Kedves Nagyon Elhanyagolt Naplóm....
Őrület van, és kapkodás. Vagy nincs net... Most éppen képeket rendezek, azokat megosztom Veled, aztán elhúzok! Pólót hajtogatni... :-)
Egyébként még élek. Még 1 hét, és otthon leszek. Tudnám még folytatni, de azért jó lesz asztalnál enni és zuhanyzás után papucsot húzni, nem cipőt! :P
A képek:
London
Rennes
Párizs
Prága
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 21., kedd
Ismét itt vagyok...
Ezer éve nem írtam. Pontosan annyi ezer éve, mióta elkezdődött a valódi turné élet. Hamburgban, 4 nap után elkezdtem pótolni a lemaradást, de mennem kellett, és azta csak halmozódik a mesélnivaló.
Időközben sikerült felvennem a ritmst, és rá kell jönnöm, hogy 1-2 érdekes mozzanat kivételével ismét csak minden napot nagyon hamar le lehetne írni. (Felkeltem, dolgoztam, buliztam, lefeküdtem, vagy felkeltem, dolgoztam és lefeküdtem)... ezért, és azért, hogy tudjatok is rólam, de ne halmozódjon a lemaradásom, úgy döntöttem, hogy megosztom veletek azt, amit Hamburgban írtam, és mesélek még pár dolgot, ami érdekes lehet.
2010.09.14, Hamburg
Tegnap jól megkaptam, hogy eltűntem az éterből... Hát igen.
Gyakorlatilag teljesen túléltünk 4 napot és közeleg az ötödik vége is. Most kezdek egyenesbe jönni. Ha lenne net, most is lenne mit tennem. De nincs, szóval gondoltam mesélek egy csöppet. Majd valamikor feltöltöm.
Nézem a passom hátulján a dátumokat, próbálom felidézni, hogy mi is történt. Térben is időben egyébként már elég nehezen találom a helyem. Szinte folyamatosan a passt kell néznem, hogy rájöjjek hanyadika van, melyik városban is vagyunk éppen. Pedig eddig csak olyan helyen jártunk, ahol már voltam több-kevesebb alkalommal.
Münchenben akadtam el. Az árut, amit ellenőriznem kellett, átpakolni, hajtogatni (egyébként több, mint 1000 pólóról van szó) 16:30 után kaptam meg. Az ajtókat 18:00-kor nyitották. Szóval, azt hiszem, ez szinte mindent elmond arról, hogy hány alkalommal sikerült leülnöm, vagy hogy mennyit tudtam vacsorázni. De mindent együttvéve sikeres volt a délután.
Ezt sajnos nem mondhatom el a mellettem dolgozó csajról. A nap elején még büszkén mesélte, hogy így, meg úgy szokta csinálni a dolgait, viszont a totális káosz közepén szinte sírva kért tanácsot, hogy hogyan kezelem a nagy mennyiségű árut.
Egyébként is fura volt a felosztás, mert, eredetileg a Swashbuckle-t és a Twilight of The Gods-ot kaptam, a Heidenfest cuccok mellé, de a délután folyamán kiderült, hogy a Swash srácok nem akarják átadni az árujukat senkinek. A Twilighnak pedig csak 1 pólója és néhány (7 féle) CD-ja volt. ÓÓÓÓ, mekkora király...
Meló után gyakorlatilag minden szó nélkül elhúztam zuhanyozni, aludni.
Passz nézés, kitalálom hova mentünk.... :-)
LIPCSE! Hát persze.
Ensiferumék már a koncert alatt is elégedetlenek voltak a csajjal (ezentúl csak Nasha...), a végén sajnos kiderült, hogy nagyon rossz eladás mellett lett egy minimális hiányuk is.
A nagyobb elégedetlenség elkerülése érdekében átadtam a Bathory srácokat Nashának, hozzám kerültek a Vikingek. 18 doboz áru kellett (volna) átszámolnom, rendszereznem, a szükséges minimum mennyiséget hajtogatnom. Nem meglepő, nem sikerült. A koncert alatt Kristóf segítsége mellett kipakoltam az árut, és elkezdtem hajtogatni.
Igaz, hogy a hely, ahol voltunk (Hellraiser) nem túl nagy, mégis mindig nagyon erős fogyásokat produkál. A buli alatt megérkezett Astrid, szívemnek nagyon kedves német barátnőm. Már a Paganfesten is rengeteg alkalommal segített nekem, amikor meglátogatta az utazó állatkertet (, ha már a cikrusz foglalt...). Nélküle most sem végeztem volna.
