatosan ránk nyitották az ajtót), és ahogy írtam, ma sincs melegem. De tolom a rakás vitamint, immun erősítőt, amit hoztam, szóval ki fogom bírni ezt a pár napot, ebben biztos vagyok.
 Az izületeim már kb egy hete kivannak. Könyök, térd, csukló, derék. Fáj mindenem. Ami persze nem csoda, ha figyelembe vesszük a naponta megmozgatott súlyt. Mindig ez van, szóval felkészülten érkeztem. Fásli, sport krém... Ha melegen tartom, nem olyan vészes.
 Már vágyom haza. Sokan hiányoznak. A hétköznapokat persze a hátam közepére sem kívánom, de ez van. Remélem néhány éven belül eljutok egy következő szintre, ahol a turnék mellett nem az irodában fogok melózni. Aki közel áll hozzám, ismeri a terveket. Ezért is örültem annyira a Legion felkérésnek. Ráadásul tegnap a RTN fő-fő-fönök is jelen volt, tetszett neki a stand, és a Légiósok állítólag hosszan áradoztak neki, szóval remélem ő is többet fog hívni. :)
 Szuper.
 Leírom, mi hiányzik nagyon. Csak, hogy tudjátok, mi az ami része az otthoni hétköznapoknak, magától értetődőnek tűnik, de nem az! Mindenki örüljön, hogy zuhanyozás után nem kell rögtön cipőt húznia, hogy nem a táskájában van az élete, hogy ülve, ehet, anélkül, hogy valaki elkezdene beszélni hozzá, illetve ajánlatot tenne a kajája megvásárlására. Az is nagy dolog lenne, ha reggel ott találnám a cuccaimat, ahol hagytam őket. Van még aztán a mozgó buszon ásványvízzel fogmosás, meg, hogy mindent úgy kell hagyni, hogy fékezés esetén nem essen (nagyot).
 Persze, ez mind-mind rosszul hangzik, de én nem utálom. Inkább arra jó, hogy otthon jobban értékeljem ezeket a dolgokat. Nem az a negatív, mig az otthoni az alap, hanem ez az alap, otthon pedig minden plusz. :) Szóval ezért is lesz jó lesz hazamenni.
 Meg a sok-sok barát és családtag mellett már alig várom, hogy megölelgessem az én kis Gordi mutyámat. :) Már ezer éve nem láttam a kis kancsi fejét. :) Ja, meg akarok menni fodrászhoz, haha. Ilyen hétköznapi dolgok foglalkoztatnak! :)
 Remélem mindenki nagyon jól van odahaza, sokat dolgolok Rátok. Millió puszit küldök.

