Hello Kedves Mindenki,
már a Thrashfesten tolom, ma van az 5. nap. Jó ideje nem jelentkeztem, rengeteg dolog történt.
A Neckbreaker pl egy nappal hamarabb ért véget! Az utolsó bulit törölték, ami csak kb 4 nappal korábban derült ki. Persze a repülőt már nem lehetett áttenni, így egy napra Düsseldorfban ragadtam, Mike-kal, Daviddel, az egyik zenekarral egy szállodában. Eredetileg egy egész napos pihenést terveztem, de az utolsó buliban megtudtuk, hogy Essenben (40 perc vonattal Düsseldorfból) Vader és Gorgoroth buli lesz.... Szóval fél nap pihenés egy hatalmas buli kerekedett az egészből. Mikekal és Borissal (Legion Of The Damned fénytechnikus, Düsseldorfban lakik) mentünk. Ismertük a szervezőt (jegy megoldva).
Nem is tudom, mikor buliztam utoljára ilyen hatalmasat! Nem dolgoztam, nem vezettem, tudtam, hogy a turné hibátlanul befejezve... Kellemesen becsíptünk, ezer ismerőssel találkoztunk. Még ilyet! Sokat!
Másnap repülés haza. Nagyon vicces volt, egy teremben vártam a Dark Tranquillity fiúkkal. Nem tudtunk elszakadni. :)
Nem egészen 2,5 napot voltam otthon. Többet rohangáltam, jobban elfáradtam, mint a turnén. :)
Essenben kicsit meg is fáztam, szóval a hátam közepére sem kívántam a kapkodást, sem az újabb turnéra indulást. De ha menni kell... :)
A mostani turné egyébként a legrosszabbakból való. Tele primadonna, hisztis zenészekkel, technikai problémákkal, késéssel. Ezeket nem is akarom részletezni, a lényeg, hogy minden napot hibátlanul megcsinálunk, senkinek sem lehet egy szava sem. Meg egyébként is: nem lehet minden kör tele barátokkal és jó bulikkal. A szakmai kapcsolatokat így is begyűjtöm, bajom nem lehet, hamarosan megyek haza! Végre! :)
2011. november 29., kedd
2011. november 12., szombat
Neckbreakers Ball IV - Geiselwind
Hello Kedves Mindenki,
egy unalmas geiselwindi buli közben írok Nektek. Nem sok dolog történt velem, mióta utoljára írtam, de úgy vagyok vele, hogy ki tudja mikor lesz időm legközelebb mesélni, és, ahogy látom a reakciókat, azért vagytok páran, akik örülnek a híreknek.
Igen, most meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a leveleket és az sms-eket. Sajnálom, hogy szinte soha sem jut időm egyenként válaszolni, és így, egy nagy kollektív pusszantással tudom csak kifejezni, de tudjátok meg Mind, nagyon-nagyon köszönöm. Jó hallani az otthoni dolgokat, jó tudni, hogy megvagytok még. Már mindenki nagyon hiányzik...
Néhány napja fel is merült, hogy nem a Thrashfestet, hanem a Hatefestet fogom legközelebb csinálni. Ez azt jelentette volna, hogy 3 helyett 10 egész napot Magyarországon tölthettem volna. Már beleéltem magam, hogy mennyi emberrel fogok találkozni, hogy hazamegyek az Ősökhoz, kicsit kipihenem magam... erre tegnap kiderült, hogy mégis maradok a Thrashnél. Persze az legyen a legnagyobb bajom, hogy a Sepulturával KELL turnéra mennem... De azért sajnálom.
Ami még a napokban történt: egy héttel korábbra került a Suicide Girls premierem, nem tudom miért, de remélem jó oka van a dolognak. :D
Az idő egyre hidegebb, a kaja még mindig tűrhető, a társaság még mindig hibátlan.
Még nem is írtam a busz társaságomról!!
