Hell-o Kedves Mindenkim,
már 6 napja vagyok úton, gyakorlatilag a hetedik bulit nyomjuk. Sajnos eddig nem nagyon volt időm írni (vagyis hogy egyáltalán nem), már fel is adtam a reményt, hogy esetleg írásban is tudósíthatok a 2011-es Pagangfestről.
Viszont az a kivételes helyzet állt elő, hogy éppen gyenge napunk van, és net sincs (így otthonra nem tudok dolgozni, viszont jegyzettömbbe tudok írni Nektek, amit majd feltöltök valamikor)
Szóval itt egy 7 napról szóló gyorsjelentés... Ha pedig felszívódnék ismét, nézegessétek a https://picasaweb.google.com/kasler.anita oldalt, oda igyekszem gyakran töltögetni a képeimet. (2 zenekarom managere miatt a standról mindenképpen kell fotóznom...)
Kezdem hát az elején... Mint a mesében: Egyszer volt, hol nem volt. És mégis!
Szerintem évekig fogom hallgatni a többiektől, hogy az a bizonyos 2011-es Pagan!! Ugyanis lekéstem a turné elejét. Haha. Nem is, csak kicsit! A lényeg, hogy egy kellemesen átmulatott éjszaka után 7:20-kor sikerült felébrednem, a buszom pedig 7:00-kor indult.
Telefonálgatás, intézkedés (még bódult röhögések) után sikerült kitalálni, hogy vonattal megyek (a részeg ember szerencséje, hogy csak Bécsig kellett eljutnom), így csak 1 órát késtem a get in-hez képest.
4 zenekarom van (Varg, Arafel, Korpiklaani és a turnémörcs), Vivi (akivel otthon is együtt dolgozom) kapott 3-at. Az első nap olyan mennyiségű árúval nyitottam, hogy egy trailer túlsúlyosan csak ez én dolgaimmal volt tele (és most nem a smink készletemre gondolok).
Az első 2 nap nagyon erős volt, még turné közepén is nehezen tudtam volna lépést tartani a tömeggel, így viszont esélyem sem volt. Csak árultam, és árultam, a szükséges adminisztrációt papíron végeztem el, szerencsére minden rendben volt.
A harmadik napon végre egy kicsit szusszantunk, így sikerült minden szükséges excell elkészítenem, mindent rögzítettem.
Olyannyira fellélegeztem, hogy fél 6-ig le sem feküdtem. Kissé bemulattunk, de nem volt vészes. Megvettem a turné első tetováló magazinját. Azt mindig veszek, ha már nem dohányzom, valamire nekem is költenem kell... :) Az a vicces, hogy sok helyen még azok a magazinok vannak kirakva, amiket az előző turnén már megvettem. Úgy tűnik 3,5 hét otthon tényleg nem sok.
Vissza a buszos bulira: A tavalyi Paganfesten is én voltam a Varg srácok embere, utána Metalfesten és Rockmaratonon is dolgoztunk együtt, így lehet mondani, hogy nagyon közeli barátok vagyunk. Folyamatos skypeolással és e-mailezéssel szoktuk tudósítani egymást a körülöttünk zajló eseményeiről, viszont nekik most jelent meg az új lemezük (elég elfoglaltak voltak) és nálam sem nagyon volt megállás, így egy ideje már nem tudtunk semmit egymásról. Szóval Philippel, Timoval és Sille-vel átbeszélgettük az éjszakát (a többiek kihaltak időközben).
Másnap nagyon jó hangulatban és nagyon jó fizikai állapotban ébredtem. Szerencsére nem volt semmi bajom, indulhatott a napi mókuskerék. Get in- load in- póló számolás - rendezés- ajtó nyitás, stb.
A napok egyébként nem csak erről szólnak.
Minden nap volt valami olyan extra, ami nem része a szokásos menetrendnek, így elég nehezen tudom utolérni magam. Például a második éjszaka megrogyasztottunk egy trailert (túlsúlyos volt az is, el is törött). Az volt a nagy szerencsénk, hogy nem szabadult el az autópályán, a sofőr pedig azonnal észlelte a hibát.