2011. január 28. - Bécs

Hello Mindenki,
 Tudom, kicsit eltűntem, de vagy nagyon pörgős, vagy net nélküli napok vannak mögöttem. Mondjuk net most sincs a standban, de legalább van pár percem leírni, hogy mi történt mostanában.
 Fogom is a passzom és nézem a napokat. (Már kicsit összefölyik minden)
 Ja, persze jó lenne emlékezni arra is, hogy hol tartottam az írásban... Asszem Strasburban írtam utoljára, mintha rémlene, h Párizst nem várom.
 Hát, tényleg nagyon szar is volt. Zuhany... Jobb, hogy le sem fényképeztem, olyan gusztustalan volt. Kaja. Nevetségesen kevés, nevetségesen szegényes választék, nevetségesen ehetetlen dolgok. A klubban nagyon hideg volt egész nap, a helyiek pofákat vágtak, ha kértünk valamit. Nagyon rossz nap volt. És a nagyon rossz nap végén kellett mindent előkészíteni a svájci határra.
Szerencsére viszonlag hamar megvoltam vele, de azért mégis valamiféle extra dologról beszélünk.
 Svájc. IMMMÁDOM azt a helyet. Rengeteg szuper kaja. Kaja előtt zuhanyoztam. Mosógép!!!! :D Már csak 2 pólóm volt (ha nem vesszük azt amit a trailerben tárolok), szuper forgalom, normális helyiek. Minden egyben. A zenekaraim elégedettek voltak, mindenki mosolygott.
 Onnan Innsbruck. Erről a helyről (ha a zuhanyt nem veszem) csak nagyon jót tudok írni. Szintén jó kaja, rengeteg segítőkész szervező. A zuhanyra visszatérve: egy zuhany (régen volt ugyan, de most) függöny nélkül, egy olyan helyiségben, amin keresztül tudsz bemenni a backstage WC-kbe. Erinnel az ajtó előtt ülve vártuk meg, míg a másik elkészül, szóval csapatmunkával megoldottuk.
 A fogyások nem voltak olyan jó, de mivel a nézőszám sem volt kiugró, elégedettek voltak a zenekarok.
 Tegnap 2 kellemetlen inzultul is érte a turnét. Az egyik engem. Hihetetlen, de egy részeg csóka az asztal alatt bemászva akarta ellopni a hozzá legközelebb eső póló köteget. Persze kidobattuk... csak ilyen még soha nem történt velem.
 Kicsivel ezután (szerintünk ugyanaz lehetett) valaki kinyitotta a buszunk rakodó terét is kivette a legelső táskát. Tibi a buszban volt, és hallotta, ahogy becsapják az ajtót. Mivel tudta, hogy minden emberünk dolgozik még, kiugrott, és szerencsére pont keresztezte az arra rohanó ember útját, aki eldobta a táskát. (Azt senki semtudja, ki hagyta nyitva az ajtót. Nekem mindenesetre szerencsém volt a beköltözéskor, nekem mindenem a buszon van.
 Ma Bécs. Minden remek ma is, leszámítva egyet.
 Mivel minden nap sokat ettem (vagy unatkoztam, vagy nagyon jó volt a kaja), már látszik is a hatás. Szóval tegnap előtt megfogadtam, hogy evés helyett inni fogok. Mármint üdítőt, kávét, stb. Így sikerült tegnap 7 fél literes kávét meginnom kb 4 óra alatt... Éjjel gyomorfájásra ébredtem. Gyógyszerrel jobb, de nem az igazi.
 A melóval hamar végeztem egyébként, minden stimmel, folyamatosan ellenőrzök.
 Ami viszont a képhez tartozik, totál befásult vagyok. Azt hiszem eddig azért bírtam jobban a turnékat, mert nagyobb volt a pörgés. Viszont most túl sok az unalmas buli. Idegesítő, hogy ugyanannyit kell előkészülettel töltelni, miközben tudom, hogy szinte semmi nem fog történni. Szerencsére egy zenekar sem reklamál, ők is látják, hogy mennyien vannak, de mégis.. nem jó ez így.
 Na, mindegy, nem kesergek, inkább megyek és dolgozom egy keveset.
 Pussz Mindenkinek!

2011. január 24 - Strasburg

Hello Mindenki,
 néhány nap hallgatás után ismét jelentem, jól vagyok. Írok egy gyors beszámolót, megnézem, hogy mi a helyzet kis hazánkban (hírportálok) és lassan vége is az este nyugis részének.
 Ugyanis az itteni, strasburgi vásárlókról azt kell tudni, hogy gyakorlatilag nem vesznek semmit a koncert alatt, viszont utána rohamléptekkel támadják a standot. Szóval addigra nagyon helyre akarom pofozni magam.
 Bochum estéjénél tartottam utoljára. Hát, az nagyon durva party volt. A denevérbaszós helyen összegyűltek a denevérbaszók. Egy szociológiai tanulmányt fél óra alatt képekkel alátámasztva össze lehetett volna hozni. Nagyon durva arcok voltak. Mivel nekünk reggel 8-ra tették az indulást, a magunk szakadt turné cuccában vegyülve (jól sikerült) indult a buli a latex gótok között. Konkrétan 8:30 körül mentem aludni, minket raktak ki utoljára a helyről és még utána a buszon, a városban is ment tovább az őrület. Nagyon jó buli volt. Másnap (vagyis hát aznap) fáradtan, de jól indult a nap.
 A hosszú út miatt 1,5 óra alatt kellet elkészülnünk azzal, ami általában 4 óra. De sikerült nagyjából. Szerencsére minden maximálisan előkészítve várt minket, így könnyű dolgunk volt.
 Bochumban és Stuttgartban is nagyon jó volt a kaja, kedvesek a helyiek. Ami nagyon fura volt, hogy ismét hétvége volt... kaptam a híreket otthonról. Ki, mit csinál. Takarítás, pecázás, stb. Nekünk meg minden olyan volt, mint a többi napon. Ha nem szólnak a többiek, rá sem jövök...
 Stuttgartban megfogadtam magamnak (ismét), hogy korán megyek aludni. Így már fél 5-kor ágyban is voltam. :) Ez volt az első este, hogy a Kataklysm tagok "vegyültek", normálisnak tűntek. A dobos azóta is minden este lejön hozzánk dumálni, a többiek inkább maradnak maguknak. :)
 Persze tegnap is sokáig beszélgettünk, de bulinak nem lehet nevezni.
 Ma hétfő van. Már mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Ráadásul a tegnapi kis nézőszám után ma is egy ilyen bulink van. Szóval volt idő mindenre, amire akartam.
 Nagyon jó volt a kaja, nagyon sok zuhanyon osztoztunk, nagyon segítőkészek a helyiek, szóval minden ok. Remélem a nap végén tényleg felpörög az eladás is.
 A sok display miatt 2 standot építettünk, így még beszélgetni sem tudok senkivel.
 Az új csajt egyébként nagyon aranyos. Az első este kifejezetten ellenszenves volt, de néhány óra alatt megváltozott róla a véleményem. Viszonylag sokat beszélgettünk eddig. Amerikai csaj, Dortmundban van a lakása, de ideje nagy részét Stockholmban tölti, ugyanis ott él a pasija. (Az Opeth billentyűse...Kicsi a világ)