Most 3 busszal nyomulunk, ebból 2 singledecker (egy emeletes) és van egy doubledecker is, tehát 2 szintes. A duplán van 4 zenekar, és senki más. Az amolyan toxikáló-detoxikáló jelleggel üzemel, éjjel-nappal. :)
Az egyik szimplában utazik, az Eluveitie, egy technikusuk, David a tourmanager, Marci, Simon, Stijn. A másik szimplán van a Dark Tranquillity, 2 technikusuk, Dominik, Mike, Krisztián és én. Jó a hangulat a buszon is. A zenekar kifejezetten közvetlen, nagyon aranyosak szerintem örülnek is neki, hogy nem csak maguk vannak. Főleg a basszer Daniel és a szintis Martin vegyülnek. A 2 technikus pedig egyenesen zseniális. Mindketten nagyon viccesek, csinálják a műsort folyamatosan. :) Ők portugálok. (Na, ki tud mondani egy híres portugál zenekart?? Én csak egyet tudnék nagy hirtelen: Moonspell)
Mindketten a Moonspell állandó emberei, a hangtechnikus csávó a buszon szabad idejében most keveri a hamarosan megjelenő lemezt. Hallottam már pár számot, nagyon jó lesz! És, ha minden jól megy, a lemez megjelenést követő turnén magyar mörcsös lánnyal fognak dolgozni. :D:D:D
Mi hitte volna 6-7 éve?! Haha. Minden nap ámulok. :)
Jah, és, hogy Ti is ámuljatok, csináltam egy listát arról, hogy mi az, amit tanultam a turnék alatt. Amit sehol máshol nem tanultam volna, amit nem éltem volna át:
Közvetlenül felkelés után, (délben) mikróban melegített egy napos kínai kaját enni, melegítő nadrágban, és pizsama felsőben, a benzinkúton álló buszon, közben a Soilwork / DT basszer másnaposan mossa a fogát a fűben állva.
Az időt földrajzban mérni. (Mióta van rajtam ez a pulcsi? Milánó óta.)
Fedeles kávés pohárból sört inni, sprittal.
... meg egyébként is: Sprittal, kólával és Red Bullal mindent lehet keverni. Sőt, kell is.
Rengeteg nyelven mondani: Egészségedre.
Villával kenyeret vajazni, késsel kávét kevergetni.
A porcelán bögre és tányér, az üveg pohár, a fém evőeszköz... mind-mind kincs!
Mozgó buszon, 5 perc alatt tökéletes sminket varázsolni.
Maximum egy óra alatt egy hónapra bepakolni.
Bőröndből élni, koporsóban aludni.
Zuhany, hajmosással: 5 perc alatt. Hideg vízben is.
Majdnem minden európai bankjegyet elölről hátra, hátulról előre, sötétben is jól felismerni. Aprók: folyamatban.
Karácsonykor és szülinapokon olyan zenészek köszöntenek fel, akik lemezeit tiniként hallgattam....
:D
egy unalmas geiselwindi buli közben írok Nektek. Nem sok dolog történt velem, mióta utoljára írtam, de úgy vagyok vele, hogy ki tudja mikor lesz időm legközelebb mesélni, és, ahogy látom a reakciókat, azért vagytok páran, akik örülnek a híreknek.
Igen, most meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek a leveleket és az sms-eket. Sajnálom, hogy szinte soha sem jut időm egyenként válaszolni, és így, egy nagy kollektív pusszantással tudom csak kifejezni, de tudjátok meg Mind, nagyon-nagyon köszönöm. Jó hallani az otthoni dolgokat, jó tudni, hogy megvagytok még. Már mindenki nagyon hiányzik...
Néhány napja fel is merült, hogy nem a Thrashfestet, hanem a Hatefestet fogom legközelebb csinálni. Ez azt jelentette volna, hogy 3 helyett 10 egész napot Magyarországon tölthettem volna. Már beleéltem magam, hogy mennyi emberrel fogok találkozni, hogy hazamegyek az Ősökhoz, kicsit kipihenem magam... erre tegnap kiderült, hogy mégis maradok a Thrashnél. Persze az legyen a legnagyobb bajom, hogy a Sepulturával KELL turnéra mennem... De azért sajnálom.
