Nem is tudom mikor hagytam ki utoljára ennyi időt a naplózással. Pedig tudom, hogy többen is követitek, és nem is múlik el nap, hogy ne gondoljak a legfontosabbakra, mert iszonyatosan hiányzik mindenki, de mostanában olyan jól esett kicsit leszarni a dolgokat. :P Bocsánat. :)
Viszont, hogy ma ismét Ljubljanában vagyok, és dolgom sem nagyon van, gondoltam felveszem a fonalat, hamarosan sűrű időszak következik, bele kell lendülnöm. :)
A Thrashfestet sikerült átvészelni. A végére már nagyon ki voltam merülve, de a végére még sikerült még egy nagy hajrát dobni és mindenki boldogan távozott. Gyakorlatilag mind az 5 zenekar kijelentette, hogy, amikor Európába jönnek, nagy szeretettel várnak a csapatban, szóval megérte a szenvedést.
Bécsben fejeztük be. Jó buli volt. Sok magyar ismerős, haver és igaz barát. Kocsival mentünk haza. Szeptember óta azt az utat vártam. Haza! Nem is igazán tudom leírni azt az önfeledt, felszabadult érzést, amit akkor éreztem. 4 turné, egyben, mindenhol minden tökéletesen rendben volt, minden zenekar elégetett volt, és... utaztam karácsonyozni. 2 hét szabadság. Barátok, akiket hónapok óta nem láttam, csak a havi 1-2 napban hívtam őket lelkesen, olyanokhoz, akikre Pesten csak havi 1-2 órám volt, és persze a szüleimhez, akiket augusztus és december között csak párszor láttam, mikor skypon beszéltünk.
Az ünnepek nagyon gyorsan elteltek, 2 hét alatt kellett annyi civil életet élnem, mint mások augusztus és december között. :)
Január 4-e óta ismét úton vagyok. 11 napot töltöttem egy nightlineren, egy 5 zenekaros körrel (Grand Magus, Bullet, Steelwing, Skull Fist, Vanderbuyst), mind az 5 zenekarnak én dolgoztam. Elég húzós volt, de volt már rosszabb is. :)
Amikor annak vége lett a fenti felsorolás utolsó 3 zenekara tovább indult egy kisbuszos túrára. Kis busz, kis klubok, kis nézőszámok, kis költségvetés. Szerencsére a munka sem sok. :D
A mörcs mellett minden nap én számolok el a helyiekkel és én csinálom a turné pénzügyeket. Ebben láttam a nagy lehetőséget. Csak azért vállaltam el ezt a kört (amiről nem is nagyon szeretnék írni, mert csak rosszat tudnék, és az általam eddig végzett munkák mellett inkább le sem írom "visszafejlődésem" történetét), mert bízom benne, hogy be tudom bizonyítani, más feladatkörben is meg tudom állni a helyem. Így több lehetőségem lenne továbblépni.
Ez a turné szerencsére 4 nap múlva véget ér. Nem hittem, hogy ez valaha be fog következni. :D Egy utazónap és egy otthoni rohangáló nap után már indulok is Hamburgba a Full Of Hate előkészítő napjára. Cannibal Corpse, Behemoth, Legion Of The Damned a nagy nevek. Vissza a középvonalba! Végre. A Canniballal leszek egy buszon. Jajjdejó! :)
Egészségügyileg megvagyok. Betegeskedem, de nem meglepő. Hideg van. Sokszor a szállások, alvó helyek is hidegek. Tizenketten ülünk órákat összezárva egy buszban. Volt pár nap, amikor nagyon rosszul voltam, viszont most már csak megfázás szinten mozgok, szerencsére.
Emberileg tökéletes minden. Alakul a meló (jah, 4,5 év után megszűntem Hammer Anita lenni, február elseje óta a saját cégem főállású ügyvezetője vagyok. Jó is és rossz is. De mindenképpen fejlődés). Alakul a magánélet. Nagyon. Nem nagyon szoktam privát dolgokat (mármint ennyire privátot leírni ide), de most azért leírom, hogy bepasiztam és nagyon boldog vagyok. Magyar, ismeri a turné életet, kedves és még sorolhatnám estig. :)
Hogy mi van még? Hát, mindenki nagyon hiányzik. Várom, hogy március első hetében mehessek Dombóvárra. Egy kis pesti bulizást is szeretnék az ottaniakkal. Hazai kaját, túró rudit, napsütést. :)
Sok puszi! :-*