 Holnap Párizs. Nem várom. Nem szeretem azt a várost. Lehet, hogy turistaként jó lenne, de turnéistának nem jó ott lenni. Majd írok arról is. :)
 Addig is puszi mindenkinek.

2011. január 21. - Bochum

 Kedves Olvasó,
 ezúton tudatom Veled, jó ez a Neckbreakersball Tour. Ma nagyon problémás, nagyon kapkodós napunk volt, a szokottnál később értünk ide, tovább tartott a load és hamarabb nyitották az ajtókat, mégis van időm, hogy blogot írjak. Igaz, net nincs a standban, így marad a jegyzettömb.
 Bochumban vagyunk, az általam eddig nem ismert (eddig mindig nagyobb turnékkal jártam itt) Matrix nevű klubban. Marha jól néz ki. Hatalmas pince épület, több koncert terem, gothic kialakítás, méghozzá nem is akármilyen módon. Minden részletre figyeltek.. Ahogy Tibi mondta, ez ilyen denevérbaszós hely. :)
 Reggel láttam, hogy Hati, az Equilibrium dobos fényképezett egy csomót (nekem nem volt időm rá), szerintem a turné végén el fogom kérni a képeit. Ahogy figyelem, ő minden nap bejárja a helyeket, szóval, lehet, hogy minden klubot be tudnék mutatni képekkel. Hogy kitérjek a szokásos dolgokra, a kaja jó volt, a catering minden szempontból igényes. Csak 2 zuhany van, de reggel sikerült bejutnom. Nem is ártott. Eddig ezen a turnén nem írtam, hogy elhajlottam volna, inkább csak bulisra ittam magam, de tegnap sikerült. (Kedves Édesanyám, ugorj pár sort szemeddel!) Reggel még részegen keltem fel. Persze ez azért lehet, mert 7 után még sms-t írtam, viszont 11-kor már bent voltam a klubban. Szóval ahogy beértem toltam egy egész liter üdítőt, elhúztam zuhanyozni, ettem egy keveset (azzal azért küzdeni kellett), és már ment is a meló.
 A Legion sajnos nem 10 körüli, 20ínál is több dobozt kapott, de mivel olyan későn ért ide az áru, nem is volt időm átnézni a dobozokat, elhittem, ami a matricára került a gyárban (eddig még soha nem volt más a dobozban), majd valamikor átnézem. Biztosan nem holnap. Az lesz az eddigi legnagyobb szívás.
 A buszvezetőnk 24 órás szünetet tart. Mivel reggel 7 körül értünk ide (utána, mert amikor lefeküdtem még ment), csak reggel 7-8 között indulunk. Mivel 6-7 óra utazás áll előttünk, 2-3 körül érünk oda. Ajtót pedig 4-kor nyitnak. Szóval örülök, ha végzünk időben... Ami még jobban bonyolítja a helyzetet, Julia ma van utoljára, tehát holnap kezd az új lány. Aki emiatt azt sem tudja, mi merre van a trailerben, stb.
 Azt tervezem este megcsinálok minden melót, hiszen időm lesz rá, reggelig. Így holnap sokáig alszom, és az ébredés után még akár otthonra is melózhatok. Jól hangzik. :)
 Stuttgartban egyébként mindig jó a kaja, bár bepakolni szívás, és fura a zuhany. 2 rózsa van, de egymás mellett, egy nagy vályúban. A 2-t nem választja el semmi egymástól, a vályút pedig egy igénytelen függöny (ha megvan még) szeparálja el a szoba többi részétől. Asszem' itt van megoldva úgy, hogy még WC is jut a helyiségbe... Haha, nagyon remek. Remélem zuhanyozni is lesz időm még itt. Az időmet sem nagyon vesztegetném holnap ezzel (na jó, mondjuk ki, ha itt nem jön össze, ott lemondhatok róla), meg jobb lenne tisztán lefeküdni. Nem mintha az ágyam tiszta lenne, hiszen minden tök koszos a buszon. Elég leülni egyszer alvós ruhában és már oda is minden. Igaz, a Behemoth turnén egyszer sem kitakarított összesen 37 napig forgalomban levő buszhoz képest sehol sem járunk. Ebben már egyszer porszívózott és felmosott a sofőr.
 Zuhanyról jut eszembe. Vettem tusfürdőt. Pont a klub mellett van egy kisebb bevásárlóközpont, oda mentem be. Tök jó volt normális embereket látni, normális dolgok végzése közben. :) Persze, nem fogható a "fura emberek, érdekes dolgokkal foglalkozva" érzésnél. De néha jó visszalépni a normál dolgokba, máris jobban érződik a kontraszt és, ha lehet még jobban szeretem a turnét.
 Igaz, tegnap este nem voltam jó passzban. Kellett már egy kis bulizás, mert kezdtem megkattanni. Vannak ennek az életnek hátrányai is. Tegnap pedig jobban előtérbe kerültek, mint korábban. Este még bőgtem is, de el ne mondd senkinek!
 Persze nem volt olyan vészes a helyzet, csak egy kicsit le kellett engedni a feszültséget. Elvégre már 7 napot toltunk le, sőt, a nyolcadik is a végéhez közeledik. Pihenés nélkül sok ez. És még 17 van vissza. :D
 Ma már megint egyensúlyban vagyok, minden rendben, mosolygok a világra. Smiley-face is back. (David ragasztotta rám ezt a nevet és nagyon büszke vagyok rá)
 Ami kicsit zavar, hogy olyan mélyen vagyunk, hogy nincs térerő a telefonomon, így nem tudom, keresett-e valaki. Neteznék is, jól jönne egy kis skype. No mindegy, majd talán holnap (sem). :)
  Millió pussz haza!