Ami még a napokban történt: egy héttel korábbra került a Suicide Girls premierem, nem tudom miért, de remélem jó oka van a dolognak. :D
Az idő egyre hidegebb, a kaja még mindig tűrhető, a társaság még mindig hibátlan.
Még nem is írtam a busz társaságomról!!
Most 3 busszal nyomulunk, ebból 2 singledecker (egy emeletes) és van egy doubledecker is, tehát 2 szintes. A duplán van 4 zenekar, és senki más. Az amolyan toxikáló-detoxikáló jelleggel üzemel, éjjel-nappal. :)
Az egyik szimplában utazik, az Eluveitie, egy technikusuk, David a tourmanager, Marci, Simon, Stijn. A másik szimplán van a Dark Tranquillity, 2 technikusuk, Dominik, Mike, Krisztián és én. Jó a hangulat a buszon is. A zenekar kifejezetten közvetlen, nagyon aranyosak szerintem örülnek is neki, hogy nem csak maguk vannak. Főleg a basszer Daniel és a szintis Martin vegyülnek. A 2 technikus pedig egyenesen zseniális. Mindketten nagyon viccesek, csinálják a műsort folyamatosan. :) Ők portugálok. (Na, ki tud mondani egy híres portugál zenekart?? Én csak egyet tudnék nagy hirtelen: Moonspell)
Mindketten a Moonspell állandó emberei, a hangtechnikus csávó a buszon szabad idejében most keveri a hamarosan megjelenő lemezt. Hallottam már pár számot, nagyon jó lesz! És, ha minden jól megy, a lemez megjelenést követő turnén magyar mörcsös lánnyal fognak dolgozni. :D:D:D
Mi hitte volna 6-7 éve?! Haha. Minden nap ámulok. :)
Jah, és, hogy Ti is ámuljatok, csináltam egy listát arról, hogy mi az, amit tanultam a turnék alatt. Amit sehol máshol nem tanultam volna, amit nem éltem volna át:
Közvetlenül felkelés után, (délben) mikróban melegített egy napos kínai kaját enni, melegítő nadrágban, és pizsama felsőben, a benzinkúton álló buszon, közben a Soilwork / DT basszer másnaposan mossa a fogát a fűben állva.
Az időt földrajzban mérni. (Mióta van rajtam ez a pulcsi? Milánó óta.)
Fedeles kávés pohárból sört inni, sprittal.
... meg egyébként is: Sprittal, kólával és Red Bullal mindent lehet keverni. Sőt, kell is.
Rengeteg nyelven mondani: Egészségedre.
Villával kenyeret vajazni, késsel kávét kevergetni.
A porcelán bögre és tányér, az üveg pohár, a fém evőeszköz... mind-mind kincs!
Mozgó buszon, 5 perc alatt tökéletes sminket varázsolni.
Maximum egy óra alatt egy hónapra bepakolni.
Bőröndből élni, koporsóban aludni.
Zuhany, hajmosással: 5 perc alatt. Hideg vízben is.
Majdnem minden európai bankjegyet elölről hátra, hátulról előre, sötétben is jól felismerni. Aprók: folyamatban.
Karácsonykor és szülinapokon olyan zenészek köszöntenek fel, akik lemezeit tiniként hallgattam....
:D
2011. november 9., szerda
Neckbreakers Ball IV - Saarbrücken
Nagy Pusszantás Saarbrückenből,
az előző alkalommal megtanultuk a fogalmat, Tour- mama. Hát most itt a következő lecke: Merch- olasz módra.
Mert olaszorsazágban a merch sem ugyanaz.
Első eset: Fizetsz, hogy árulhass. Nem keveset. Közben a forgalmat a koncert helyszíne előtt sorakozó póló hamisítók gyengítik, akik, mint egy vásárban, rendesen sátorral érkeznek a helyszínre (és valószínűleg kb annyit fizetnek a szervezőnek, mint a turné, ha éppen nem a szervező emberei...).
