Március 28-án van a születésnapom. A téli klub- turné szezon általában március végéig tart, így igen nagy esélyem van, hogy az úton érjen az ünnep.
Tavaly, 2011-ben a Paganfest március 27-én ért véget, így az utolsó bulinap után, éjfél elmúltával kezdhettem (volna) ünnepelni. A turné végi elszámolások elkészültével mindenki felköszöntött, aztán indultam a reptérre, és onnan haza.
Budapesten nem várt senki. A családommal csak telefonon tudtam beszélni. Emlékszem, délután elmentem tetováltani, aztán haza az üres lakásba. Életem egyik legrosszabb napjaként tartom számon azt a napot. Azt mondják a lányok egyébként is inkább depressziósak a születésnapjukon. Hát, azon a napon én is határozottan az voltam.
2012-ben még bőven tartott a turné, amikor elérkezett március 28-a. A tavalyiból okulva már előre tartottam tőle, hogy milyen lelki állapotban fogom átvészelni.
Általában igyekszem nem sokat lelkizni, amikor távol vagyok. Nem gondolok TÚL SOKAT a családra és azokra a dolgokra, amikről lemaradok a munkám miatt. De azon a napon biztos voltam benne, hogy sokan fognak keresni, és nem voltam biztos benne, hogy nem lesz-e honvágyam.
A velem egy buszon utazó egyik zenekar, a Heidevolk tagjai már előre készültek. Olyan aranyosak voltak! Látszott rajtuk, hogy tényleg örülnek, hogy velem ünnepelhetnek. Már napokkal előtte szervezkedtek, a dolgok egy részét megosztották velem, de biztos voltam benne, hogy az nem minden.
A holland Haarlemben voltunk aznap. Az ajtónyitás előtt körülbelül 20 perccel megkért egy srác, hogy menjek hátra a backstage-be, mert valamit meg kell beszélnünk a következő utángyártással kapcsolatosan. A turné stáb jelentős része akkor köszöntött fel. Először. :) Happy Birthday éneklés, torta, egy képeslap, amit mindenki aláírt. Dekoráció, lufik, stb. Már akkor nagyon meg voltam hatva, ezeknek a dolgoknak a beszerzése nem olyan egyszerű, ha turnén vagy, és a napod szinte minden perce szigorú rend szerint van beosztva.
Tortázni nem volt időnk, mert mennem kellett dolgozni, de azért mindenkit körbepusziltam. :)
Aznapra új póló szállítmány érkezését vártam. A német székhelyű Print Palace céggel és az ott dolgozó 2 csajszival heti szinten beszélünk, e-mailezünk. A legtöbb zenekaromnak ők gyártanak. Ha a gyár közelében van bulink, el is szokták hozni az árut. Tudtam, hogy most is ez lesz. De a következő meglepetésre álmomban sem gondoltam volna.
Ők kettő darab, egész nagy, házi készítésű tortával érkeztek. Teljes meghatottság! Nem jutottam szóhoz. Oda-vissza 500 km-t vezettek. A póló dolog persze jó kis félrevezetés volt (kicsit csodálkoztam is, mert máskor ilyen távolságba már inkább futárral szokták küldeni a csomagokat, de ráfogtam arra, hogy imádják a Primordialt és biztosan még 1x szeretnék megnézni őket. :) ). És még aznap, vagy talán egy nappal korábban órákat bíbelődtek a torta sütögetéssel is!
A nap végén pedig jött az I-re a pont. Az én drága kis buszos társaim igazi szülenapi party helyszínt varázsoltak a buszból. Azt hiszem ezt nem is kell kommentálni, a képek magukért beszélnek.
Az este további része kellemes hangulatban telt, 3-ig iszogattam a többiekkel (akkor már volt, aki az asztalon aludt. :D), és elmentem aludni.
Mindez idő alatt (EGÉSZ NAP) érkeztek az sms-ek, e-mailek, facebook köszöntések. Több, mint 170 olyan ismerősöm és barátom volt, aki volt olyan kedves, és áldozott néhány percet a napjából, és vette az energiát néhány sor megírására. Megtiszteltetés!
Minden nap tudom, érzem, és tudatosan emlékeztetem magam arra, hogy milyen szerencsés vagyok. Rengeteg jó ember vesz körül, és osztja meg velem pozitív energiáját és jóindulatát, sokan támogatnak, rengeteg emberről tudom, hogy tűzön-vízen át velem lenne, ahogy én is velük. Viszont ezzel ilyen tömény mennyiségben, 24 óra leforgása alatt szembesülni szinte sokkoló és már-már szentimentálisan megható volt. Mindenkinek nagyon köszönöm! Nem lehetek elég hálás.