2011. január 20. - Lingen

 Hello Kedves Olvasó,
 Lingenben, egy német kis városban, egy 500 fős, kicsit jobban mint félig megtöltött helyen ücsörgök. Sokan ácsorognak körülöttem, de, csak azért, mert a koncert teremben van a merch, nem mintha venni akarnának bármit is. :) Kezd meleg lenni...
 Tegnap még ennél is jobb volt! Tegnap a koncert terem galériáján voltunk. Egy élmény volt oda felpakolni, onnan lepakolni, a koncert közben pedig a 40 fokban ülni. Az a buli teltház volt, kb 500-550 fő. Fogyásban nem volt vészes, szóval akár blogolni, skypeolni is lett volna időm, de olyan instabil volt a net, hogy inkább eltettem a gépet.
 Tegnap éjjel nagyon lehűlt az idő, azóta is az eddiginél hidegebb. A buszon éjjel nem volt fűtés (technikai okok), szóval éjjel 5-ig kb 15 fokban aludtam. Tegnap és tegnap előtt sem volt buli. Krisztián megbetegedett, tegnap előtt én akartam korán aludni, tegnap pedig Tibi döntött úgy, hogy fél 5-ig melózik. Nem bánom, tudok én buli nélkül is élni, csak az a jó, hogy most szarabbul indul be a napom, mint egyébként. Milyen fura! De igaz, sokkal kómásabb vagyok.
 A hidegre visszatérve, mostantól rossz időre számítunk, szóval kénytelen leszek feltúrni a buszt, mert a beköltötés óta nem találom a kabátomat. Eddig vastag pulcsi, téli mellény elég volt.
 Ma lenne kedvem egy kis partyzáshoz, de igazán csak mértékkel, mert holnap 10 doboz Legion Of The Damned árut kapok. Úgy tudom, nem lesz benne új minta, ma pedig nagyon szépen feltöltöttem a készleteimet (a trailerből nem mindent hozok be, a bent tartott mennyiségeket pedig kellően megemeltem), így, ha szerencsém van, csak a beérkező készletet kell ellenőriznem, gépbe vinnem.
 Azért úgy készülök, hogy holnap sem kómára, sem lassúságra nem lesz időm. Bár, lehet, hogy megint befigyel majd a sűrű napon többet teljesítés esete.
 Tegnap szerencsés, ma vicces reggelünk volt. Tegnap reggel a load in után azonnal szakadni kezdett az eső, de szerencsére éppen megúsztuk. (Szerencse tovább, éppen a load out előtt kicsivel állt el)
 Ma reggel egy óvoda előtt állt meg a busz, néztük a címet, de egyezett. Kiderült, hogy egy épületről van szó, 2 oldalán különböző bejárat. Az egyik egy oviba, a másik ebbe a klubba vezet, de ezt az ajtót csak este nyitják, szóval az óvodán keresztül közlekedtünk. Volt pár vicces mozzanat. A legjobb: Reggeli kómásan, félig berúgva, szétálló hajjal, elfeküdt fejjel jött be a Legion gitárosa. Vele szembe 3 visítva rohanó fogócskázó gyerek. Amikor meglátta a gyerekeket (akkor jött rá, hogy egy óvodában van) olyan Reszkessetek betörők módjára gyakorlatilag az arcukba visított ő is, amire a gyerekek még hangosabban ordítva azonnal elszaladtak a másik irányba. Hát, nem kell mondani, hogy kb 10 percig hullottak a könnyeim a nevetéstől. :D
 A napunk egyébként ma is elég jó volt. Annak ellenére, hogy nem egy tapasztalt szervező a mai promóter, a kaja és a szervezés jobb volt, mint egy-két másik helyen.