Második eset: A helynek megvannak a saját emberei, akik árulnak. Persze, ez sem olcsó. Reggel jönnek a hely emberei, közösen megszámoljátok az árut, este visszaadják és kifizetik kb azeredeti ár 65%-át, mert ugye ÁFA, munkadíj... Jah, és a hamisítók sem hiányoznak a képletből.
Bolognában általában egy szép kerek számmal meg lehet venni a helyieket (meg persze pár póló az embereinek...), de most Milánóban voltunk. Néhány ritka esetről hallottam, amikor a turné úgy döntött, inkább nem árulnak semmit, vagy olyat, hogy a hamisítók mellett, traierről árultak. Hát, mi egyiket sem csináltuk, szépen hagytuk a helyieket dolgozni. Szóval volt egy nap pihenőm. A reggeli és az esti kb 2-3 órát leszámítva. Nagyon jól telt. Kicsit berúgtam, délután aludtam, este Mike-kal és Jarkoval (Korpiklaani énekes), és Bettinával (Jarko felesége, Milanóban lakik) buliztunk.
Másnap Klagenfurt. A hely nagyon jó volt, a meló elment. Ott meg Pete, az Ensiferum énekese látogatott meg minket (ő ott él, mióta elvett egy osztrák lányt. :)).
A hangulatom nagyon jó. Talán jobb is, mint az előző turné alatt. Nincs bűntudatom, hogy valakit egyedül hagytam. Nagyon jó a társaság. Annyit nevetünk, mint nem is tudom mikor. Egyik reggel (mikor már kb 10 perce kacagtunk mindenféle agyatlan dolgon) Simon oda is jött, hogy mi az a vidámság, reggel nem illik. :D
Nem vagyok beteg, rendesen eszem :D (Anyának)
Az idő elég jó. Persze esténként néha már csípős, de loadodni még mindig pulcsiban szoktam (persze ki is melegszem tőle)
JAHH, Londont ki ne hagyjam!!! Krisztián és Viki meglátogattak. Mint mindig: házi hazai ízek, sok mosoly. Köszönöm. :D És megkaptam a világ legjobb pólóját:
Queen Of The Fucking World
Egyébként túl vagyunk a tour felén. Várom, hogy otthon legyünk. Kanapé, konyha, ágy, NEM műanyag pohár és evőeszközök... Jajj, de jó lesz. :D
Már ennyi voltam. Még jelentkezem.
Pussz Mindenkinek
az előző alkalommal megtanultuk a fogalmat, Tour- mama. Hát most itt a következő lecke: Merch- olasz módra.
Mert olaszorsazágban a merch sem ugyanaz.
Első eset: Fizetsz, hogy árulhass. Nem keveset. Közben a forgalmat a koncert helyszíne előtt sorakozó póló hamisítók gyengítik, akik, mint egy vásárban, rendesen sátorral érkeznek a helyszínre (és valószínűleg kb annyit fizetnek a szervezőnek, mint a turné, ha éppen nem a szervező emberei...).
Második eset: A helynek megvannak a saját emberei, akik árulnak. Persze, ez sem olcsó. Reggel jönnek a hely emberei, közösen megszámoljátok az árut, este visszaadják és kifizetik kb azeredeti ár 65%-át, mert ugye ÁFA, munkadíj... Jah, és a hamisítók sem hiányoznak a képletből.
Bolognában általában egy szép kerek számmal meg lehet venni a helyieket (meg persze pár póló az embereinek...), de most Milánóban voltunk. Néhány ritka esetről hallottam, amikor a turné úgy döntött, inkább nem árulnak semmit, vagy olyat, hogy a hamisítók mellett, traierről árultak. Hát, mi egyiket sem csináltuk, szépen hagytuk a helyieket dolgozni. Szóval volt egy nap pihenőm. A reggeli és az esti kb 2-3 órát leszámítva. Nagyon jól telt. Kicsit berúgtam, délután aludtam, este Mike-kal és Jarkoval (Korpiklaani énekes), és Bettinával (Jarko felesége, Milanóban lakik) buliztunk.