A koncert után aznap második alkalommal kellett átpakolnom a trailert. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy Nasha mindig úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen.
Az este végére úgy fájt a hátam, hogy nehéz lenne leírni...
2 után indultunk tovább, így a laza sörözés is fél 5 után ért véget.
Pass.
Berlin, Columbia Club.
Jó buli volt (kivéve, hogy a nézőtéren van a merch, a zajban nem érteni, mit akarnak.). Sajnos aznap is kénytelen voltam átpakolni az átkozott trailert, mert egy idióta zenekar összekavarta a dobozokat. Nem nagyon értették meg, hogy nekem néha buli közben, a sötétben, a hatalmas zseblámpámmal a kezemben, a dobozok tetején mászva kell nagyon gyorsan megtalálnom, ami kifogyott, tehát jó tudnom, hogy mi hol van. Ráadásul magukkal vitték a kulcsot, szóval a részeg zenészek utáni szaladgálás is megnövelte a pótlás idejét.
.
.
.
Na, ez az a rész, ahol megakadtam.
Már 10 napja vagyunk úton. A társaság összeszokott, szerencsére a mi buszunkon jó a hangulat. Ez nagyon sokat számít, elvégre gyakorlatilag együtt élünk. Együtt fekszünk, együtt kelünk, látjuk egymás gyűrött képét reggel, (együtt szagoljuk mindenki cipőjét, hihi).
A másik társaságban vannak széthúzó erők, de szerencsére velem mindenki kedves.
Mindenki figyel mindenkire, enni, inni visz a helyét elhagyni nem tudó gipsynek. Jaja, gipsy.
Egyik este (kissé vidám állapotban) megállapítottuk, hogy mi vagyunk az igazi cigányok. Utazunk egyik helyről a másikra, a kajáért zenélünk, a hátizsákunkból élünk (és nem mindg fürdünk...). Azóta a crew, a dolgozó nép csak gipsy. 8-an vagyunk. Én minden második nap kipezsgetek 1-1 magnéziumot a srácoknak, cserébe mindig van segítségem a pakolásnál, mindig van, aki leváltson, ha WC-re megyek és a stand nyitva.
Ja, egy kis vicces adalék. Frankfurtban, pakolás közben ment a gipsy-zés (hey, gipsy, add ide ezt meg azt, vigyázz gipsy, mozgasd a segged gppsy, stb) Már kb 10 perce pakoltunk, volt pár ember kint a trailernél, pár bent.. Nick Barker érkezett. Láttam az arcán az értetlenséget. Aztán végül csak kibökte... Miért van az, hogy ahova megyek, mindenhol csak gipsyk vannak...
Shymon, az egyik lengyel srác csak annyit mondott neki, azért mert minden gipsy őt követi, mert ő nekünk a gipsy king. Azóta büszkén viseli a címet, Hihi. :-D
A legtöbbet egyébkétn most is a régi ismerős lengyelekkel lógok. Még mindig nagyon kedvesek és segítőkészek.
Most egyébként London felé tartunk, de a közlekedés miatt elég szarul állunk, kapkodhatunk délután.
Ja, és, hogy milyen kicsi a világ! Hihetetlen. Épp az angol határátlépésre vártunk (van 3 amerikai a buszon, nekik sokáig tartott a papírmunka), mikor a buszparkolóban egy turné buszt vettünk észre. (és nem a mi második buszunk volt)
Épp a most szintén zajló Dimmu Borgir turné egyik busza volt, tele lengyel ismerősökkel, akik egyéblként a Behemoth crewba tartoznak. Szóval a gipsyk találkoztak a gipsykkel, a gipsy king meg a régi zenekarával. :D
Délután találkozom Krisztiánnal, azt nagyon várom. Jó lesz. Hoz nekem meglepetést!
Ja, és időközben igyekeztem pár fotót is csinálni, itt vannak:
München
Berlin
Aarchus
Saarbrucken
Utrecht
Időközben sikerült felvennem a ritmst, és rá kell jönnöm, hogy 1-2 érdekes mozzanat kivételével ismét csak minden napot nagyon hamar le lehetne írni. (Felkeltem, dolgoztam, buliztam, lefeküdtem, vagy felkeltem, dolgoztam és lefeküdtem)... ezért, és azért, hogy tudjatok is rólam, de ne halmozódjon a lemaradásom, úgy döntöttem, hogy megosztom veletek azt, amit Hamburgban írtam, és mesélek még pár dolgot, ami érdekes lehet.