 Ma először a turnén elhagytam a helyet. Ugyanis már az első este kiderült, hogy mit nem hoztam magammal. Fésűt. Szóval 8 nap után elmentem és vettem egyet. Utána mentem zuhanyozni, és észrevettem, hogy tegnap a Hannoverben felejtettem a tusfürdőmet, szóval éjjel lesz egy benzinkutas köröm, vagy holnap DM ismét. :)
 Azt hiszem elmondtam mindent. Holnap biztosan nem lesz időm írni az áru miatt, de szombaton Stuttgart elvileg egyszerű lesz, akkor igyekszem jelentkezni.
 Millió puszi mindenkinek!

2011. január 18. - Hamburg

Hell-o Kedves Olvasó,
 Örömmel jelentem, eljutottam a nyugodt napokig. Lekopogom, minden rendben. Már vagy 20 perce netezgetek és még 20 percem van az ajtó nyitásig. Minden átszámolva, készlet feltöltve, zenekarok kifizetve. Szóval titta öröm, bódottá :)
 Jó kedvem van. Azt hiszem ennyi éppen elég is lenne napi beszámolónak, de azért írok tovább. :)
 Tegnap Aarchusban voltunk (igen, Slayer, nem Koppenhágában, írtam is 2x :P ). Nagyon kevés nézőnek még kevesebb cuccot adtunk el. Ahogy mondtam, hétfő... És büszkén jelentem, tegnap NEM CSINÁLTAM SEMMIT. Na jó, ez ebben a formában nem igaz, mert dolgoztam egy kicsit haza, neteztem és skypeoltam egy csomót (jót is tett a lelki világomnak), de ide nem melóztam szinte semmit. Hát igen, ez nagyon sokszor van így. Ha unalom van, kevesebbet halad az ember, mint amikor őrület és kapkodás. Egyszerűen úgy bealudtunk, Juliával, hogy szavakba önteni nehéz lenne. :)
 És tegnap is jó napom volt. Hajat mostam, reményteli híreket kaptam otthonról, jó volt a kaja... Mi kell még?
 Mivel szinte mindenki a kómáig unatkozta magát, este úgy döntöttünk, felpörgetjük az eseményeket. Haha. Vodka-redbullal rögtön vidámra itattuk a Legiont (és magunkat). Éjjel benzinkút, minden ami kell. :) Igazi turné feeling. Nincs is jobb a pizsamás, papucsos benzinkutas jégkrém evésnél. :) Persze megfejtettük a világ összes fontos kérdését, forradalmasítottuk a turné bizniszt, összeállítottuk a legnyerőbb turné csomagokat... Volt minden, ami kellhet. :) Fél 8 körül már mentem is aludni. (Ami, ha belegondolunk, nem olyan vészes, hiszen 2-kor kezdődött a buli, addig azért mindig melózunk)
 A szokásos 11-es get in (helyre bejutás, reggeli, kávé, stb) és deles load in (értsd, ahogy írva van, bepakolás) miatt persze kelni kellett. Mindig ez van. Amíg a munkádat megcsinálod senki sem szól be, ha sokáig bulizol.
11-kor azért tudtam volna még aludni (vagy 20 percet, haha), de sikerült magam kivakarni az ágyból.
Tök jól vagyok, sem fejfájás, sem álmosság nem gyötör. Megvan azért ennek a pszichológiája! Otthon ennyi után meghalnék, de most, hogy NEM LEHET lebetegedni, lelassulni, legyengülni, nincs is semmi bajom. És tudom, hogy nem is lesz. Behemoth turnén ennél sokkal-sokkal keményebben ment a metal.Ez ahhoz képest nyugdíjas járat. :)
 Este Astrid is meglátogat. Már várom, sok dologról kell beszélnünk, személyesen a Heidenfest óta nem találkoztunk.
  A standokat egyébként igyekszem lefényképezgetni, hátha egyszer jól jön még. :) Valamikor majd veszem arra is a fáradtságot, hogy ide töltsek képeket. A buszban is csináltam párat, hogy könnyebb legyen elképzelni.