Másnap Klagenfurt. A hely nagyon jó volt, a meló elment. Ott meg Pete, az Ensiferum énekese látogatott meg minket (ő ott él, mióta elvett egy osztrák lányt. :)).
A hangulatom nagyon jó. Talán jobb is, mint az előző turné alatt. Nincs bűntudatom, hogy valakit egyedül hagytam. Nagyon jó a társaság. Annyit nevetünk, mint nem is tudom mikor. Egyik reggel (mikor már kb 10 perce kacagtunk mindenféle agyatlan dolgon) Simon oda is jött, hogy mi az a vidámság, reggel nem illik. :D
Nem vagyok beteg, rendesen eszem :D (Anyának)
Az idő elég jó. Persze esténként néha már csípős, de loadodni még mindig pulcsiban szoktam (persze ki is melegszem tőle)
JAHH, Londont ki ne hagyjam!!! Krisztián és Viki meglátogattak. Mint mindig: házi hazai ízek, sok mosoly. Köszönöm. :D És megkaptam a világ legjobb pólóját:
Queen Of The Fucking World
Egyébként túl vagyunk a tour felén. Várom, hogy otthon legyünk. Kanapé, konyha, ágy, NEM műanyag pohár és evőeszközök... Jajj, de jó lesz. :D
Már ennyi voltam. Még jelentkezem.
Pussz Mindenkinek
2011. november 2., szerda
Neckbreakers Ball IV - Ljubljana
Tour-mama:
Olyan lány, aki sokat van úton. Senkinek sem "célpont", mindenki tudja, hogy minden helyzetben számíthat rá: leveszi a cipődet, ha részegen zuhansz az ágyadba, gyógyszert ad, ha beteg vagy, mindenkit meghallgat, este rendet tesz a buszon... egy szóval tour-mama.
Ezen a turnén rám (is) ragadt ez a név. A fenti dolgok miatt büszke is vagyok rá (ráadásul rögtön 44 idióta gyerekem lett), de azért jelenti ez azt is, hogy annyit vagyunk úton, hogy már itt is kialakult egy családom.
Mindegy is.
Jó a csapat most is, egy-két összezördülést leszámítva minden remek. A kaja eddig mindenhol elment, vagy jó volt. Csináltam pár képet is. (még az előző turné végével is tartozom), de a buszon maradt a fényképezőm, szerintem holnap, Milánóban lesz időm feltölteni őket.
A hangulatom egyébként egészen jó. Már annyira belejöttem a melóba, hogy szinte nem is érzem, ahogy elszállnak a napok. Megyünk előre, megállás nélkül. A holtponton túl pedig már nem számít, hogy mennyi van mögötted és mit kell még megtenni.
Tegnap konfirmáltak egy új turnét. Most úgy tűnik, hogy a NBB után otthon leszek 3 napot, aztán Thrashfest, 24 nap, 24 buli. December 19-én érek haza, a legnagyobb őrületben igyekszem elintézni a karácsonyt és még egy csomó hivatalos dolgot. Egy kis pihi, (dec. 26 Rock Karácsony: KÖTELEZŐ), december 27-én egy kis Depi-Ossian, még egy hét pihenés, és 11 nap alatt 11 buli a Grand Magussal (és még 4 másik zenekarral). Rekord: január végén 2 hét munka nélkül!! Február és március: 2 nagy turné egymás után, szintén 3 nap szünettel közöttük. Szóval március végéig ismét elfoglalt vagyok. Nem is olyan rossz. A januári 2 hétben német nyelvtanfolyamot tervezek, szerintem annyi idő alatt ismét jó szintre tudom rángatni a passzív tudást. :)
Nem is írtam még a budapesti buliról! Pedig nagyon jó volt. Sajnos nem eladásilag... Voltam otthon (megöntöztem a virágokat, kiürítettem a postaládát), zuhanyoztam a fürdőszobámban (!!!!!) és mentem vissza a 202-be. Emberként. Hihetetlen! :) Az este vége felé tesóm és unokatesóm is megjelent. Kipletykáltuk magunkat, kaptam hazai sütit, megölelgettük egymást, és mentek haza. Ez rengeteget számít. Tudni, hogy honnan jössz. Persze, rengeteget gondolok az otthoniakra, de, ha mindig csak gondolsz és gondolsz és közben folyamatos a rohanás és kapkodás, és 24 munkanap, napi 16 munkaórával... szóval néha jó tapasztalni is. Tesómmal csináltunk egy képet. Tipikus fényképezzük le magunkat. Szar fények, idióta árnyék itt-ott, kicsit csálé. De olyan szuper élet-íze van, hogy be is állítottam a telefonomon háttér képnek. :)
Hamarosan ismét jelentkezem a képekkel. Addig is egyetek túró-rudit helyettem is. Millió puszi.