2010.09.14, Hamburg
Tegnap jól megkaptam, hogy eltűntem az éterből... Hát igen.
Gyakorlatilag teljesen túléltünk 4 napot és közeleg az ötödik vége is. Most kezdek egyenesbe jönni. Ha lenne net, most is lenne mit tennem. De nincs, szóval gondoltam mesélek egy csöppet. Majd valamikor feltöltöm.
Nézem a passom hátulján a dátumokat, próbálom felidézni, hogy mi is történt. Térben is időben egyébként már elég nehezen találom a helyem. Szinte folyamatosan a passt kell néznem, hogy rájöjjek hanyadika van, melyik városban is vagyunk éppen. Pedig eddig csak olyan helyen jártunk, ahol már voltam több-kevesebb alkalommal.
Münchenben akadtam el. Az árut, amit ellenőriznem kellett, átpakolni, hajtogatni (egyébként több, mint 1000 pólóról van szó) 16:30 után kaptam meg. Az ajtókat 18:00-kor nyitották. Szóval, azt hiszem, ez szinte mindent elmond arról, hogy hány alkalommal sikerült leülnöm, vagy hogy mennyit tudtam vacsorázni. De mindent együttvéve sikeres volt a délután.
Ezt sajnos nem mondhatom el a mellettem dolgozó csajról. A nap elején még büszkén mesélte, hogy így, meg úgy szokta csinálni a dolgait, viszont a totális káosz közepén szinte sírva kért tanácsot, hogy hogyan kezelem a nagy mennyiségű árut.
Egyébként is fura volt a felosztás, mert, eredetileg a Swashbuckle-t és a Twilight of The Gods-ot kaptam, a Heidenfest cuccok mellé, de a délután folyamán kiderült, hogy a Swash srácok nem akarják átadni az árujukat senkinek. A Twilighnak pedig csak 1 pólója és néhány (7 féle) CD-ja volt. ÓÓÓÓ, mekkora király...
Meló után gyakorlatilag minden szó nélkül elhúztam zuhanyozni, aludni.
Passz nézés, kitalálom hova mentünk.... :-)
LIPCSE! Hát persze.
Ensiferumék már a koncert alatt is elégedetlenek voltak a csajjal (ezentúl csak Nasha...), a végén sajnos kiderült, hogy nagyon rossz eladás mellett lett egy minimális hiányuk is.
A nagyobb elégedetlenség elkerülése érdekében átadtam a Bathory srácokat Nashának, hozzám kerültek a Vikingek. 18 doboz áru kellett (volna) átszámolnom, rendszereznem, a szükséges minimum mennyiséget hajtogatnom. Nem meglepő, nem sikerült. A koncert alatt Kristóf segítsége mellett kipakoltam az árut, és elkezdtem hajtogatni.
Igaz, hogy a hely, ahol voltunk (Hellraiser) nem túl nagy, mégis mindig nagyon erős fogyásokat produkál. A buli alatt megérkezett Astrid, szívemnek nagyon kedves német barátnőm. Már a Paganfesten is rengeteg alkalommal segített nekem, amikor meglátogatta az utazó állatkertet (, ha már a cikrusz foglalt...). Nélküle most sem végeztem volna.
A koncert után aznap második alkalommal kellett átpakolnom a trailert. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy Nasha mindig úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen.
Az este végére úgy fájt a hátam, hogy nehéz lenne leírni...
2 után indultunk tovább, így a laza sörözés is fél 5 után ért véget.
Pass.
Berlin, Columbia Club.
Jó buli volt (kivéve, hogy a nézőtéren van a merch, a zajban nem érteni, mit akarnak.). Sajnos aznap is kénytelen voltam átpakolni az átkozott trailert, mert egy idióta zenekar összekavarta a dobozokat. Nem nagyon értették meg, hogy nekem néha buli közben, a sötétben, a hatalmas zseblámpámmal a kezemben, a dobozok tetején mászva kell nagyon gyorsan megtalálnom, ami kifogyott, tehát jó tudnom, hogy mi hol van. Ráadásul magukkal vitték a kulcsot, szóval a részeg zenészek utáni szaladgálás is megnövelte a pótlás idejét.
.