Mára ennyi voltam. Millió puszi mindenkinek. :)

2011. január 16. - Berlin

 Hello Kedves Olvasó!
 Éppen Berlinben vagyunk, és olyan vasárnapi bulit tolunk, hogy az akár hétfő is lehetne. Hétfőnként ugyanis legendásan nem történik semmi.
 Így most van időm írni kicsit. Úgyis megígértem, hogy elmesélek egy aranyos sztorit Geiselwindről.
 Amikor turnén vagyunk mindig azon szoktunk viccelődni, hogy ez a város annyira kicsi, a club pedig annyira a világ végén van, hogy nincs is ott más semmi, csak a club, egy hotel és egy benzinkút (azok a szomszédos épületek).
 Amikor megérkeztem Würzburgba felvett az állomáson egy helyi csóka (az előirányzott és valóravált bonyodalmak miatt a fiúk késésben voltak), hát gondoltam megkérdezem tőle, hogy mégis mi van a városban. Megtudtam, hogy ez Európa legnagyobb kamionos pihenője, szóval a fontos dolgok ezt hivatottak kiszolgálni. Van kamion mosó, parkoló, Mc Donald's, Burger King, az a bizonyos hotel, a klub, a benzinkút és egy templom. :D Haha, hát ennyi kell a kamionosoknak! :)
 Ami a turné nyitányt illeti, volt ár jobb is, rosszabb is. Az első napon tudtam meg, hogy a raktárból eltűntek a display-eim (olyan karton táblák, amikre az első napon ki szoktam tűzni a pólókat és utána minden nap csak azokat kell kitenni), így elég nehezen tudtam szépen kitenni (az amúgy nem kevés) cuccot. Legionéken láttam is, hogy elégedetlenek... Szerencsére azóta szereztem magamnak (vagyis hát Tibi és Dominik szereztek nekem) hungarocell táblákat, és így végre mosolygó zenészeim vannak. :) Csináltam is pár képet a standról, azokat linkelem később.
 Ami a csapatot illeti Juliával dolgozom. Aki szokott koncertre járni vagy ilyen körökben mozog, biztosan látta már. Death Angel, Exodus, Sodom, Kataklysm állandó ember. Elég mogorva feje van, de a harmadik napon bizton állíthatom, nem olyan vészes, ahogy elsőre kinéz. Attól nem tartok, hogy valaha is puszi-haverom lesz, de nem kellemetlen vele dolgozni.
 Tegnap írtam, hogy kezdek beteg lenni. Ma kifejezetten jobban érzem magam. A lipcsei after-party nem volt olyan vészes. Kellemesen bebulizott mindenki. Én fél 5-kor mentem aludni, voltak, akik 7-ig tolták.
 8-ig nagyon jól aludtam, utána kevésbé. A sofőrünk (mondjuk úgy) dinamikusan vezet, és szerintem a kátyúba hajtás Guiness-rekordjára gyúr, szóval nem egyszerű vele. :) De normális csóka, ma reggel beszélgettem vele. Egyébként meg este nagyon szórakoztató, ébredés után kb 1 órára van szüksége, hogy életre keljen. :)
 A mai hely egyébként nagyon tré. Koszos is, kicsi is, hideg is. A kaja kevés volt és nagyon rossz. A hely mellett van egy hot-dog stand, remélem egy körül nyitva lesz még, mert egyénként éhen veszek. Holnap Dániában leszünk, a közlekedési viszonyoktól függően 9-11 órát fogunk a buszon tölteni, szóval még a benzin-kutas éjszakai kolbász is beleférhet. :)
 Azt hiszem mára ennyi.
 Ja, és mindenki tudja meg, hogy nekem (és a tesómnak, persze) van a legjobb anyukám, aki aggódik (mert van miért), de nem nagyon, mert olyan fasza csaj. :P
 Pussz!