Szóval most eggyel kevesebb trailerünk van (javítják még azt a bizonyosat...), nehezen férünk el, többet kell megmozgatni, mint alapból kellene. Ami még ront a helyzetemen, hogy Vivi még egy félig pakolt dobozt sem bír el (én nem tudom, hogy hogy tud így élni... fél literes üvegből nem is tud inni?! Na mindegy), így naponta kétszer loadolok egyedül. A kezem már bedurrant (általában a 10. napig szokta bírni), remélem valamelyik nap ki tudok küldeni valakit venni egy csuklómerevítőt, mert legalább éjjel jó lenne használni. Az enyémet persze otthon hagytam, azt is tudom, hogy hol van... A gépelés, ujj mozgatás nagyon nehezemre esik, kézzel írni nem megy sokat egyszerre...
No, de nem panaszkodom. Nem basztat senki, minden zenekarom nagggyon elégedett, sorra kapom a dicséreteket, a jó híreket. Merch fronton. Otthon gázok vannak a melóban, de azért remélem még lesz hova visszamennem, ha hazaértem. Ha nem... megoldom azt is.
Ami igazán bánt az otthoni témában, hogy nem is bánt igazán semmi. Tudom, hogy most aztán nagyon kellene hajtanom és igyekeznem, és azon aggódni, hogy mi is lesz... De olyan sok pozitív dolog ért a mostani turnén (is), hogy bízom a legjobbakban, és a sorsban. (Bocs, drága Édesanyám, de én még hiszek abban, hogy csak erre is építhetek :D)
Persze jobb nekem is, ha van otthon is tennivalóm, így nem fogok semmi hülyeséget csinálni, de nem fogom magam hülyének nézni sem.
Ami az általános dolgokat illeti, eddig minden nap ehető volt a kaja (volt ahol kifejezetten jó...), mindenhol tudtam zuhanyozni. Jó a buszunk. Jó az ágyam (igaz, Nick Barker szomszédjaként egy kis horkolással számolnom kell). Jó a sofőrünk, szépen vezet. Van fűtés az ágyakban (igaz, konnektor nincs). Alsó ágy jutott nekem (jobban szeretem, mert ha az oldalára borulna a busz, nem esnék akkorát, bár ne adja a jó ég). Ablakom nincs. (úgyis mindig azt szoktam mondani, hogy csak a koporsóban fogok pihenni, hát ez most majdnem olyan is)
A crew most is jó. Egy fiú kivételével már mindenkivel turnéztam (igaz Nick zenész volt a korábbin) Aki nem tudja kiről beszélek (és rocker) az szégyellje magát, aki nem tudja, hogy kiről beszélek és nem rocker (tehát a szüleim) azoknak mondom, hogy a bácsi már sokat letett az asztalra, mondhatni egy élő legenda. Tessék kiguglizni. :D Konfrontáció csak egyszer fordult elő, éppen Nick és Vivi között. Én az Óriásnak adtam igazat, kifejezetten jól esett, amit gondolt a dolgokról.
A koncert helyszínt eddig csak egyszer hagytam el, Hamburgban, akkor kiugrottam a Saturnba, ami egy sarokra van.
Holnap és az azt követő 3 napban 2 másik zenekar is beugrik vendégnek (velük is voltam már turnén) így délután 2-től éjjel 1-ig lesznek vevőink, már 9kor bent kell lennünk a helyen, szóval nem lesz egyszerű. Hosszú és fárasztó napok mindenkinek.
Ha addig le nem betegszem (fáj a torkom), vasárnap előre megfontolt módon, különös kegyetlenséggel be fogunk rúgni az arcokkal...
Azt hiszem nagyjából mindent leírtam. Kicsit fáradt vagyok, így nem sok egyéb dolog jut eszembe. Épp a turné eleji mélypontot élem, szóval inkább nézem a Korpit (már őt játszanak, totál kész vannal, szóval elég szórakoztató), mielőtt elkezdenék panaszkodni.
Mindenki nagyon hiányzik, sok puszi Nektek. Vigyázzatok magatokra és március 22-ére ne csináljatok programot. Mindenkitől túrórudit kérek! :D:D
A