.
.
Na, ez az a rész, ahol megakadtam.
Már 10 napja vagyunk úton. A társaság összeszokott, szerencsére a mi buszunkon jó a hangulat. Ez nagyon sokat számít, elvégre gyakorlatilag együtt élünk. Együtt fekszünk, együtt kelünk, látjuk egymás gyűrött képét reggel, (együtt szagoljuk mindenki cipőjét, hihi).
A másik társaságban vannak széthúzó erők, de szerencsére velem mindenki kedves.
Mindenki figyel mindenkire, enni, inni visz a helyét elhagyni nem tudó gipsynek. Jaja, gipsy.
Egyik este (kissé vidám állapotban) megállapítottuk, hogy mi vagyunk az igazi cigányok. Utazunk egyik helyről a másikra, a kajáért zenélünk, a hátizsákunkból élünk (és nem mindg fürdünk...). Azóta a crew, a dolgozó nép csak gipsy. 8-an vagyunk. Én minden második nap kipezsgetek 1-1 magnéziumot a srácoknak, cserébe mindig van segítségem a pakolásnál, mindig van, aki leváltson, ha WC-re megyek és a stand nyitva.
Ja, egy kis vicces adalék. Frankfurtban, pakolás közben ment a gipsy-zés (hey, gipsy, add ide ezt meg azt, vigyázz gipsy, mozgasd a segged gppsy, stb) Már kb 10 perce pakoltunk, volt pár ember kint a trailernél, pár bent.. Nick Barker érkezett. Láttam az arcán az értetlenséget. Aztán végül csak kibökte... Miért van az, hogy ahova megyek, mindenhol csak gipsyk vannak...
Shymon, az egyik lengyel srác csak annyit mondott neki, azért mert minden gipsy őt követi, mert ő nekünk a gipsy king. Azóta büszkén viseli a címet, Hihi. :-D
A legtöbbet egyébkétn most is a régi ismerős lengyelekkel lógok. Még mindig nagyon kedvesek és segítőkészek.
Most egyébként London felé tartunk, de a közlekedés miatt elég szarul állunk, kapkodhatunk délután.
Ja, és, hogy milyen kicsi a világ! Hihetetlen. Épp az angol határátlépésre vártunk (van 3 amerikai a buszon, nekik sokáig tartott a papírmunka), mikor a buszparkolóban egy turné buszt vettünk észre. (és nem a mi második buszunk volt)
Épp a most szintén zajló Dimmu Borgir turné egyik busza volt, tele lengyel ismerősökkel, akik egyéblként a Behemoth crewba tartoznak. Szóval a gipsyk találkoztak a gipsykkel, a gipsy king meg a régi zenekarával. :D
Délután találkozom Krisztiánnal, azt nagyon várom. Jó lesz. Hoz nekem meglepetést!
Ja, és időközben igyekeztem pár fotót is csinálni, itt vannak:
München
Berlin
Aarchus
Saarbrucken
Utrecht
2010. szeptember 10., péntek
Reggel Münchenben
Reggel van.
Éjfél körül megérkezett a buszunk. A tervekkel ellentétben nem volt teljesen üres. Az Ensiferum tagok már fent voltak. Szerencsére így is sikerült jó helyet találnom.
2 szintes buszokkal vagyunk, 2 van belőlük. Ezen lesz a teljes személyzet (korábban más volt a terv, de az mindig változik...), az Ensiferum és a Swashbuckle. A másik a maradék. :-) Az lesz a party járat, itt meg lehet majd jókat aludni. Ahogy most is!
Az emeleten, ahol az itt utazó 18 ember ágyai vannak, rettenetesen kicsi a közlekedő folyosó. Az ágyak ezért kényelmesek, szélesek. Igaz, a szokásosnál alacsonyabbak (nem tudok felülni benne, szóval most megtudom miről is panaszkodtak eddig a nálam nagyobbak), és nincs ablak!! :-(
Van egy kicsi kukucskáló lyuk. Nagyon praktikus, mert nincs rajta függöny, szóval besüt rajta az első reggeli naposugár... Betömtem egy törölközővel. :-)
Sikerült bejutnom a zuhanyzóba, még elég tiszta volt és volt melegvíz is. Remélem este is lesz időm zuhanyozni, mert holnap Lipcse, és ott soha nincs melegvíz. Ráadásul csak 1, nagyon vicces , nagyon hideg zuhanyzó van. Szóval próbálom elkerülni...