2011. január 15. - Lipcse

Hello Mindenki,
 3 perc múlva le kell lépnem (mert még fél órám van a vacsiig és elterveztem, hogy megcsinálok még valamit), de azért gyorsan mindenki tudtára adom, hogy élek.
 Lipcsében vagyunk. Hideg van, mint mindig, itt. Kezdek beteg lenni, de nagyon igyekszem rendbe hozni magam.
 A meló persze nem egyszerű, hiszen ez még csak a második nap, de sztem holnap már egyenesben leszek. A csapat még nem állt össze, de azért alakul. Tegnap 4-ig ittunk. Nem volt nagy elhajlás, csak szolid borozgatás, de már legalább nagyjából mindenki megismeri a turnén dolgozókat.
 Mindenki tartogatta az energiát mára. Ugyanis holnap Berlinben leszünk, csak reggel 8-kor indulunk (!!!!). Lipcsében mindig veszélyesek a bulik, a 2 egymás mellett parkoló busz pedig soha nem jelent korai alvást. :)
 Azért holnap remélem lesz időm írni, mert van egy aranyos, vicces sztorim Geiselwind városáról, ahol tegnap voltunk.
 Millió puszi mindenkinek!

2011. január 13.

Mondhatnám ismét: Megint útra keltem.
 Vonattal tartok a németországi Würzburg felé, dolgozom, teszem, amit net nélkül tenni tudok. Pihenés képpen kicsit írok (jegyzettömbbe) blogot is.
 Az előző turné óta sok dolog változott körülöttem. Így ez a mostani sok tekintetben egy teljesen új szituáció. A munkám azonos, nagyjából ugyanazok az emberek vesznek majd körül (mármint, ami a crew-t illeti), viszont ez az első turném "egyedülállóként". Haha, fura ezt leírni. Nem vár otthon senki, nem aggódik senki páromként értem. Nem, mintha ez eddig olyan nagy nyomásként jelentkezett volna (bár, lehet hogy csak én nem vettem elég komolyan és ezért tartok itt?!), de most mégis valahogy jobban esett elindulni. Nincs az a bűntudat-szerű motoszkálás, hogy egy ilyen sokak számára irigylésre méltó szituációba indulva hátra hagyok valakit a hétköznapok megszokott mókoskerekében.
 Tegnap este fejeztem be a pakolást. Eddig nem jutott eszembe semmi, amit elfelejtettem, bár elég idegesítő, hogy nem találom a fülhallgatómat. :S Pedig tudom, hogy eltettem.
 Van egy óriási (ruhás, mindenes) bőröndöm, egy kisebb a melóban használatos cuccaimnak, egy kicsi táskám a sokat kelló holmiknak (iratok, vonatjegy, telefon... a fülesnek is itt kellene lennie) meg egy szatyrom, amiben a mai kajám utazik, meg T papucsa. :D
 Élmény volt így közlekedni, bár jobban ment, mint gondoltam.
 Most délután 4 körül jár az idő, este fél 9 körül fogok leszállni erről a vonatról, ahonnan még autóval kb 30 km-t kell megtennem a holnapi buli helyszínéig.
 De hiszen még nem is mondtam, hogy hova tartok. Bár, tudom, hogy, aki ismer, tudja, hogy most miért utazom, de tegyük fel, hogy van olyan olvasó, aki nem. :)
 Neckbeakersball Tour 2011! Kataklysm, Legion Of The Damned, Equilibrium, Manegarm és Milking The Goatmachine. 24 nap, 24 buli. Előtte és utána egy-egy nap utazás. Észak-Európa, főként Németország, Ausztria vár ránk, néhány kivételtől eltekintve (van francia, dán, holland, belga buli is). Nagyjából 40 ember, kettő, két szintes nightlineren. Sok ismerős arc, remélhetőleg jó társaság. :) Én a "csendes" buszon kaptam helyet a Kataklysm, a Legion, és sok crew-tag társaságában. Holnap reggel érkeznek a többiek, utolsóként szállunk fel. Biztos jó helyünk lesz! :D
 De, hogy kivel is szállUNK fel? Würzburgban Tibor és Krisztián kollégáim (rajtam kívül ők a magyarok) és Dominik (a turnépénzügyes, Bécsből) várnak majd rám. Ma egy hotelban alszunk, holnap pedig már korán nekilátunk a melónak.
 Én leszek a Legion, az Equilibrium pólósa, és a hivatalos turné merch tartozik még hozzám. Turné és Equilibrium terén már minden infót megkaptam a nyitó készletekre vonatkozóan (már minden szükséges adminisztrációt elvégeztem), Legion-ék háza táján viszont kaotikus a helyzet, ők velem együtt holnap reggel fogják megszámolni az árut...
 Azért bízom a gördülékeny kezdetben, sok tekintetben előrébb járok, mint máskor.