Ave,
Anita
Olyan lány, aki sokat van úton. Senkinek sem "célpont", mindenki tudja, hogy minden helyzetben számíthat rá: leveszi a cipődet, ha részegen zuhansz az ágyadba, gyógyszert ad, ha beteg vagy, mindenkit meghallgat, este rendet tesz a buszon... egy szóval tour-mama.
Ezen a turnén rám (is) ragadt ez a név. A fenti dolgok miatt büszke is vagyok rá (ráadásul rögtön 44 idióta gyerekem lett), de azért jelenti ez azt is, hogy annyit vagyunk úton, hogy már itt is kialakult egy családom.
Mindegy is.
Jó a csapat most is, egy-két összezördülést leszámítva minden remek. A kaja eddig mindenhol elment, vagy jó volt. Csináltam pár képet is. (még az előző turné végével is tartozom), de a buszon maradt a fényképezőm, szerintem holnap, Milánóban lesz időm feltölteni őket.
A hangulatom egyébként egészen jó. Már annyira belejöttem a melóba, hogy szinte nem is érzem, ahogy elszállnak a napok. Megyünk előre, megállás nélkül. A holtponton túl pedig már nem számít, hogy mennyi van mögötted és mit kell még megtenni.
Tegnap konfirmáltak egy új turnét. Most úgy tűnik, hogy a NBB után otthon leszek 3 napot, aztán Thrashfest, 24 nap, 24 buli. December 19-én érek haza, a legnagyobb őrületben igyekszem elintézni a karácsonyt és még egy csomó hivatalos dolgot. Egy kis pihi, (dec. 26 Rock Karácsony: KÖTELEZŐ), december 27-én egy kis Depi-Ossian, még egy hét pihenés, és 11 nap alatt 11 buli a Grand Magussal (és még 4 másik zenekarral). Rekord: január végén 2 hét munka nélkül!! Február és március: 2 nagy turné egymás után, szintén 3 nap szünettel közöttük. Szóval március végéig ismét elfoglalt vagyok. Nem is olyan rossz. A januári 2 hétben német nyelvtanfolyamot tervezek, szerintem annyi idő alatt ismét jó szintre tudom rángatni a passzív tudást. :)
Nem is írtam még a budapesti buliról! Pedig nagyon jó volt. Sajnos nem eladásilag... Voltam otthon (megöntöztem a virágokat, kiürítettem a postaládát), zuhanyoztam a fürdőszobámban (!!!!!) és mentem vissza a 202-be. Emberként. Hihetetlen! :) Az este vége felé tesóm és unokatesóm is megjelent. Kipletykáltuk magunkat, kaptam hazai sütit, megölelgettük egymást, és mentek haza. Ez rengeteget számít. Tudni, hogy honnan jössz. Persze, rengeteget gondolok az otthoniakra, de, ha mindig csak gondolsz és gondolsz és közben folyamatos a rohanás és kapkodás, és 24 munkanap, napi 16 munkaórával... szóval néha jó tapasztalni is. Tesómmal csináltunk egy képet. Tipikus fényképezzük le magunkat. Szar fények, idióta árnyék itt-ott, kicsit csálé. De olyan szuper élet-íze van, hogy be is állítottam a telefonomon háttér képnek. :)
Hamarosan ismét jelentkezem a képekkel. Addig is egyetek túró-rudit helyettem is. Millió puszi.
Ave,
Anita
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)