Most megyek reggelizni és utána indul a meló. Igaz, az áru még nincs itt. Legalább a fájlokat már megkaptam! :-)
Éjfél körül megérkezett a buszunk. A tervekkel ellentétben nem volt teljesen üres. Az Ensiferum tagok már fent voltak. Szerencsére így is sikerült jó helyet találnom.
2 szintes buszokkal vagyunk, 2 van belőlük. Ezen lesz a teljes személyzet (korábban más volt a terv, de az mindig változik...), az Ensiferum és a Swashbuckle. A másik a maradék. :-) Az lesz a party járat, itt meg lehet majd jókat aludni. Ahogy most is!
Az emeleten, ahol az itt utazó 18 ember ágyai vannak, rettenetesen kicsi a közlekedő folyosó. Az ágyak ezért kényelmesek, szélesek. Igaz, a szokásosnál alacsonyabbak (nem tudok felülni benne, szóval most megtudom miről is panaszkodtak eddig a nálam nagyobbak), és nincs ablak!! :-(
Van egy kicsi kukucskáló lyuk. Nagyon praktikus, mert nincs rajta függöny, szóval besüt rajta az első reggeli naposugár... Betömtem egy törölközővel. :-)
Sikerült bejutnom a zuhanyzóba, még elég tiszta volt és volt melegvíz is. Remélem este is lesz időm zuhanyozni, mert holnap Lipcse, és ott soha nincs melegvíz. Ráadásul csak 1, nagyon vicces , nagyon hideg zuhanyzó van. Szóval próbálom elkerülni...
Most megyek reggelizni és utána indul a meló. Igaz, az áru még nincs itt. Legalább a fájlokat már megkaptam! :-)
2010. szeptember 9., csütörtök
Útra keltem...
Ismét útra keltem...
Reggel 5:40-kor felriadunk a telefonra. Szinte még sötét van. Szutyok idő, félkóma, hidegrázás. Kapkodás, rohanás. A papucs majdnem kimarad.
Szalad a bőrönd a macskakövön. Tócsa kerülgetés.
Szerencsére a troli hamar megérkezik, robogunk a Keleti felé. Még van kb 25 percem az indulásig, sikerül jó helyet foglalnom.
Nem hoztam kaját! Na, mindegy. Én innen már le nem szállok! Majd Krisóf ad szenyót és üdítőt. :-)
Időben indulunk Salzburg felé. A vonaton megbeszéljük, hogy ma mit nem szabad elfelejteni, és, hogy ilyen kevés infóval még nem indultunk turnéra.
Csak annyit tudok, hogy melyik zenekarokkal fogok együtt dolgozni. 2 zenekari és a turné cucc az enyém. Hogy kinek mennyi mintája, doboza, áruja lesz... Majd kiderül.
...
Münchenben vagyunk. A Backstage egyik szobájában csövezünk 4-en. Várjuk az első nightlinert, aminek már 1,5 órája itt kellene lennie.
Eredetileg azt terveztük, hogy a tábori emeletes ágyakkal berendezett szobában töltjük az éjszakát, de amikor megtudtuk, hogy 10 körül itt lesz a busz, elhatároztuk, hogy megvárjuk és befoglaljuk a legjobb ágyat.
Már fél 12, de mi nem alszunk (csak Kristóf hortyog alattam), mert foglalni kell a jó helyet! :-)
A nagy várakozásban elmentünk egy közeli étterembe, jót kajáltunk. Elmentünk??!! Még nem is mondtam, hogy is állunk a nulladik estén.
Itt van a turné menedzserünk, David, a lengyel különítmény sikeresen befutott tagja, Shymon, aki hangtechnikuskodni fog, és a 2 fős magyar hadosztály.
Az éjszaka folyamán számítunk a második lengyel, Malta érkezésére is, aki elnézte a vonatok indulását, és Varsóban várta a vonatot, amire Berlinber kellett volna ugyanabban az időben felszállnia...
Szerencsére nekünk jó utunk volt idáig.
A vonatról Salzburgban szálltunk le, ott felvettük a backline-t, David holmiját, vagy 10'000 szórólapot, átzötyögtünk ide, bejutottunk a szobába...
És már ott is voltunk a már említett étteremben.