 Csináltam pár (értelmetlen képet ma -is), azokat linkelem később.

 Igyekszem minden nap írni pár sort. Nem ígérem. (Hiszen eddig soha nem sikerült betartani.) De azért azt mindig ki fogom hirdetni, hogy élek még. :)

 Azt hiszem nyitásként ennyi... Este lehet, hogy leírom, milyen bonyodalmak nehezítették a napunkat. Hiszen soha, semmi sem megy úgy, ahogy elterveztük. Addig is puszi mindenkinek. :)

A



 Igaz, hogy elköszöntem, és -őszintén szólva- nem is akartam ma újabb írással vesztegetni az időmet (nem haladok olyan jól a munkával, mint ahogy azt terveztem), de olyan dolog történt velem, ami eddig még soha, és megérdemel pár sort.
 Ma a Keletiből Bécsig utaztam, ott szálltam át erre a vonatra. Sréhen szemben, pár sorral arrébb ült egy öreg pasas, mivel a székeink ellenkező irányba ültek, láttam, hogy folyamatosan bámul. De nem nagyon vettem magamra. Piercinsgek, tetoválások... már megszoktam. Meg arra is gondoltam, hogy a kis nő, a sok, nagy bőrönddel... talán az is fura neki.
 Bécsben ő is átszállt erre a vonatra, még találkozott is a tekintetünk egy pillanatra.
 Na, lehet, hogy ez volt a végső hiba, haha.
 A krapek ugyanis rám hívta valami miatt a rendőröket (mert határőrség ugyanis már nincs). Na, persze nem biztos, hogy ő volt, de mindenesetre 2 rendőr nagyon határozott léptekkel érkezett mellém, és megkértek hogy fáradjak ki velük beszélgetni kicsit, utána minden bőröndömet szétszedték (a behajtogatott pulcsi zsebét is megnézték), vmi indikátor szarral megnézték a kezemet, hog nem érintettem-e meg füvet mostanában, stb. És az őreg móker éppen véletlenül arra járt, amikor mindez történt. Csak engem ellenőriztek, persze...és csak annyi időt töltöttek 2 megálló között a vonaton, amíg engem ellenőriztek.
 Megkérdezték, hogy hova, merre, miért, kivel, meddig, aztán elköszöntek. (Mert, ugye, minden rendben volt... a tetovált ugyanis nem jelenti azt is, hogy drogos, csempész, bűnöző, stb)
 Viszont most már biztos forrásból tudom, hogy a 2 karton cigi, amit Dominiknek viszek nem több a megengedettnél. :P
 Ja, és a legjobbat nem is mondtam! Meglett a fülhallgatóm is, szóval végre tudok zenét hallgatni a gépről is. (A telefon fülese eddig megvolt...)