Mindenki elmesélte a nyarát, fesztiválos élmények, stb. Szóba került Nergal is. (Ő a lengyel Behemoth zenekar énekes-gitárosa. A hetekben derült ki, hogy rákos, donorra van szüksége. Mindannyiunknak volt szerencséje turnézni vele, remélem a jövőben is lesz még!!)
Shymon érdekes dolgot mesélt vele kapcsolatban.
Náluk, ahogy Magyarországon is, igen rövid a donorként önkéntesen jelentkezők listája. Állítólag az elmúlt időszakban évi 3000 fővel bővült a lista, de az elmúlt 4 hétben, mióta kiderült Nergal betegsége, és a sajtóban mindenhol arról beszélnek (leginkább az igen népszerű barátnő), hogy donorokra van szükség, már 17'000 új név került a listára.
Elgondolkodtató...
Emellett a holnapi nehézségeken jár az eszem... Le is pihenek kicsit. Ha túlélek mindent, holnap este is írok pár sort.
Csináltam pár fotót is.
Boldog szülinapot Dávid!
Reggel 5:40-kor felriadunk a telefonra. Szinte még sötét van. Szutyok idő, félkóma, hidegrázás. Kapkodás, rohanás. A papucs majdnem kimarad.
Szalad a bőrönd a macskakövön. Tócsa kerülgetés.
Szerencsére a troli hamar megérkezik, robogunk a Keleti felé. Még van kb 25 percem az indulásig, sikerül jó helyet foglalnom.
Nem hoztam kaját! Na, mindegy. Én innen már le nem szállok! Majd Krisóf ad szenyót és üdítőt. :-)
Időben indulunk Salzburg felé. A vonaton megbeszéljük, hogy ma mit nem szabad elfelejteni, és, hogy ilyen kevés infóval még nem indultunk turnéra.
Csak annyit tudok, hogy melyik zenekarokkal fogok együtt dolgozni. 2 zenekari és a turné cucc az enyém. Hogy kinek mennyi mintája, doboza, áruja lesz... Majd kiderül.
...
Münchenben vagyunk. A Backstage egyik szobájában csövezünk 4-en. Várjuk az első nightlinert, aminek már 1,5 órája itt kellene lennie.
Eredetileg azt terveztük, hogy a tábori emeletes ágyakkal berendezett szobában töltjük az éjszakát, de amikor megtudtuk, hogy 10 körül itt lesz a busz, elhatároztuk, hogy megvárjuk és befoglaljuk a legjobb ágyat.
Már fél 12, de mi nem alszunk (csak Kristóf hortyog alattam), mert foglalni kell a jó helyet! :-)
A nagy várakozásban elmentünk egy közeli étterembe, jót kajáltunk. Elmentünk??!! Még nem is mondtam, hogy is állunk a nulladik estén.
Itt van a turné menedzserünk, David, a lengyel különítmény sikeresen befutott tagja, Shymon, aki hangtechnikuskodni fog, és a 2 fős magyar hadosztály.
Az éjszaka folyamán számítunk a második lengyel, Malta érkezésére is, aki elnézte a vonatok indulását, és Varsóban várta a vonatot, amire Berlinber kellett volna ugyanabban az időben felszállnia...
Szerencsére nekünk jó utunk volt idáig.
A vonatról Salzburgban szálltunk le, ott felvettük a backline-t, David holmiját, vagy 10'000 szórólapot, átzötyögtünk ide, bejutottunk a szobába...
És már ott is voltunk a már említett étteremben.
Mindenki elmesélte a nyarát, fesztiválos élmények, stb. Szóba került Nergal is. (Ő a lengyel Behemoth zenekar énekes-gitárosa. A hetekben derült ki, hogy rákos, donorra van szüksége. Mindannyiunknak volt szerencséje turnézni vele, remélem a jövőben is lesz még!!)
Shymon érdekes dolgot mesélt vele kapcsolatban.
Náluk, ahogy Magyarországon is, igen rövid a donorként önkéntesen jelentkezők listája. Állítólag az elmúlt időszakban évi 3000 fővel bővült a lista, de az elmúlt 4 hétben, mióta kiderült Nergal betegsége, és a sajtóban mindenhol arról beszélnek (leginkább az igen népszerű barátnő), hogy donorokra van szükség, már 17'000 új név került a listára.
Elgondolkodtató...
Emellett a holnapi nehézségeken jár az eszem... Le is pihenek kicsit. Ha túlélek mindent, holnap este is írok pár sort.
Csináltam pár fotót is.
Boldog szülinapot Dávid!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)